Hírek : A liberalizmus haláltánca |
A liberalizmus haláltánca
2009.07.14. 16:01
www.nemnemsoha.gportal.hu szerkesztői jegyzet, 2009.07.13. Az úgynevezett Szabad Demokraták Szövetsége, alias Rabmadarak Közössége, másfél éven belül már harmadik vezérét emelte pajzsra: a gátlástalan vadprivatizáció következtében előbb kókadozó, majd a "zsenge szirénhangokat" hallató fodorizmus hallatán futva menekülő szimpatizánsok csekély számának láttán megrémülő szarkák - nomen est omen - Retkes Attilával próbálják oltani a Gizella utcai székház egyre magasabbra csapó lángjait.
Retkes székfoglaló beszédében elnézést kért az SZDSZ húsz éves nemzetromboló magatartásáért. Az MTI tudósítóját idézve: "Az SZDSZ új elnöke (...) elsőként a korrupciós ügyek miatt követte meg a magyarokat. Azt mondta, hogy a korrupciós ügyektől megtisztítja a pártot, akkor is, ha nagy nevek is áldozatául esnek a rendcsinálásnak. Bocsánatot kért a határon túli magyarság és a vidék ügyeinek elhanyagolásáért. Továbbá elnézést kért az SZDSZ korábbi vezetőinek arroganciája és agresszivitása miatt is." (...) Kitért arra is, hogy a párt nem foglalkozott kellő súllyal a magyarságot érintő sorskérdésekkel, a határon túli magyarok ügyével, s ezzel magára vonta egyfajta nemzetietlen, kozmopolita alakulat képét."
Remek helyzetképet vázolt a bukott liberálisokról legújabb választottjuk, egyet azonban elfelejtett megemlíteni. A hazai liberalizmus az SZDSZ-nek csúfolt csődtömeg országlásával végleg kimúlt, gyorsabban dőlt ki a csatasorból, mint Kóka "Pannon pumája". A szabadelvűség honi fejlődésének stációi egyre horrorisztikusabbak és a magyarság számára folyvást katasztrofálisabbak voltak.
Kossuth, akinek tenni akarásához és a magyarság iránti elhivatottságához egyébként nem fér kétség, még "csak" a Szent Koronát verette le képletesen a magyar címerről, majd a szabadságharc bukása után Cassandraként vizionált nemzetpusztulást a kiegyezés bekövetkezésének esetére. Aggkori világképében már egy liberális demokrácia kontúrjai kezdtek körvonalazódni.
A kiegyezést követően javarészt liberális kormányzata volt Magyarországnak. Eötvös József még az Európa legliberálisabb törvényeként jegyzett háttérrel próbálta biztosítani a nemzetiségiek jogait, sajnos kevés eredménnyel. Eötvöst, Deákot, Andrássyt és a dualizmus kiválósagait még talán a magyarság iránt lobogó Vesta-láng fűtötte.
Aztán megjelentek a konjunktúra grállovagjai, a bankszektor pénzéhes, tőkeorientált egyedei és velük a végeláthatatlan szakadék a magyarság és a kozmopolita liberalizmus között. Károlyi-Kártevő Mihály zabolátlan pacifizmusa és antantbarátsága a történelmi Magyarország totális szétveréséhez vezetett, amihez tettestársaival, a LInder Bélákkal, Jászi Oszkárokkal és szabadkőműves klikkjeikkel tevékenyen asszisztált, az Erdély elszakítását kimondó gyulafehérvári gyűlésre még ortodox románok MÁV által történő szállítását is vállalták. Hűen szimbolizálja nemzetáruló mentalitásukat a vörös gróf mottója: "Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, amire köztársasági elnök leszek, és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állani az ország, mire király leszek." Károlyi aztán később Rákosiék párizsi nagyköveteként dolgozott a magyar nemzeti érdekek ellen.
Az SZDSZ piedesztálra emelte Kártevő Mihályék egész tevékenységét, politikai példaképnek kiáltva ki őt. Retkes Attila ma nemzeti liberalizmusról beszél. Az SZDSZ 20 éves hungarofób megnyilvánulásaiból azonban már senki sem kér. Fogja fel végre az összes önjelölt liberális próféta: a liberalizmus haláltáncot lejt, és ez az utolsó táncuk. Aztán mindennek vége...
(nemnemsoha)
|