| Hírek : Követeljük vissza nemzetközi bíróságon a '38-as határokat! A tót agresszióra a válaszlépés a határrevízió legyen |
Követeljük vissza nemzetközi bíróságon a '38-as határokat! A tót agresszióra a válaszlépés a határrevízió legyen
2009.08.22. 10:36
Kormányszintről kitiltani egy szomszédos ország államfőjét a Kárpát-medencében néhány évtizeddel ezelőtt még felért egy hadüzenet küldésével, de ha az ázsiai kontinenst nézzük vagy elég a Balkánra tekintenünk ott bizony ez ma is bekövetkezne. Mindenesetre a csehek által hazudozással, a wilsoni elvek felrúgásával, tolvaj módjon, a Benes és Masaryk által elrabolt Felvidéket, a trianoni-párizsi íróasztalokon és nem a hadszíntereken született új benesi cseh műállamhoz csatolták, majd 1993-ban,amikor a csehszlovák kitalált állam szétesésekor a Párizsi békeszerződés érvényét veszítette a tótok rabolták el a jogilag Magyarországot megillető Felvidéket, megkérdezésünk nélkül. A Párizsi békeszerződés csehszlovák-magyar határokat megállapító határozatainak érvénytelenedése nem vont maga után újabb tárgyalásokat a határkérdésről, pedig egy nemzetközi dokumentumról van szó. "Csupán" az egyik szerződő fél szűnt meg, Csehszlovákia. A másik fél létezik, ez Magyarország. Igaz az akkori csonkaországi posztkommunista politikai elit a felvidéki magyarságról és életteréről egy ilyen történelmi, ritkán visszatérő pillanatban önként és dalolva mondott le, hitegetve az embereket az Európai Unió nem létező Kánaánjával. Azóta bőrünkön érezzük nettó befizetőként az EU globalista,nemzetellenes politikáját. Az EU nem oldott meg semmit, sőt sokkal rosszabbra fordult a magyarság helyzete.
Jelen tót fiaskó, mely szerint a jelenlegi megcsonkított Magyarország államfője nemkívánatos személy a rabolt tót államban mindenki előtt nyilvánvalóvá tette a tótok magyarellenes , tudatos asszinmilációs politikáját .
Megszólalt a zsivány lelkiismerete,mert tudja, hogy amit elrabolt, az nem az övé,de csak úgy tudja magáévá tenni, ha meghamisítja a múltat és azt próbálja bizonygatni, hogy az korábban is az övé volt. Nincs más lehetősége, minthogy más tollával ékeskedik. Ellopja mások zászlaját, címerét. földjét,múltját, történelmét, sőt szellemi értékeit, kultúráját, ezeréves épületeit. Az árpádházi címerből senkiházi címert kreál magának, a morva fejedelmségből nem létező Nagy Morva ,szlováknak aposztrofált Birodalmat csinál, az orosz zászlót lenyúlva beleteszi a senkiházi címert és sajátjának mondja, az évszázadok során a magyarok által felépített székesegyházakat, várakat, oktatási intézményeket a szlovák nép történelmi vívmányaiként állítja be. Ellopják Selye Jánost csak mert Komáromban született, Csák Mátét mert Felvidéken volt kiskirály, mindenkit, akinek valami köze volt a mai rabolt ország területéhez. Sőt a X.századi szlávokat, akik szórványban a mai Felvidék területén a Frank Birodalom és az Avar Birodalom ( bizonyítottan magyar kultúrát képviselték a régészeti és antropológiai leletek alapján Árpád népével azonos népről,tehát magyarról van szó) vazallzusaiként éltek ószlovákoknak mondják mostantól, mindennemű tárgyi, régészeti bizonyíték nélkül. Az Árpád népével a honvisszatérés során bejött ,nem ellenségként hozzájuk csapódott szlávokról nem beszélnek. Ahelyett, hogy a tót múltat kutatnák ( tudjuk a történelmi Tótország a mai Horvátország területén helyzekedett el) kitalálják, hogy ők ősszlovákok és a nem létező szlovákokat keresik a múltban. Nem csoda, hogy nem találják, mert szlovákok nem léteztek. Nincs mit kutatni ezen. Ahelyett, hogy a tótsággal foglalkoznának, szlovákokat keresnek. Enyhén szólva is nevetséges.
