Szentkereszty Béla báró két, gyanus gyorsasággal igyekvő, bőrtáskákkal felszerelt gyermekre kiáltott rá szerdán reggel az árkosi uton.
- Hová mentek és mit visztek?
A gyermekek közelebb jöttek a kocsihoz, kinyitották a táskákat és diadalmasan vigyorogva mutogatták tartalmukat. A kormányzó úr sokszorositott arcképével igyekezett a két jókedvü gyermek a falvak felé. (...)

Hetivásáros hangulat.

Az utcákon örökös hetivásáros hangulat uralkodik. Ritkán látott ilyen élénkséget az utóbbi 21 év alatt lassu haldoklásra itélt város. Mindenki az utcán van s lesi a hireket. Dolgozni? Ugyan kinek van most kedve? Tulságosan izgatott mindenki.
A falvak népe is mind itt van, pedig az üzletek redőnyei zárva maradtak mára. Ezzel a Csik felől visszavonuló román katonaság esetleges fosztogató szándékát igyekeztek megelőzni a kereskedők. Csendesebb pillanatokban a vevők azért itt is ott is bebujtak a boltokba.

Székely gárdisták és Vasgárdisták.

Ma már, az egyébként régen megalakult Székely Gárda őrszemeit és rendfenntartó közegeit mindenütt ott lehetett látni az utcák két oldalán és a középületek előtt. Egészen kellemes érzést vált ki minden emberből például a rettegett „Cercul”, a régi Hungária-szálloda békés képe, mely előtt derüs képü, fehér karszalagos gárdisták strázsálnak.
Ami a gárdistákat illeti, ebből több válfajjal is rendelkezünk. Itt vannak például a vasgárdisták. Már a kora reggeli órákban izgalommal tárgyalja mindenki tizenkét vasgárdista ideérkezését.
– Hol vannak? – érdeklődnek. Valamelyik jólértesült aztán a rendőrség elé mutat, ahol csupán két gépkocsit látunk egyelőre. Nemsokára aztán felfedezzük a sötétzöld egyeninges gárdistákat, amint csoportba verődve tanakodnak.
– Ezek még valamit csinálnak... Higyjék el, ezek szépszerivel nem mennek el – kuvikolja valaki a tömegben. (...)

Bizonytalanság.

Egyelőre semmi bizonyosat sem tudunk a magyar csapatok érkezéséről. A prefektus első hivatalos körrendelete szerint csütörtökön kellene érkezniök, de később ugyancsak ő kontrázta meg azzal, hogy csak pénteken reggel nyolc órakor jön meg az elővéd.
Általában a legteljesebb bizonytalanság uralkodik minden oldalon a határ kérdésekben is.
Egyik percben az illyefalviak, aldobolyiak, bikfalviak, kökösiek, szentkirályiak, hidvégiek stb. a legtökéletesebb kétségbeesés szélén állanak, máskor örömtől ragyogó arccal ujságolják, hogy a Prefecturára érkezett rendelkezés értelmében ezek a falvak is visszatérnek Magyarországhoz. A hirek félóránként változnak. Külön fizetés nélkül fullajtárok száguldnak szét a városban s hihetetlen gyorsasággal hordozzák el a legujabb rémhireket. (...)

Az utolsó román katona...

A sok bizonytalanságban egyelőre a prefektus hivatalos álláspontja irányadó. E szerint az utolsó román katona reggel hatkor teszi ki a lábát a városból.
– Bár már látnám, – sóhajtja valaki s nincs semmi okunk, hogy kételkedjünk őszinteségében.
Csütörtökön reggel ujabb futár jelenti, hogy a város egyik negyedében kitették a magyar zászlókat, de a román katonaság leszedette. Már valóban a huszonnegyedik órában vagyunk s a türelem legvégső határain mozgunk. Egyenesen csodálatos, hogy egyesek szerint jóval könnyebb volt 22 esztendőt idegekkel kibirni, mint az utóbbi néhány napot.
Már közeleg, ha lassan is az óra, mikor az utolsó román katona kiteszi a lábát innen. Gyönyörü pillanat lesz. Ennél már csak az első magyar honvéd megjelenése lesz gyönyörübb.

Forrás: Székely Hírmondó

Forrás: Magyar Törvénytár. 1940. évi törvénycikkek: (1940: XXVI. tv.) Budapest, 1941 - Bruns - Gretschaninow: Politische Vertrage, III/2. kötet. Berlin, 1942. 1248. old.

A bécsi döntés előtt Turnu Severinben augusztus 16-án közvetlen magyar-román tárgyalások kezdődtek, amelyek azonban augusztus 24-én a román delegáció elutasító magatartása miatt eredménytelenül megszakadtak, és így a magyar-román vita a bécsi német-olasz döntőbíróság elé került.

Magyarország a második bécsi döntés áraként aláírta a döntőbírói határozattal azonos napon kelt magyar-német kisebbségi megállapodást, amely különleges jogokat biztosított a Volksbundnak és valósággal állammá tette azt az államban. Ugyanilyen megállapodás aláírására késztette a német korány Romániát is az ottani német kisebbségre vonatkozóan. Magyarország ezenkívül 1940. november 20-án csatlakozott a német-olasz-japán Háromhatalmi Egyezményhez, amelyhez 23-án csatlakozott Románia is.

Az Egyesült Nemzetek a második bécsi döntőbírói ítéletet nem ismerték el. Az olasz kormány 1945. január 19-i nyilatkozatában megtagadta a fasiszta kormány hozzájárulását a második bécsi döntéshez. A Magyarországgal 1945. január 20-án kötött fegyverszüneti egyezmény 19. pontja, valamint az 1947. február 10-én kötött békeszerződés 2. cikke a döntőbírói határozat rendelkezéseit semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánította.

A második bécsi döntőbírói határozattal egyidejűleg Németország és Olaszország jegyzékváltás útján biztosította Románia 1940. augusztus 30-án fennállott állami területének épségét és sérthetetlenségét. Az Anglia és Franciaország részéről 1939. április 13-án adott biztosítékról a román kormány még 1940. július 1-én lemondott.

1940. szeptember 4-én a fasiszta Antonescu tábornok (Conducator) alakított kormányt Romániában. Németország a részéről adott garancia érvényesítésére való hivatkozással 1940. október 12-én ún. tankcsapatokkal megszállta Romániát, amihez a román kormány hozzájárult.

Bécs, 1940. augusztus 30.
Döntőbírói határozat

A Román Királyi és Magyar Királyi Kormány azzal a kérelemmel fordultak a Birodalmi Kormányhoz és az Olasz Királyi Kormányhoz, hogy a Románia és Magyarország között a Magyarország részére átengedendő területnek függőben levő kérdését döntőbírói határozattal rendezzék. Ezen kérelem, valamint a Román Királyi és a Magyar Királyi Kormánynak e kérelemhez kapcsolt nyilatkozata alapján, hogy ilyen döntőbírói határozatot minden további nélkül magukra nézve kötelezőnek ismernek el, Ribbentrop Joachim német birodalmi külügyminiszter és gróf Ciano Galeazzo, Ő Felsége Olaszország és Albánia királyának, Etiópia császárának külügyminisztere Manoilescu Mihály román király külügyminiszterrel és gróf Csáky István magyar királyi külügyminiszterrel folytatott újabb megbeszélés után a mai napon Bécsben az alábbi döntőbírói határozatot hozták:

1. Románia és Magyarország között végleges határként az idemellékelt térképbe berajzolt határ állapíttatik meg.2 A határnak a helyszínen való pontosabb kijelölése román-magyar bizottság feladata lesz.

2. Az ekként Magyarországnak jutó, eddig román területet a román csapatok 14 napi határidő alatt ki fogják üríteni és rendes állapotukban Magyarországnak át fogják adni. A kiürítés és megszállás egyes szakaszait, valamint egyéb módozatait román-magyar bizottság azonnal megállapítja. A Román Királyi és a Magyar Királyi Kormány gondoskodni tartozik arról, hogy a kiürítés és megszállás teljes nyugalomban és rendben történjék.

3. Mindazok a román állampolgárok, akik a mai napon a Románia által átengedendő területen állandó lakóhellyel bírnak, a magyar állampolgárságot minden további nélkül megszerzik. Jogukban áll hathónapi határidőn belül a román állampolgárság javára optálni. Azok a személyek, akik ezzel az optálási joggal élnek, a magyar állam területét további egyévi határidőn belül elhagyni tartoznak és Románia be fogja őket fogadni. Ingó vagyonukat szabadon magukkal vihetik. Ingatlan vagyonukat elköltözésükig értékesíthetik és a befolyt ellenértéket szintén szabadon magukkal vihetik. Ha az értékesítés nem lehetséges, Magyarország tartozik őket kártalanítani. Magyarország az optálók elköltözésével kapcsolatos összes kérdéseket nagylelkűen és előzékenyen fogja kezelni.

4. Azoknak a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, akik az 1919-ben Magyarország által Romániának átengedett és most Romániánál megmaradó területen bírnak állandó lakóhellyel, jogukban áll hathónapi határidőn belül a magyar állampolgárság javára optálni. Azokra a személyekre, akik ezzel az optálási joggal élnek, a megelőző 3. pontban lefektetett elvek alkalmazandók.

5. A Magyar Királyi Kormány ünnepélyesen kötelezettséget vállal aziránt, hogy azokat a személyeket, akik a jelen döntőbírói határozat alapján a magyar állampolgárságot megszerzik, de román nemzetiségűek, az egyéb magyar állampolgárokkal minden tekintetben egyenlőknek veszi. A Román Királyi Kormány ünnepélyesen ennek megfelelő kötelezettséget vállal az állam területén maradó magyar nemzetiségű román állampolgárok tekintetében.

6. Az állami fennhatóság változásából adódó egyéb kérdések rendezése a Román Királyi és a Magyar Királyi Kormány között közvetlen tárgyalások útján fog történni.

7. Amennyiben a jelen döntőbírói határozat végrehajtása során nehézségek vagy kételyek merülnének fel, a Román Királyi és a Magyar Királyi Kormány azok tekintetében közvetlenül fognak megállapodni. Amennyiben valamely kérdésben nem tudnának megegyezni, úgy a kérdést végérvényes eldöntése végett a Birodalmi Kormány és az Olasz Királyi Kormány elé terjesztik.

Német-román jegyzékváltás

Románia területi épségének biztosításáról

Bécs, 1940. augusztus 30.

Kegyelmes Uram!

A német kormány nevében és felhatalmazásából van szerencsém Excellenciáddal a következőket közölni:

Németország és Olaszország a mai napi érvénnyel vállalják a román államterület épségének és sérthetetlenségének biztosítását.

Fogadja Excellenciád megkülönböztetett nagyrabecsülésem újólagos kifejezését.

Ribbentrop

Bécs, 1940. augusztus 30.

Kegyelmes Uram!

A román királyi kormány nevében és felhatalmazásából van szerencsém Excellenciád mai keltezésű jegyzékének vételét igazolni, amely szerint Németország és Olaszország mai érvénnyel vállalják a román államterület épségének és sérthetetlenségének biztosítását. A román királyi kormány e közlést megelégedéssel veszi tudomásul és a Romániának nyújtott biztosítékot ezennel elfogadja.

Fogadja Excellenciád megkülönböztetett nagyrabecsülésem újólagos kifejezését.

Manoilescu