Emlékeztetőül érdemes megemlíteni, hogy Senkiházi Köztársaság állami címerét és zászlaját is,mint ahogyan az országot is lopták. A tót rabolt állam címerét úgy találták ki, hogy a magyar Árpád-házi címert lazán ellopták, átszínezték és az árpádháziból egy senkiházi címert kreáltak (mely az ország kormnyának szellemiségét hűen tükrözi). A roppant átlátszó trükkel elkészített lopott címert beillesztették egy ugyancsak lopott orosz zászló közepébe saját zászlókreálmány gyanánt, kisajátítva azt. A más tollával való ékeskedés elképesztő méreteket ölt a magyqarok által felépített, létrehozott turisztikai látványosságok bemutatásában és az egész történelemhamisításban is.A címerlopás kapcsán annyi illem sem volt bennük, hogy megkérdezzék Magyaroszágot és Oroszországot,  hogy szabad-e felhasználni e két nemzet nemzeti szimbólumait saját címer és zászló elkészítéséhez. A magyar címer átszínezése egyébként a magyar  nemzeti szimbólumunk meggyalázásának minősül. A nemzeti szimbólumainkat az alkotmányunk védi. A nemzeti címer, himnusz, lobogó gyalázása,megmásítása, átszínezése stb. büntetendő cselekmény. Ugyanaz a kategória,mint a zászlóégetés vagy zászlómegtaposás. A tótoktól akár kártérítést is követelhetnénk címergyalázásért. Ez nem tűnik lényegesnek, de a felfuvalkodottság már itt tetten érhető. 1920-ban a  pánszlávisták és szabadkőművesek , Benessel,Masarykkal és Hodzsával az élen örülnek,hogy megkaparintják Felvidéket, 1924-ben Hlinka már visszasírja a történelmi Magyarországot, szeretné lerázni a benesi cseh rabigát, 1938-ban örül Tiszó és győzelemnek tartja, hogy csak Felvidék egy része tér vissza az anyaországhoz, 1945-47-ben magyarüldözés, kitelepítések, BEnesi-dekrétumok, hontalanság évei következnek, 1948-tól kommunista diktatúra, 1993-ban szétesik a benesi kreálmány, megkérdezésünk nélkül kikiáltják a tót államot. A folytatás a magyarelenes törvénykezésben és államberendezkedésben nyilvánul meg, az újbenesi szellemiségű állam csírái nyíladoznak majd virágoznak, erőszakos asszimiláció, nyelvüldözés, magyarverés, magyarság fogyása, oktatás csonkítása, közpénzek megvonása következik. A magyarság gyökértelenedik, parlamenti képviselők között ott dőzsölnek és gazdagodnak meg a magyarság árulói.

Mindehhez hozzájárul a csonkaországi asszisztencia. Csehszlovákia szétesése után a jogszerint Magyarországot megillető Felvidékről 1993-ban az akkori csonka-országi vezetés önként lemondott és feltétel nélkül elismerte az akkor kikiáltott új műállamot. Hálából a tót vezetés a magyarság erőszakos asszimilációs politikáját folytatja, homogén tót nemzetállam kialakításra törekszik a Benes-dekrétumok szellemében. Megszállók módjára olvasztja be az őshonos felvidéki magyarságot, diszkriminatív törvények meghozatalának sorozatával. A fasiszta Benesi-dekrétumokat megerősítő határozat, csak a "törvényes" alapot biztosítja az összes erre épülő további törvényrendelet és intézkedés meghozatalára. Szerencsére a régi benesi műállam nyomdokaiban épülő újbenesi tót államocska határait csupán egy tót-magyar kormányközi szerződés és egy alapszerződés garantálja,mely egyoldalúan is felmondható és a határok kérdése is újra tárgyalhatóm akár nemzetközi bíróságon jogorvoslat követelhető. Tudvalévő, hogy a tót vezetés felvidéki magyar autonómiáról nemhogy tárgyalni, de hallani sem akar, tehát arról nem lehet kétoldalú tárgyalásokat folytatni. 

A határrevízió nemzetközi bíróságon történő békés követelése, az alapszerződés felmondása és j alapokra helyezése, a jogsértések sorozatára és a kollektív bűnösséget megerősítő parlamenti határozat után elvárható egy nemzeti kormány színrelépése után. Egy sikeres revízió után mindenképpen tárgyalni kell a Felvidék déli részére betelepült tótok kulturális esetleg területi autonómiájáról Magyarország kebelén belül. A béke akkor tartható meg, ha szlovákok is jól érzik magukat Magyarországon, mint ahogyan ez sok évszázadon keresztül így is volt. Hazájuknak tekintették a Szent Korona Országát és Szent Istvánhoz imádkoztak, majd Rákóczi és és Kossuth seregéhez csatlakoztak. Együtt örültek és sírtak a magyarokkal. Nem Stúr volt a mérvadó, ő és néhány magyarellenes pánszlávista társa csak a kivétel volt. A kivétel mindig erősíti a szabályt. A tótok a barátaink voltak és ismét azokká tehetők, de nem további magyar megalkuvással és eltótosodással.

(Új Szó korrigálva,ND)