A bírósági tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy a diktatórikus államgépezet és a hozzá közelálló sajtó állításaival szemben 2006. október 23-án délután 3-4 óra körüli időben az Alkotmány utca és Bajcsy Zsilinszky út sarkánál a Parlament felé tartó tömeg nem támadta meg a diktatúra által odaállított rendőri sorfalat, a tüntetők ekkor még teljesen békések voltak, csupán méltón megemlékezni kívántak 56 hőseiről saját hazájuk saját Parlamentje előtt. Hazug állítás volt, hogy az aznapi tömeges rendőri brutalitást a demonstrálók, az emlékezni vágyó tömeg kezdeményezte, illetve provokálta volna.
Ezzel szemben Gőbl György ügyének tanulságaként mára már bírói ítéleti bizonyossággal tudható, hogy a diktatúra rendőrsége kezdte el a tömeggel szembeni szükségtelen és indokolatlan erőszakot, a nap folyamán több ütemben, többek között akkor és ott, három-fél négy óra körül az Alkotmány utcában. A brutális rendőrök szorították az embereket a Deák tér irányába, ahol a jogellenesen megtámadottak közül többen – jogos védelmi helyzetben – a rendőrök jogtalan támadásával szemben védekeztek. Gőbl György ellen azzal indítottak majd’ három évig húzódó koncepciós eljárást, hogy ő másokkal együtt csoportosan megtámadta, kövekkel dobálta a rendőri sorfalat, az Alkotmány utcánál. Megrökönyödéssel tapasztaltam, hogy a hamis vád rendőrök összejátszása, hamis rendőri jelentés készítése segítségével született, ahogy egyébként számos más hasonló koncepciós eljárásban.
Az Ügyészség ebben az ügyben következetesen és határozottan akadályozta az igazság kiderítését. Nemhogy nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy az igazságot feltárja, a valós tényeket megállapítsa, s a vádlott felelősségét cáfoló vagy enyhítő bizonyítékokat is beszerezze, de kifejezetten akadályozta azt, hogy a vádlott e bizonyítékokat maga szerezze be és a hatóság elé tárja. Az ügyészség következetesen ellenállt annak a magától értetődő bizonyításnak, hogy a rendelkezésre álló film és fényképfelvételeket megtekintsék s ily módon az igazság objektiv bizonyítékok alapján kiderülhessen, cáfolva a vád „koronatanúinak”, két rendőrnek a hazug állításait.
Több tucat teljesen alaptalan, az emberi jogokat sárba taposó, a jogállamot és a demokráciát megcsúfoló büntetőeljárás tapasztalatai alapján úgy döntöttem, hogy az európai parlamenti képviselőként rendelkezésemre álló lehetőségek kihasználásával átfogó vizsgálatot kezdeményezek a 2006. őszi tömeges jogsértések s a hatalom által azóta folytatott tömeges emberi jogi jogsértések feltárására az elmúlt három évben keletkezett bizonyítékok, illetve az érintett állami szervektől kért információ alapján.
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság (megbízott) Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Igazságügy Miniszter Úr! Tisztelt Országos Rendőrfőkapitány úr!
Budapest, 2009. VI.19.
Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII.. tv. 17.§-a a következőképpen rendelkezik:
17. § Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.
E jogszabályhelyre figyelemmel tájékoztatom Önöket arról, hogy az Európai Parlament részére tényfeltáró jelentést készítek a 2006. őszén Budapesten történt tömeges rendőri brutalitásokról és egyéb durva emberi jogsértésekről, valamint az azokat követő megtorló jellegű, koncepciós természetű büntetőeljárásokról. A jelentés elkészítéséhez adatokra és információra van szükségem, amelyeket a jelentés írásának előrehaladásával párhuzamosan, több lépésben szeretnék megkérni Önöktől. A vizsgálat célja elsősorban annak feltárása, hogy e durva jogsértésekre hogyan kerülhetett sor egy európai uniós tagállamban, s mit tehet a Magyar Állam, az egyes állami szervek, így a Rendőrség és az Ügyészség, illetve az Európai Unió annak érdekében, hogy hasonló jogsértésekre soha többé ne kerüljön sor. Ezzel összefüggésben szükséges annak feltárása is, hogy a politikai szabadságjogokat, mint a gyülekezési jog és a vélemény-nyilvánítási szabadság hogyan és milyen eszközökkel köteles védeni és biztosítani a magyar rendőrség, az ügyészség és más állami szervek szemben a mai helyzettel, amikoris e jogokat látványosan és szinte mindenki számára nyilvánvaló módon korlátozzák, sőt elnyomják. Tényfeltáró jelentésem és az azon alapuló javaslataim célja, hogy Magyarországon valósággá váljanak az európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt alapértékek:
6. cikk
(1) Az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban.
