Az első híradások arról szóltak, hogy „az alapvető emberi szabadságjogok korlátozására irányuló tevékenység támogatásáért és népszerűsítéséért” nyakatekert mondatban megfogalmazott tényállás miatt kell a bíróság előtt felelnie Gyürének. Aztán arról is hallhattunk, hogy a hagyományőrző szervezet lobogóján ún. tiltott önkényuralmi jelkép, nevezetesen a nyilaskereszt látható. (Ez lenne a rovásírásos „H”.) Végül az elsőfokú szlovák bírósági végzés szerint a magyar állampolgár Gyüre Andrást „nemzeti, etnikai, kisebbségi jogok elnyomása, illetve ilyen elnyomó szervezettel való szimpátia” borzalmas vádpontjában találták bűnösnek, s ezért 10 hónapos, két évre felfüggesztett börtönbüntetést
szabtak ki rá. A semmiért – tegyük hozzá rögtön.
No meg azt is, hogy itt tartunk ma, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk ötödik évfordulóján. Joggal kérdezhetjük, hogy egy olyan mesterségesen kreált államocska hatóságai, amelyek folyamatosan elnyomják és zaklatják a területükön élő magyar nemzeti-etnikai kisebbséget, milyen morális, no meg jogi alapon indítanak eljárást honfitársunk ellen egy olyan zászló felmutatása miatt, amelynek nyilvános rendezvényen történő használatát egyetlen uniós, illetve szlovákiai törvény vagy rendelet nem tiltja.
S még ennél is nagyobb érdeklődéssel várjuk a magyarországi kormányzat válaszlépéseit, várjuk, hogy mely nemzetközi, diplomáciai és bírói fórumokon fog a leghatározottabban fellépni és elégtételt követelni mindazért a megaláztatásért, ami a tót állami jogtiprás miatt az egész Magyarországot érte a tegnapi ítélethirdetéssel.
Nem kell prófétai tehetséggel megáldott kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy már most nyugodt lelkiismerettel kijelentsük: akárcsak eddig, ezúttal sem fog semmi sem történni a hivatalos politika részéről.
De: vajon akkor is ilyen néma szótlanságba és passzivitásba burkolódzna-e szeretett pártunk és kormányunk, ha például egy másság-fesztivál extázisban vonagló hermafroditáját tartóztatták volna le éber tót államvédelmiseink?
Lipusz Zsolt