Hírek : A magyarságnak küldetése van - a Magyar Hírlap interjúja Szaniszló Ferenccel |
A magyarságnak küldetése van - a Magyar Hírlap interjúja Szaniszló Ferenccel
2009.07.19. 16:58
2009.07.19. Kuruc.info - Hogyan látja országunk távoli jövőjét?
– Országunk történelmét nézve mi mindig a rossz oldalon álltunk, és tartok tőle, ez most sem lesz másképp. A magyar nemzetnek van egy olyan sajátos tulajdonsága, hogy bármelyik birodalom kebelezte is be országunkat, azt rövidesen tönkretette Magyarország. Talán ez a küldetésünk, mert nagyon nagy a magyar ember igazságérzete. Itt nemcsak a Varsói Szerződés vagy a KGST felbomlására gondolok, visszatekintve így volt ez a törökökkel és a Habsburgokkal is, majd a Harmadik Birodalommal és a szovjet birodalommal. A NATO-ba sajnos csak akkor vettek fel, amikor a délszláv háború miatt fontos tényező lettünk, kifutópálya harci gépeknek. Az unióba is akkor kerültünk be, amikor már a legerősebb tagállamokban súlyos gondok kezdődtek. Ez a szerep adhat nemzeti öntudatot, ám szövetséges társaink helyében ezen elgondolkodnék. Vallom, hogy a magyarságnak küldetése van. Választott nép vagyunk, de a választottság nemcsak örömhír, gyötrelmekkel is jár.
Magyarországnak küldetése van – véli Szaniszló Ferenc. Az Echo Tv Világ-Panoráma című műsorának szerkesztő-műsorvezetője a mai világrendet egészségtelennek tartja. Véleménye szerint országunknak hatalmas lehetőséget jelenthet a jövőben a feltörekvő ázsiai országokkal kialakított kapcsolat.
– Tudatosan választotta az újságírást, azon belül pedig a világpolitikát?
– Igen. Az egyetemen nemzetközi külpolitikai újságírói diplomát szereztem. Moszkvába a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemére vidéki fiúként kerültem, ott testközelből megismerhettem a kommunista, szocialista rendszert olyannyira, hogy soha nem kívántam utána építője vagy a párt tagja lenni. A Brezsnyev-korszakban jártam egyetemre, láthattam a Szovjetuniót még teljes erejében, munkám révén pedig a birodalom összeomlását is végigkísérhettem. Az egyetem után a Magyar Hírlapnál kezdtem dolgozni, később moszkvai tudósító lettem, ami azért is volt akkoriban megdöbbentő, mert mindössze huszonöt éves voltam, párttag viszont nem. Kiváló szakmai műhely volt a Magyar Hírlap, akárcsak későbbi munkahelyem, a Panoráma. Egyetemi éveim és későbbi munkám révén a kaukázusi háborúktól egészen a Szovjetunió felbomlásáig testközelből láthattam
az eseményeket. Jugoszláviában ugyanezt éltem végig.
– Sok televíziónézőben ma is elevenen élnek a délszláv háborúból küldött tudósításai.
– Nincs szörnyűbb, mint amikor hasonlóan beszélő emberek nem értik meg egymást, amikor a Száva és a Neretva hídjai nem összekötnek, hanem elválasztanak két partot. A korábbi szocializmusból táplálkozó szerb imperializmus sokszoros fölénybe kerülhetett, hiszen megszerezte a Jugoszláv Néphadsereg – Európában a negyedik legfélelmetesebb ármádia – fegyverzetét, valamint az akkori, az idősebb Bush-féle amerikai kormányzat támogatását. A horvátokat és a bosnyákokat viszont az ENSZ fegyverembargóval sújtotta, megfosztva az
önvédelem lehetőségétől.
– Mi a véleménye a világban tapasztalható igencsak vészjósló változásokról?
– A munkám során láthattam még a régi rendszerek fénykorát, ám az új – ma már tudjuk, sajnos nem szép – világ alapjait már akkor elkezdték lerakni. Ehhez a régi rendszert le kellett volna alapjáig rombolni, de ez máig nem történt meg. Olyan tendenciák alakultak ki, amelyek felett nem lehet szemet hunyni. A globális felmelegedés, a hagyományos energiahordozók készleteinek kimerülése még az elején tart, ám hatásaik már most érződnek, ezzel párhuzamosan a világ is átrendeződik. Az Amerikai Egyesült Államok még a világ egyeduralkodója gazdasági, katonai, politikai szempontból egyaránt. Ám Amerika alkonya is megkezdődött, mellette ugyanez érezhető az Európai Unióban is. Ezzel párhuzamosan viszont jönnek fel országok, elég Kínát említenem, ám szorosan a nyomában már ott van India, amiről általában kevesebb szó esik. Ne feledjük, ebben a két országban él a a világ lakosságának csaknem fele. Számításba kell venni azokat az országokat is, például Iránt, amelyek nem kívánnak ebben a világrendben élni, de különutas politika tekintetében említhetném Venezuelát vagy Bolíviát. Valamiképp Oroszország is idetartozik.
A mai egy egészségtelen világrend. A nyolcvanas években, amikor változásról, a kommunista rendszer összeomlásáról beszélgettünk, nem ilyen állapotra gondoltunk. Nem sejtettük – a mostani csalódottság is főként emiatt keletkezett –, hogy ilyen munkanélküliség, eladósodás következik. A jóléti társadalom illúziónak bizonyult, valójában rosszulléti társadalommá züllesztették. A fogyasztói társadalmat pedig riadt és mindent felfaló, terelhető birkanyájjá. Nem úgy képzeltük el, hogy csupán más országok, multik portékáinak vásárlóivá tesznek minket, ám a munkahelyek megszűnnek, országunk szinte semmit sem termel. Olyanná lettünk, mint egy közel-keleti zsibvásár: mindenki csak elad vagy vesz, de nem értjük, miből. Nagyon is értjük: hitelből, adósságból. A világ manapság nem is annyira gazdasági, mint erkölcsi és értékrendi válságban van, ez rendellenes berendezkedés. Ezzel párhuzamosan jön fel a Kelet, s ezt kellene kihasználnunk, hisz mi is ázsiai gyökerekkel rendelkező nép vagyunk. A történelemben visszatekintve, a Szkíta Birodalmat nézve, ez a szövetség sok-sok évszázadon át ilyen-olyan felállásban világformáló tényező volt. Európa – keserű tapasztalat – az utóbbi száz évben csak tönkretett minket, amikor pedig segítségre lett volna szükségünk, ez minden esetben elmaradt részéről. Nincsenek szövetséges barátaink, csak pillanatnyi szövetséges ellenségeink, irigyeink. Átmeneti, ideiglenes állapotokat élünk meg.
– Mi a fő motivációja Világ-Panoráma című műsorának készítésénél?
– Az Echo Tv-ben látható Világ-Panorámában is a fenn említett összefüggéseket állítom középpontba. Kiváló lehetőség, azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, amihez értek. Őszinte kijelentések hangzanak el a műsorban, amihez a külpolitikát illetően nem szoktak hozzá a nézők. Vallom, hogy a dolgokat nem elhallgatni kell, hanem beszélni róluk. Akkor lehet megoldásokat találni az egyéni életünket is érintő problémákra.
|