Akik kiűzték a megszálló, betolakodó Cseh Légiót

Milyen egyértelmű: Balassagyarmat magyar város. Persze, mindig is az volt, ahogy mindig magyar város volt Dunaszerdahely is, de az már mégis egy másik országhoz tartozik. Balassagyarmat kiűzte 1919 januárjában a megszálló cseheket, így itthon maradt, a Felvidék többi városa nem, mintha mi sem lenne természetesebb, 1000 év után hipp-hopp Csehszlovákiához kerültek. Akinek meg ez fáj, vagy maradt benne valami igazságérzet, az fasiszta, vagy legalább is demagóg. Olyan nincs, hogy egyszerűen csak beszélni akar valaki róla. Beszélsz róla? Fasiszta vagy! Felemlegeted, hogy ez a dolog valahogy mégis furcsa: itt valami el van kenve? Demagóg vagy – ja, és fasiszta. 

Messzire vezet ez a gondolat, pedig mi csak Balassagyarmatig szerettünk volna utazni, addig a városig, mely feltartóztatta a cseh inváziót, mert bíz’ a cseheknek a salgótarjáni szénmedencére is fájt a foguk, és ugyebár Vácig meg sem álltak volna, ha Balassagyarmat vasutasai és néhány katona nem űzi el a megszállókat. Az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság hadserege azért állomásozott a városban, mert az Aszód-Balassagyarmat-Ipolytarnóc-Losonc vasútvonalat akarta elfoglalni, hogy még délebbre tolja az akkor formálódó Csehszlovákia határait. 

Játszunk el a felvetéssel, aztán majd rátérünk a filmre is: szóval, Vác, Gyöngyös szlovák város. Ízlelgessük, hogy aztán rájöjjünk: Felvidék (és Erdély és Délvidék, Kárpátalja, Őrvidék) megszállása a XX. század finoman szólva is egyik legnagyobb abszurdja. Erre az abszurdra van, aki akar reagálni, van aki nem. A balassagyarmati származású rendező, Matúz Gábor egy filmmel reagált. Bizonyára sokan voltak, akik megpróbálták elképzelni, milyen is lehetett az 1919-es hősies ellenállás, milyen volt az, amikor az elcsatolt területeken nem akartak a tisztviselők felesküdni az új rablóállamok törvényeire. 
 

Nos, Matúz Gábor elénk tárt egy víziót, mely nem is annyira vízió, hiszen filmje történelmi tényeken alapul. Az alkotás nem játékfilm. A DVD borítója azt sugallja, hogy játékfilmet láthatunk. Nos, ez dramatizált dokumentumfilm, melyhez kosztümös jeleneteket forgattak. A film akciójelenetei látványosra sikerültek, megélhető a történet, annak ellenére, hogy mikor már beleélnénk magunkat egy-egy jelenetbe, történészek kezdik magyarázni az eseménysorokat. Persze, számos dolgot nem lehet dramatikus keretek közé tenni, mert didaktikussá váltak volna a párbeszédek, nyilván Matúz Gábor ezért választotta a dokumentumfilmes formát. 

A film folyamatosan szinten tudja tartani a feszültséget, azzal indul, hogy a megszálló csehek már a gimnáziumban is kiadják az ukázt, hogy a mértant cseh nyelven kell tanítani, kikerültek a közterekre a plakátok: Balassagyarmat a csehszlovák állam része. A film érzékletesen mutatja be, hogyan alakul ki a kocsmai a konfliktusokból az egész várost magával ragadó ellenállás. A történet  párhuzamosan mutatja be Ady Endre budapesti temetését és az aznapi balassagyarmati eseményeket, azaz a hűségeskü megtagadást. 

A Vizy Zsigmond százados katonáihoz csatlakozó balassagyarmati polgárok, vasutasok és diákok hősiesen harcoltak, nekik köszönhetjük, hogy Balassagyarmat Magyarország része maradt, és talán nekik köszönhetjük Vácot, Gyöngyöst, és Salgótarjánt is. Az Országgyűlés emiatt a Civitas Fortissima, a Legbátrabb város címet adományozta a Nógrád megyei városnak. Mit mondhatnánk végezetül? A legbátrabb város az anyaországi és az elcsatolt nemzetrészek iskolái számára kiváló oktatási segédanyag lenne.