(2) Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat (…)
Közel három évvel a 2006. őszi tragikus események után nagyszámú jogerős bírósági ítélet, illetve egyéb hatósági határozat áll az Önök által vezetett állami szervek rendelkezésére. Nyilvánvalóan belső vizsgálatokra is sor került azt követően, hogy az állami szervek súlyos és tömeges jogsértései nyilvánvalóvá váltak, részben az adófizetők pénzéből fizetendő komoly kártérítési összegeket megállapító jogerős bírósági döntésekből, amelyek e jogsértéseket tényként állapították meg, illetve azon nagyszámú megszűntető határozatból, amely az ártatlanul megvádolt emberekkel szembeni eljárások koncepciós jellegét tették felismerhetővé. E tényekre figyelemmel az alábbi kérdésekre várom válaszukat:
- Elismerik-e, hogy 2006. szeptember 19. és 21. között, valamint 2006. október 23-án a rendőrség tömeges és durva jogsértéseket követett el Budapesten, az utcai demonstrációkkal illetve megemlékezésekkel összefüggésben? Mi a helyzet a 2006-tól napjainkig tartó időszakkal? Hány olyan bírósági döntés, ombudsmani jelentés vagy egyéb megállapítás született, amelyek a rendőrséget elmarasztalják a gyülekezési joggal összefüggő jogi kötelezettségük megszegése, illetve tüntetők bántalmazása miatt? Kérem, szíveskedjenek az e körben rendelkezésre álló döntéseket, írásos anyagokat rendelkezésemre bocsátani!
- Elismerik-e, hogy az ügyészség kezdeményezésére a bíróság jelentős számban indított büntetőeljárásokat illetve szabálysértési eljárásokat olyan személyekkel szemben, akik ténylegesen áldozatai, nem pedig elkövetői voltak erőszakos bűncselekményeknek, gyülekezési joggal, politikai rendezvények idején történő utcai jelenléttel összefüggésben –különösen 2006. őszén, de azóta is. Hány olyan eljárás indult e körben, amely megszűntetéssel illetve felmentéssel végződött, azaz kiderült, hogy az eljárás alaptalan volt? Vizsgálták –e az ügyekben eljárt jogalkalmazók felelősségét, s ha igen, milyen megállapításra jutottak?
- Bocsánatot kértek-e az Önök által vezetett állami szervek a tömeges és durva emberi jogsértések miatt az érintett, jogsértett állampolgároktól? Amennyiben nem (a nyilvánosság nem tud ilyesmiről) szándékoznak-e megtenni ezt a gesztust?
- Miért sérti meg a rendőrség mind a mai napig a gyülekezési jogukat gyakorló állampolgárok alapvető emberi jogait – egyebek mellett azzal, hogy személyazonosságukat következetesen ellenőrzik, adataikat rögzítik, azt a meggyőződést keltve, hogy a hatalom nyilvántartja a politikai rendezvények résztvevőit? Miért alkalmaznak mind a mai napig szükségtelen és aránytalan intézkedéseket az ünneplő, vagy éppen tüntető, azaz a gyülekezési jogukat gyakorló állampolgárokkal szemben? Miért akadályozzák őket a rendezvények után a szabad elvonulásban, miért zárják el az elvonulási útvonalakat félelmet keltően viselkedő rendőrök, miért fújkálják le az embereket könnygázzal, ahogyan azt velem is tették már európai parlamenti képviselőjelöltként?
Kérem, szíveskedjenek rendelkezésemre bocsátani a 2006. őszi események idején, illetve azóta történt tömeges rendőri jogsértésekkel összefüggő összes jogerős bírósági ítéletet, az ártatlanul megvádoltakkal szemben indult eljárásokban a megszüntető/felmentő határozatokat, illetve a tények és a felelősség megállapításához szükséges összes további írásos anyagot.
Előre is köszönöm, hogy tényfeltáró munkámat a fentebb megjelölt jogszabály értelmében támogatják, segítik.
Tisztelettel: Dr. Morvai Krisztina, EP képviselő
(Kuruc.info)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum