– Hlina úr, ön legutóbb lovon érkezett Komáromba. Tudja, melyik politikus lovagolt be utoljára ön előtt a csallóközi város főterére?
– Horthy? Azt hallottam, hogy Horthy Miklós.

– Így van. Az ő politikai üzenetét ismerjük. Elmondaná, hogy önnek mi a politikai üzenete?
– A magyar–szlovák kapcsolatokat sok mese és legenda terheli meg. Ezeknek helyük lehet a nagy nemzeti elbeszélésekben, de az nem jó, ha ártanak. Az egyik ilyen legenda, hogy Szvatopluk egy fehér lóért adta el az ország területét a magyaroknak. Ehhez természetesen nem volt joga, senki sem adhat el egy országot, de ha már így történt, én felajánlottam az én lovamat azért a fehér lóért cserébe. Természetesen nem vártam, hogy ott bárki is jelentkezik, és átveszi a lovat. Ez egy szimbolikus cselekedet volt. A két nép kapcsolatát túl sok történelmi hordalék terheli. A magyarok büszke nemzet, és én ezt tiszteletben tartom. De a magyaroknak is jó lenne, ha a szomszédjuk is egy büszke nemzet lehetne, amelyik kibékült a saját múltjával.

– Ha összegezzük az ön "médiaeseményeit": felgyújtotta a füvet a köztelevízió székháza előtt, amikor a kormányfő beszélt egy politikai műsorban, hogy így tiltakozzon a légszennyezési kvóták előnytelen eladása ellen; szekerekkel ostromolta a régiófejlesztési tárca épületét annak túlságosan drága logóterve miatt; blokád alá vonta a Szlovák Nemzeti Párt épületét; ellopta a Szlovák Nemzeti Párt zászlaját a székházáról…
– Nem elloptam, zsákmányul ejtettem.

– Ebben valóban van némi különbség, bár a rendőrség nem hiszem, hogy így fogja látni. Az ember azt gondolná, hogy egy negyvenes éveiben járó vállalkozó inkább alapít egy pártot, vagy belép egy már létező pártba, nem pedig ilyen kamaszos tettekkel nyilvánít politikai véleményt.
– Nyugodtan nevezheti akár gyerekesnek is, már mások is mondták. Én a mai kor gyermeke vagyok. Ma a politizálás a médiában történik, a hírnek figyelemfelkeltőnek kell lennie, a címlapnak magára kell vonnia a tekintetet. Vegyük például ezt a zászlóügyet. Tudnék írni egy hosszú értekezést – érvekkel, tényekkel, adatokkal, jobbító ötletekkel – arról, hogy Ján Slota miért árt az országnak, azonban ennek olvasottsága alacsony lenne. Míg a zászló szimbólum.

– Tehát ezzel a médiába való bekerülés volt a fő célja?
– Nyíltan megmondom, a sajtó érdeklődésének felkeltése volt az egyik célunk. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Durva dolgokra adekvát választ kell adnunk, egy öreg, rossz szőnyeget nem foltozhatunk be selyemszállal. Igaza van, lehet, hogy az én koromban nem így kellene politizálni, de Szlovákiában annyi szalonpolitikus van már. És ők félnek az utcai politizálástól. Pedig a politika nemcsak a szalonoké, az utcai politizálásnak is helye van. Aki megnyerte a harcokat az utcán, annak van joga politizálni.

– De a zászlóügyre a rendőrség valószínűleg nem hadizsákmányként tekint, hanem egyszerű lopásként. Milyen a nagy médiaérdeklődést kiváltó ügy rendőrségi háttere?
– A rendőrség szakszerűen lépett fel, és nem is kifogásolom az eljárásukat, mivel az országban rendnek kell lennie. Valószínűleg szabálysértési eljárásként fogják vizsgálni. A zászló, amelyet zsákmányoltunk – és ez nagyon fontos, zsákmányoltuk, nem elloptuk –, szimbólum. Ezzel kettős küldetést teljesítettem. Egy szlovák zászló is ki volt tűzve. Ennek levételével állampolgári kötelességem teljesítettem, megakadályoztam a nemzeti jelkép meggyalázását, a Szlovák Nemzeti Párt ugyanis nem méltó rá, hogy kitűzze. A pártzászló zsákmányul ejtésével pedig azt szerettem volna kifejezésre juttatni, hogy nincs folytonosság, a jelenlegi SNS nem jogutódja az első SNS-nek, ahogy azt Ján Slota állítja. Az első nemzeti pártnak valóban jelentős szerepe volt a szlovák történelemben. Ők azonban nem méltók erre a zászlóra. A reakciójuk is nevetséges volt. Panaszkodtak apucinak, hogy elvették a játékukat.

– Miért, milyen reakciót várt volna?
– Ők azt hangsúlyozzák, hogy megkísérelték meglopni őket. Panaszkodtak apucinak-anyucinak. Szerintem ez kínos volt. Jobban tették volna, ha hallgatnak, vagy ha megpróbálják meggyőzni az embereket, hogy ők igaz letéteményesei az egykori SNS-nek.

– Le lehet győzni, vagy meg lehet gyengíteni Ján Slotát ilyen eszközökkel?
– Én ezekkel az akcióimmal csak fenntarthatom a figyelmet, illetve figyelmeztethetem a társadalmat arra, hogy valami nincs rendben. Ahhoz, hogy Slotát eltávolítsák a hatalomból, több más folyamatnak is le kell játszódnia, elsősorban el kellene őt távolítani a politikai hatalomból, de ezek jó részét én nem tudom véghezvinni.

– Kinek kellene ezt megtenni?
– Annak, aki odavette őt. A Smernek, ők adtak neki esélyt. A másik dolog pedig, hogy a szavazóknak nem kellene esélyt adni neki, hogy bekerüljön a parlamentbe. Ezt nevezem én úgy, hogy a szavazópolgárok evangelizációja. Ezt sok apró mechanizmus elindításával és párbeszéddel lehet csak elérni. Meg kell győzni az embereket, hogy ne szavazzanak rá. Nagyon rossz, hogy ennek az embernek ma reális hatalom összpontosul a kezében Szlovákiában. A parlamentbe nagy valószínűséggel 2010-ben is bekerül, de a társadalmi katarzist akkor lehetne elérni, ha nem jutna be. Ekkor lehetne nyugodt körülmények között a munkára koncentrálni, felesleges feszültségek nélkül.

– Miért ment Komáromba bocsánatot kérni a magyaroktól?
– Sokan a szememre vetik, árvai születésű pozsonyi lakosként miért mentem a vegyesen lakott területekre, amikor nem ismerem ennek a vidéknek a problematikáját, nem tudom, milyen gondjai vannak az ott élőknek. Kennedyt hívom segítségül, akitől egy alkalommal megkérdezték, hogy tudja-e, hány katona ment Vietnamba, és mennyi tért közülük vissza. Ő azt felelte: "Nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy kevesebb tért vissza, mint amennyi odament." Én is így vagyok ezzel. Nem vagyok szakértője a kisebbségi kérdésnek, nem tudom, pontosan melyek a vegyesen lakott területek fő problémái. Egyet tudok: amíg Slota képben van, biztos, hogy rosszabb lesz a helyzet. Ő olyan durva, sértő kijelentéseket tett a magyarokra nézve, hogy ha a magyarok és a szlovákok egyszer egy asztalhoz ülnek, hogy a két nemzet viszonyáról tárgyaljanak, Slota nem ülhet annál az asztalnál, de még csak abban a teremben sem tartózkodhat, ahol erről a témáról beszélnek.