Az viszont már nem nemvetséges, hogy mindezt a hazugságözönt trágyaként ömlesztik ránk. Mindezt azzal tetézik, hogy a felvidéki magyarokkal szemben tett tudatos asszimilációs polika mellett kitiltják Magyarország államfőjét Felvidékről, Szent István szoboravatása miatt. Igaz, a kecskepásztorkodásból nem lehet történelmet csinálni, de azért a 17 éves rabolt országot nem lehet hasonlítani Szent István 1100 éves államához, ahol a tótok nagyon jól elvoltak.
A tót atyafiak azt is elfelejtik,hogy Szent István Király országának, a Magyar Királyságnak köszönhetik megmaradásukat, ez az ország óvta őket a történelem viharaiban a török, tatár ellen és más háborúk során. Azt is elfelejtik, hogy ezer éven keresztül a tótok Szent Istvánhoz is imádkoztak , és azt is elfelejtették, hogy semmi bizonyíték nincs arra, hogy Ciril és Metód járt volna a mai Felvidék területén. Az sem tűnik fel, hogy Cirill és Metód a cirill ábécét tanította és a tótok valahogy mégsem cirill betűket használják. Az sem tűnik fel, hogy voltak tót nyelvű imák Szent Istvánhoz.. Az sem tűnik fel, hogy Kossuth Lajos táborában tótok igen nagy számban voltak honvédek. Magyarország nemzetiségei közül a tótok voltak a legnagyobb számban .Nem hangzuik túl jól Szlotáék számára, de a tótság Kossuth oldalán harcolt Stúr ellen, aki szedett-vedett nem tót származású zsoldosokkal vette körül magát és Nyitra alatt saját népe ellen, Kossuth tót honvédei ellen harcolt. Rákóczi a tótoknak is Nagyságos Fejedelem volt nemcsak nekünk magyaroknak, ezt sem veszik észre. Azt sem veszik észre, hogy a Kossuth nótának ( Kossuth Lajos táborában ) létezik tót szövege is, melyet a tót honvédek és tót nép énekelt. Az sem veszik észre, hogy Hlinka 1924-ben visszasírta a történelmi Magyarországot a csehek elnyomása miatt.
Visszatérve Sólyom László kitiltásához. Ezzel túlcsordult a pohár. Vissza kell követelni az 1938-as határokat és ha ez sikerült a felvidéki tótoknak meg kell adni az autonómiát. Felvidéken a tót hatalom soha nem fogja megadni a magyarság számára az önrendelkezést,mert az egész politikai elitet úgy átitatta a sovinizmus, hogy sikerült a lakosságot is megnyerni a magyarság ellen. Sikerült azt a hazugságot elhitetniük a tótokkal, mely a magyarságot a tótok rosszakarójának állítja be és bűnbaknak kiáltja ki .Ezért a politikusok arra hangolják rá a tót lakosságot,hogy bosszút kell állnunk a múltért, az úgynevezett ,de soha nem létezett "ezeréves elnyomásért" (mely során ilyen szép számban gyarapodtak) . Ennek a tót össznépi hangulatnak ékes bizonyítéka, hogy a szavazóképes tót lakosság körében az első számú legnépszerűbb politikus a soviniszta és kommunista Mecsiar- tanítvány Fico (korábban Mecsiár pártjában tanult, csak túllépte "mesterét") és a második pedig a betegesen magyargyűlölő, nagyon buta, tót hősttörténelem-gyártó, részeges, autótolvaj és boltfosztogató valamint magyarverő, a korábban köztörvényes bűnökért jogerősen elítélt Szlota.
Az alábbiakban Sólyom László Öregmáromban személyesen el nem mondott beszéde olvasható.
(ND szerk.)
Sólyom László Révkomáromban felolvasott beszéde
Erdély Ma, 2009.08.22.
 Sólyom László köztársasági elnök beszéde Révkomáromban, Szent István szobrának felavatása alkalmából
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Boldog az a nép, amelynek olyan nagy, és szent király alapított országot, mint Szent István. Boldogok vagyunk, mert Szent István ezer éven át együtt maradt népével, mert a reménység forrása volt és példaképként szolgált. Szent Istvánhoz folyamodtak, őt keresték, hívták bajaik közepette a magyarok, és őt ünnepelték örömükben. Ma is mély lelki szükségét érezzük, hogy fölmutassuk közösségünket Szent Istvánnal. Akik szobrot emelnek neki, mint most Komárom város közönsége, ezzel a tettükkel Szent István tiszteletében megerősítik, hogy gazdag örökségünket együtt kívánjuk folytatni. A nemzet lényege ugyanis a jövő vállalása is, a közös akarat arra, hogy együtt akarjuk folytatni történelmünket.
De, tisztelt Ünneplő Közönség, Szent István nemcsak a miénk, nemcsak a mi egységünk szimbóluma. Királya volt minden népnek, amely országában élt. Elindítója közös történelmünknek; a szlovák és a magyar nemzet oly szorosan összefonódott történelmének is. Hasonlóan Cirillhez és Metódhoz, azon kevés szentek közé tartozik, akiket a keleti és a nyugati egyház egyaránt magáénak vall és tisztel, és akik Európa nagy alapító atyái.
Szent István nagyságát mindig örömmel és tanulsággal gazdagon idézzük fel. Hiszen a magyar királyság megalapításával ő biztosította megmaradásunkat. Szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori Európában: az új államok közül egyedül ő nem lett sem a császár, sem a pápa hűbérese. Bekapcsolta Magyarországot Európa gazdasági és kulturális vérkeringésébe, amikor megnyitotta az országon átvezető jeruzsálemi zarándokutat. Hatalmas egyházszervező munkája gyümölcsei máig teremnek. Nemcsak törvényeket, de jogbiztonságot is adott népeinek. Vallásossága nem politikai számítás volt, lelke mélyéről fakadt.
Művének az a tanulsága azonban, amelyre ma a leginkább szükségünk van, az, hogy István király felismerte azt a pillanatot, amikor nem volt szabad többé a régi mederben maradni. Óriási változást igényelt, óriási átalakulást követelt meg az emberektől István terve. Hosszú uralkodásának végén egy teljesen más országot, más társadalmat és más embereket hagyott maga után.
Ha felmérjük a magyar nemzet kilátásait, ha meg akarunk maradni mindenütt, ahol Szent István alatt már otthon voltunk, akkor készen kell állnunk a belső, szemléleti változásra.
A magyar nemzet ma nyolc ország területén él őshonosként. A magyar nemzetet egységét tehát csakis etnikai, nyelvi, kulturális és identitásbeli közösségként kell elképzelnünk, vagyis úgynevezett kulturális nemzetként. Ezért szükséges tisztáznunk a nemzet és állam viszonyát. Továbbá, ha közös akaratunk, hogy kulturális nemzetként megőrizzük és fenntartsuk közösségünket, ennek érdekében nemcsak minden jogi eszközzel élnünk kell, hanem egyszersmind törekednünk kell a szomszéd nemzetekkel a jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre, a nyitott szívű megbecsülésre. Ugyanez a feladata az anyaországnak a szomszéd államokkal való viszonyában.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
István az Árpádok véréből való volt, a magyaroknak alapított államot, s Magyarország több mint ezer év után is áll.
De olvashatjuk István király Intelmeiben, hogy nem akarta egy nemzetiségűvé tenni országát. Utódainak is megparancsolta, hogy a korábban itt lakó népeket és a betelepülőket hagyják meg nyelvükben és szokásaikban. „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” – idézzük ma is oly sokszor. Magyarország az ő példája nyomán később is befogadó ország maradt.
A magyar állam és magyarság határai sosem estek egybe. A magyar államnak kezdettől fogva más nemzetek is részei voltak, és részei ma is. A magyarság egy része pedig a történelem során nem egyszer a magyar állam határain kívül élt.
De miközben a határok változtak, a magyarok mindig megmaradtak ott, ahol Szent István korában már letelepedtek. Ezt bizonyítják a helynevek, tanúsítják a régészeti leletek és nyelvemlékek, és ezt mutatja teljes történelmünk és a magyarság mai elhelyezkedése is.
Nyelvünk, kultúránk, történelmi tudatunk és azonosság-érzésünk egysége mindmáig fennmaradt.
Európa nagy részén, de a mi régiónkban különösen, etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállamok nem hozhatók létre. Ma, Európa államaiban 40 nemzeti nyelv van, ám ebből 35-öt az ország határain kívül is anyanyelvként beszélnek. A tiszta nemzetállam 19. századi eszméje annak idején Magyarország politikáját is megkísértette, de drágán megfizettünk érte. Napjaink Európájában elképzelhetetlen a kisebbségek jogfosztása és kiűzése. A nemzetállamok kialakításának hagyományos eszköztárával pedig – a kisebbségi nyelvek kitiltásával a közéletből és oktatásból, az etnikai arányok megváltoztatásával célzott betelepítések révén – ma már szemben állnak az emberi jogi és a kisebbségvédelmi egyezmények.
Természetesen az egyes államok szempontjából, sőt az Európai Unió vonatkozásában is tisztáznunk kell, mivel jár a kulturális nemzet egységének fenntartása. Mindenekelőtt, ez a törekvés nem érinti – és semmiképpen nem veszélyeztetheti – azon államok szuverenitását, területi épségének érinthetetlenségét, amelyekben a kulturális nemzet egyes részei, kisebbségként élnek. A Magyar Köztársaság többszörösen, szomszédaival pedig külön-külön is megerősítette nemzetközi szerződésekben, hogy a határokat sérthetetlennek tartja. Továbbá magától értetődőnek tartjuk, ha a szomszéd államok bármelyike anyaállamként viselkedik a Magyarországon élő nemzetrészeivel szemben – mint ahogy ezt mi is megtesszük a más országokban élő magyarokkal.
Ha pedig Európa meg akarja találni időszerű feladatait és hivatását, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, akkor az Európai Uniónak az államok, a politikai nemzetek mellett, a régiók és az etnikai-nyelvi-kulturális közösségek, vagyis a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia.
A jogi garanciák gyakorlati érvényesítése és további kiépítése mellett azonban a megoldás valódi kulcsa a belátás: a történelem és a jelen helyzet, azaz a többségi nemzet mellett más nemzeti közösségek létének és fennmaradásának tudomásul vétele. De nem kényszeredetten. Azzal a szemlélettel szemben, amely a kisebbségben ellenséget, vagy legalábbis problémát lát, létezik egy másik látásmód is, amely értéknek és országa gazdagodásának tartja őket. Hiszen így gondolkodott már Szent István is.
Ezekben az országokban sok száz, sőt még ezer éves nemzetiségi tömbök is vannak, mélységes gyökerekkel, hagyománnyal és teljes társadalmat képezve. Történelmünk is sokszorosan összefonódott, és sokkal inkább áll közös alkotásokból, mint sérelmekből. Miért ne lehetne ezeket az alkotásokat – amelyek Európa ezen részének történelmét és kultúráját alkotják – kölcsönös megbecsüléssel és a kizárólagosság igénye nélkül magunkénak és egyben közösnek is tudni? Megértéssel tudomásul venni, hogy ugyanannak a történelmi eseménynek akár ellentétes értelmezései is lehetnek? Állampolgári lojalitás úgy is lehetséges, hogy egy kisebbségi nemzetrész nem osztja ilyen kérdésekben a többségi nemzet érzéseit – hanem kölcsönösen tudomásul veszik a másik olvasatot. Ezzel nyeri mindkét fél a legtöbbet. Ugyanígy állunk a kétnyelvűséggel, amely nagy érték – de csakis az anyanyelv sérelme nélkül. A kisebbség kívánatos integrációjának a többségi államba érzelmi feltételei is vannak – amelyek az integrációt és az asszimilációt érzékenyen elválasztják.
Azok a szlovák parlamenti képviselők, akik megszavazták a komáromi Selye János Egyetem megalapítását, mindkét nemzet érdekében nagyon sokat tettek. Most, Szent István szobra mellől szeretném kifejezni külön köszönetemet nekik. Ez a szellem tette nyugodttá a magyar-szlovák kapcsolatok egyes időszakait. Jó lenne visszatérni hozzá! A szavazatnyerést célzó pártpolitika világán kívül azonban igenis él ez a szellem; fontos eseményei vannak a kölcsönös megbecsülésnek és kiengesztelődésnek. Utalok a szlovák és a magyar katolikus püspöki kar példamutató nyilatkozataira. És szívből köszönöm, hogy budapesti Szent István bazilikában tartott tegnapi ünnepi misén Kassa és Nagyszombat érseke is részt vett.
Az anyanyelv korlátlan használata nemcsak a magán-érintkezésben, hanem a nyilvánosságban, az oktatásban, a közösségi tereken, sőt a hivatalos érintkezésben is életfontosságú a kisebbségi nemzetrészek számára. Közismert a legjobb európai gyakorlat – a svéd nyelv státusza Finnországban, a németé Belgium németek lakta részén, vagy a regionális hivatalos nyelv lehetősége. S vannak szerényebb, viszont kötelező jogi garanciák. Én azonban ismét a belátásra és jóérzésre hivatkozom.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Oh hol vagy magyarok tündöklő csillaga – szól évszázadok óta, augusztus 20-án, Szent István ünnepén az ének. Felidézzük, és kívánjuk István királyt, erőt merítünk és útmutatást kapunk példájából. Szent István hatalmas műve a maga gazdagságában nemcsak a magyarok javát szolgálta. Mélyen remélem, ez a szobra, amellett, amit Szent István számunkra jelent, ezt is hirdetni fogja.
A beszédet az ünnepségen Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete olvasta fel, hosszan tartó taps kiséretében.
www.keh.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum