Eddig azonban minden ballépés, belső feszültség dacára sikerült az ellentéteket mederben tartani, azaz a bajokra a párt berkein belül orvoslást találni. Egy ilyen gyűjtőpártban, mint az MKP, nem is várható el tökéletes egység és összetartás, hiszen a magyarság is sokféle, nálunk éppúgy, mint az anyaországban, vagy a többi elcsatolt kárpát-medencei területünkön. Ha negatív példákat keresünk, felhozhatjuk mindenekelőtt a délvidéki magyarságot, ahol ma is 3-4 párt versenyez az alig 400 ezer magyar őslakó kegyeiért (mindezt öngyilkos módon „plurális demokráciának” nevezve, a pártállamra emlékeztető „egypártrendszer” helyett). Leszögezhetjük, hogy ilyen széthúzással még annál is kevesebbet tudnak elérni, mint egy erőteljes nemzeti gyűjtőpártba tömörülve.

Most a Felvidéken is kezd ehhez kísértetiesen hasonlítani a helyzet, noha még nem történt semmi helyrehozhatatlan. Miről is van szó? A „diplomatikus” alapállású, valójában a magyar törekvéseket lépten-nyomon föladó, mondhatni eláruló Bugár Béla visszavonulását tulajdonképpen csak üdvözölni lehet: hosszú elnökségével nem nyertünk semmit, mint ahogy távozásával sem vesztettünk jottányit sem. Az ő kreálmányának tekinthető Simon Zsolt kilépésével sem lettünk szegényebbek. (Csupán megjegyezzük, hogy illene parlamenti mandátumát is visszaadni, ha már a pártját faképnél hagyta!) Most azonban olyan tömeges kilépési hullám vette kezdetét, amely már az MKP biztonságát is veszélyezteti, sőt, akár pártszakadáshoz is vezethet.

A (hajdan 1 milliós, ám ma már alig) 7-800 ezer főre becsülhető felvidéki magyarság ezt a luxust semmiképpen sem engedheti meg magának, hiszen ha megint több pártra bomlik, akkor utolsó reményét is elveszítheti sorsának jobbra fordítását illetően. Anélkül, hogy személyi kérdésekben állást foglalnánk, kimondjuk, hogy a Csáky Pál-Duray Miklós páros – noha igen messze van az általunk elképzelt ideális vezetéstől – legitimitása megkérdőjelezhetetlen, s pillanatnyilag tőlük várjuk a belső válság gyors leküzdését, a bizalomvesztés elharapódzásának megállítását, hogy azután kifelé is eredményesen tudjanak fellépni a szlovák soviniszta-fasisztoid túlkapásokkal szemben, kizárólag az MKP keretében.

Mi, pártonkívüli hazafiak, a magyarság ügyének elkötelezett szószólói és zászlóvivői, a felvidéki magyarság javára az alábbi minimális követelésekkel lépünk föl, s elvárjuk, hogy az MKP nyíltan és egyenesen kiálljon ezen elvek mellett, amelyeknél kevesebbel semmiképpen sem érhetjük be, hiszen ha ezek bármelyikéről lemondunk, az felvidéki magyar fajtánk végleges elsorvadását, majd eltűnését jelentené.

1. A néhai Benes elnök fasiszta-bolsevista, emberellenes és istentelen (ma is hatályos!) dekrétumainak azonnali eltörlése. Valamennyi hátrányos következményének megszüntetése. A magyarság jogtalanul elkobzott ingó és ingatlan vagyonának visszaszolgáltatása (ahol ez nem lehetséges, ott méltányos kártérítések folyósítása). A rasszista megkülönböztetésből eredő, a magyarságot máig sújtó negatív faji-nemzetiségi diszkrimináció kárvallottjainak és elszenvedőinek anyagi és erkölcsi kárpótlása.

2. A felvidéki magyarok teljes és szabad önrendelkezése. A magyarság a szlovákokkal mindenben egyenjogú és egyenrangú, őshonos államalkotó nemzet, nem pedig gyülevész nemzeti(ségi) kisebbség (pláne nem magyarul beszélő szlovák!). Hovatartozása miatt semmilyen hátrányos jogi, gazdasági, politikai, szociális, kulturális vagy egyéb megkülönböztetés nem érheti. Az óvodáktól az egyetemekig legyenek (államilag támogatott) magyar nyelvű iskolái, művelődési, érdekvédelmi és vallási intézményei (a katolikusoknak magyar püspöke is!); szabadon használhassa anyanyelvét az élet minden területén (közigazgatás, bíróságok, rendőrség és más hatóságok; magyar településnevek, feliratok, cégtáblák stb.).

3. A kulturális (kisebbségi és szórványvidékeken), valamint a területi (a magyar többségű részeken) autonómia feltételek nélküli bevezetése. A számunkra hátrányosan alakított „függőleges” (vertikális) megyerendszer kiigazítása oly formában, hogy a dél-szlovákiai magyar tömbök egységes, „vízszintes” (horizontális) megyéket alkossanak. Azoknak a honfitársainknak, akik azt igénylik, a kettős (magyar és szlovák) állampolgárság megadása.

Felkérjük a felvidéki magyar sajtó nyomtatott lapjait és internetes portáljait, hogy jelen felhívásunkat kiemelt helyen tegyék közzé; a magyar polgárokat pedig arra szólítjuk, hogy amennyiben a fentiekkel egyetértenek, akkor aláírásukkal is csatlakozzanak hozzánk, valamint a dokumentumot terjesszék minél szélesebb körben! Ne felejtsétek: a viszályt szítók, az egységet rombolók elkerülhetetlen „jutalma” a pusztulás, míg a győzelem kivívása csupán az összefogásra és szolidaritásra törekvő, a nemzetet önzetlenül szolgáló, gerinces hazafiaknak sikerülhet!

Isten, áldd meg a magyart! A szebb és boldogabb magyar jövő reményében:

Szeged – Rimaszombat, 2009.04.29-én

ND megjegyzés: Mind igaz, amit az MKP áruló politizálásáról írtak. A megoldás az árulóktól történő megszabadulás lenne és friss fiatal erő bevonása és mindenekelőtt és elsősorban a magyar érdek képviselete, a felhívásban felsorolt három cél érdekében következetes harc ,megalkuvás nélkül. Autonómia, állampolgárság,hivatalos nylevhasználat kiharcolása a Benes dekrétumok eltörlése, a szlovákiai jelző helyett büszkén vállalni testben és lélekben a felvidéki magyar kifejezést és lokálpatriotizmust. Amennyiben az áruló Bugár és a szélsőliberális A. Nagy ott lesz a pártban soha nem lesz következetes magyar érdekképviselet. Ki kell zárbni őket a pártból.