Jól példázza ezt a június 30-án elfogadott államnyelv védelméről szóló nyelvtörvény is. A felvidéki magyarságot egy újabb magyar kálvária fenyegeti, ami rohamos mértékben felgyorsíthatja nemzeti közösségünk asszimilációját és fogyását. A szlovák nacionalisták elégedetten nyugtázhatják, hogy a magyarokat megint sikerült egy újabb intézkedéssel sarokba szorítani. Az Európai unió hallgatása vagy esetleges látszólagos „ejnye-bejnye” dorgálása nem nagyon érdekli a szlovák politikai elitet, hiszen már hozzászoktak és tudják semmilyen következménye nem lesz teteiknek. Magyarország is egyelőre csak nyilatkozatokban ítéli el a nyelvtörvény megszavazását, hogy a jövőben mit fog lépni az kétséges. Minden bizonnyal egy-két elítélő beszéd után marad minden a régiben. A magyarországi ellenzék pedig, amíg nincs kormányon szintén nem tehet sok mindnet, így valóságosan is egyedül maradt Európában és a nagyvilágban. Senki nem áll ki a felvidéki magyarság védelmében! Ilyen helyzetben nem tehet mást a magyar párt sem Szlovákiában, mint hogy minden fórumon tiltakozzon az új nyelvtörvény ellen és szétkürtölje a világ felé, hogy a XXI. században mi történik az Európai Unió tagországában Szlovákiában. Ezt árulkodásnak titulálják Ficóék és megint csak a magyar párt betiltását szorgalmazzák majd, amely a távlati jövőt elnézve még be is következhet.

Az elfogadott nyelvtörvény kemény kézzel csap le a felvidéki magyarokra, megbélyegezve azokat. Büntetések, figyelmeztetések, bezárások és különböző szankciók veszik majd kezdetüket. A nyelvrendőrség tagjai majd jól járnak, hiszen szükségük lesz a munkájukra és minden bizonnyal teljesítményük alapján ítélik majd oda fizetésüket. Megnövekedhet a besúgók, spiclik száma is, akik jó pénzért információkat juttatnak el az illetékes hivatalba a nyelvtörvényt megszegő személyről vagy szervezetről. A gerinctelenség pénz hozhat majd és a meghunyászkodás, a nemzeti közösségünk jogairól való lemondás teret nyerhet, hiszen sokan fognak félni és megijedni a büntetésektől. A szlovák politika célja a megfélemlítés lásd Malina Hedvig ügye és a 2008. november 1-jei DAC-Slovan rendőri attakja is, hogy csak a legnagyobbakat sorsoljam. Ezen tendencia mellett megnövekedhet majd a szlovák iskolákba iratandók száma is, hiszen most már még nagyobb trend lesz a jobb érvényesülés reményében. A vállalkozók ezek után már lemondanak majd a kettős nyelvhasználatról is boltjaikban. A törvényt abból a szempontból figyelik majd, hogy az büntetést hozhat, így inkább nem kockáztatnak.

Sajnos félelem lesz betegnek is lenni, hiszen Pozsonyban vagy más nagyvárosokban nem biztos, hogy a magyarul tudó orvos vagy ápoló megmeri kockáztatni, hogy magyarul szóljon betegéhez. Az idősebb generáció tagjai kiszolgáltatottak lesznek.

A magyar kálvária folytatódik és nem állt meg a második világháború után 1948-ban. Ma is köztünk él szelleme és kísért. Amennyiben a felvidéki magyarság nem fog össze és nem áll ki erélyesen jogai mellett, abban az esetben elveszett és a gyors asszimiláció pályájára lép. Az országos tömegtüntetések, a polgári engedetlenség vagy a különböző sztrájkok csak a végső megoldást jelenthetik.

A felvidéki magyarok megkülönböztető jelzésének viselése még várat magára, de vajon meddig!?

Karaffa Attila, felvidék.ma 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.