– Akkor felhagyna a nagy médiaérdeklődéssel kísért performance-aival, ha Slota távozna a hatalomból?
– Fel kell hívni a figyelmet a mi lejárt szavatosságú politikusaink problémájára. Ő már húsz éve van a hatalom közelében. Nyugat-Európában egy átlagos politikus a csúcspolitikában tíz, de legfeljebb a bibliai tizenkét évig tevékenykedik. Ő már két évtizede a csúcspolitikában van. Ez egy újabb ok lehet a távozására. Ha okokat próbálok keresni arra, miért kellene mennie, abból szörnyen sok van.

– Szlovákiában sajnos gyakori, hogy az államhatalom állami szerveket használ fel arra, hogy bírálóit elhallgattassa vagy zaklassa, még akkor is, ha az illető történetesen köztársasági elnök. Ön nem tapasztalt hasonlókat?
– Bizonyos jeleket már tapasztaltam.

– Milyeneket?
– Fogalmazzunk úgy, hogy a távolban fegyvercsörgés hallatszik.

– Tehát nem szeretné konkretizálni?
– Azon túl, hogy a csatazajt már hallani, egyelőre mást nem mondanék. Ezekre a támadásokra nekem fel kell készülnöm.

– Mindezek után nem fél a következményektől?
– Csak a bolond nem fél. Nem elsősorban magamat, hanem a családomat féltem, nehogy a gyermekeimnek kellemetlenségük legyen. Azt szeretném, ha ők öntudatos állampolgárként nőhetnének fel. A hatalom mindenütt ugyanazt teszi bírálóival. Megpróbálja elhinteni a félelem magvait. A kérdés, hogy a társadalom ezt mennyire engedi meg neki.

Kocur László (Pozsony)

Magyar Hírlap 

ND megjegyzés:  a hlina szó magyarul agyagot jelent. "Agyag" úr szlovák létére Szlota ellen harcol. Vannak még kivételek. Szlota a szintén soviniszta Ficó után a második legnépszerűbb politikus a közvéleménykutatások szerint. Tehát a tótok vevők Szlota hülyeségeire. Fölösleges lenne áltatni magunkat, hogy a szlovákok szeretnék a kétnyerlvűséget legalább a magyarlakta felvidéki részeken. Ennek éppen az ellenkezője igaz: a közvélemény azt szeretné, ha a magyarok csak otthon beszélnének magyarul ( a legutóbbi felmérés szerint a tizenévesek kb.85%-a nem szeretne magyar szót hallani az utcán), de ez jellemző az egész Szlotániára. Felvidéken a tót lakosság körében egy tiszófasiszta és benesi-soviniszta antimagyar keverék ideológia a legnépszerűbb, melyet nevezhetünk szlotánizmusnak is. A tótok jobb lenne, ha a tót múltjukat kutatnák és nem a szlovákot. Szlovákok nem léteztek sohasem ez egy művileg kitalált népnév. A tót szálon kellene visszamenniük a történelemben és a valós múltat kutatni. Szlovákok sohasem léteztek ma is csak tótok vannak. Amíg ezt nem tisztázzák magukban addig csak hamis és kitalált mítoszok mentén fogják lopni a múltjukat a magyar,morva ,cseh ,lengyel, rutén és orosz történelemből.  Soha nem fogják megtalálni az igazságot, ha szégyellik tót múltjukat. A szlovákok tótok. Ebből kell kiindulni és abból,hogy hol helyezkedett el történelmi Tótország ( a mai Horvátország területén).

A cikk indexképén látható nyilvános felvidéki felirat  a "Smrt madarom " ennyit jelent: Halál a magyarokra ! Ez is a szlotánizmus része. A cikk eredetiségének megőrzése érdekében meghagytuk a szlovák népnév használatát és Szlota nevének a tót helyesírási szabályoknak megfelelő írásmódját. Tekintettel arra, hogy a tót média minden magyar nevet eltorzít és eltótosít, még Rákóczi fejedelmünk nevét is, ezért kölcsönösségi alapon mi is a magar helyesírás szabályai szerint írjuk a politikusok és nem politikusok neveit .(ND szerk.)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.