A múlt század elején Ady Endre a Kárpát-medencében uralkodó, korabeli nemzeti, nemzetiségi és etnikai viszonyok, valamint az osztrák–magyar monarchia népeit sújtó társadalmi-politikai igazságtalanság és elnyomatás vonatkozásában fogalmazta meg változásokat sürgető, biblikus kérdését:

„Vajon fölébred valahára/ A szolganépek Bábele?”
Kérdése egyetemes érvénnyel hangzott:
„Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad”.

Húsz évvel ezelőtt a bukott fasiszta totalitárius parancsuralmi rendszert megöröklő kommunista diktatúra bábeli építménye szintén összeomlott. Isten „összezavarta azoknak a nyelvét”, akik a bűnre, a jogtalanságra és igazságtalanságra építették társadalmuk „égig érő”, istentelen rendszerét (1. Móz. 11).

Az ateista kommunizmus bukása után az Európa szabad közösségébe visszatérő „szolganépekre” – országokra és nemzetekre – híven ráillik az, amit 1996. szeptemberi, magyarországi látogatása alkalmával, Budapesten II. János Pál pápa mondott:

„Magyarország bizalommal tekint Európára, mint arra a nagy közös otthonra, amelyben minden népnek ki kell tudnia fejezni azt a sajátos gazdagságot, amely őt jellemzi. Ennek megvalósulása érdekében arra van szükség, hogy az egyes nemzetek együttélése mindig a jog és az igazságosság, a szolidaritás és az együttműködés szilárd alapján nyugodjon.”

Az 1989-es rendszerváltozás 20. évfordulóján az egyházaink ökumenikus közösségében, a Szegedi Dómban összesereglett hívők ezrei, magyarországi és határon túli magyar közösségeinek tagjai és képviselői megdöbbenéssel és egymás iránti testvéri szolidaritással állapítják meg, hogy a volt szovjet tábor azon országainak legtöbbjében, amelyekben élnek, az egykori nemzeti-kommunista rezsimek szelleme kisért, és azok elnyomó, jogfosztó, magyar-, illetve kisebbségellenes, intoleráns és diszkriminatív politikája és módszerei tovább hatnak és érvényesülnek.

A szegedi Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozó résztvevői, egyházi, polgári és politikai képviseletei a mintegy 600 ezres lélekszámú, az ország lakosságának több mint 10%-át kitevő felvidéki magyarság iránti együttérzéssel emelik fel szavukat és tárják a nemzetközi demokratikus nyilvánosság elé a 2009. szeptember 1-jével hatályba lépő szlovákiai államnyelvtörvény ügyét, annak haladéktalan felülvizsgálatát, illetve visszavonását követelve a posztkommunista szlovák kormánytól.

Határozottan visszautasítjuk a Ján Slota nevével fémjelzett szlovák „posztkommunista-soviniszta országlás által elkövetett durva jogszabályt”, mely súlyosan diszkrimináló rendelkezéseivel a felvidéki magyarság nemzeti identitását veszélyezteti, és kimeríti az „etnikai totalitarizmus”, a „nyelvi imperializmus” és a „kulturális fasizmus” fogalmait.

Érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk az Európai Bizottság hivatalos álláspontját, mely szerint a szlovák nyelvtörvény – sem Sólyom László magyar államelnök Szlovákiából való botrányos kiutasítása – „nem tartozik az Európai Unió illetékességi körébe”, hanem a két uniós tagország „belügyének” számít.

Jerzy Buzek európai parlamenti elnök állásfoglalásával összhangban, az egyesült Európa szervezeteihez és intézményeihez, hasonlóképpen testvéregyházainkhoz, valamint nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezeteinkhez fordulunk segítségért és támogatásért. Az EP elnöke szerint:

„Ez a törvény nemcsak a magyaroknak árt, hanem az európai integráció szellemiségének és a demokrácia elveinek is. Ez már nem csupán szlovák–magyar ügy. A kérdés az egész Európai Unió ügyévé válik, mellyel nekünk, az EP képviselőinek is foglalkoznunk kell.”

Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagygyűlésünk továbbá ugyanebben az értelemben utalja az Európai Közösség elé a másik uniós tagország, Románia magyarságának emberi és kisebbségi jogi sérelmeit, – többek között – a csángómagyarok erőltetett asszimilációjának és a készülő diszkriminatív tanügyi törvénynek a kérdését, hasonlóképpen a szerbiai magyarverések, valamint az ukrajnai kisebbségi oktatás módszeres elsorvasztásának ügyét.

Egyházaink kiváltképpen súlyosnak tartják felvidéki hittestvéreik, valamint a romániai – moldvai – csángó katolikusok magyar istentiszteleti nyelvhasználatának a korlátozását, illetve tilalmát.

Magyar egyházaink tavaly tartották a Biblia Évét, melynek kapcsán különleges hangsúly esett arra, hogy: Szent Igéje révén Isten minden néphez a maga nyelvén szól. A múlt évben ugyanezt hirdette a Brüsszelben megrendezett Nemzetközi Bibliakiállítás.

Az első Pünkösd napján, minekutána a Szentlélek kitöltetett, az Apostolok szavát „mindenki a maga nyelvén hallotta szólani” – tartja az Írás (Csel. 2,6).

Mi egy olyan Európában reménykedünk, és azért emeljük fel szavunkat és imádkozunk, melyben ez az isteni méltóság illet meg valamennyi népet és nyelvet, és melyben emberi méltóságunkat sem csorbítja kisebbségeket jogfosztó politika, törvény vagy intézkedés.

A sokféleségében egységes Európában keresztény és nemzeti gyökereink, értékeink és örökségünk szellemében ragaszkodunk önazonosságunkhoz és szabadságunkhoz, annak tudatában, hogy: „Hitében és nyelvében él a nemzet”. Európa Pünkösdjének remélt eljövetele magyarnak, szlováknak, románnak, szerbnek, ukránnak, horvátnak – Isten igéje és Szentlelke által – itt, a Kárpát-Medencében ezt és ugyanezt jelenti.

Szeged, 2009. augusztus 30.

 

A témához kapcsolódik:
 Aláírások az állásfoglaláshoz – civil (doc)
 Aláírások az állásfoglaláshoz – egyházi (doc)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.