Elég volt abból, hogy csőcseléknek, vagy szélsőségesnek nevezzék őket s csőcseléknek, szélsőségesnek nevezzenek mindnyájunkat azért, mert igazat mondunk, mert védekezünk, mert ellenállunk. A bennünket szélsőségesezők lenyúlták a nemzet vagyonát, kifosztották a hazánkat, most árulják termőföldünket, vizünket, energiaforrásainkat. Szándékosan teszik tönkre, s taszítják gyarmati sorba Magyarországot. Minket, akik ez ellen védekezünk, akik mindezzel szemben az ellenállás jogát gyakoroljuk szélsőségesnek neveznek. Világszerte panaszkodnak ránk, mint rossz gyerekekre, amiért kimondjuk: nem leszünk palesztinok a saját hazánkban! Nos, nem mi vagyunk a szélsőségesek, hanem ők a szélsőségesek! Akik kifosztottak és gyarmati sorba kényszerítenek bennünket, s ha ellenállni merünk a szemünk közé lövetnek vagy ciánnal kívánnak kiirtani minket, ahogy az nemrégiben Kuncze Gábor szavaiból kiderült. Tegyünk végre rendet és hívjuk őket szélsőségeseknek. Tegyük végre világossá, hogy mi folyik itt, nyissuk ki a félrevezetett magyarok és a félrevezetett világ szemét. Ha az Önök bizalmából európai parlamenti képviselő leszek első dolgom lesz, hogy nemzetközi sajtótájékoztatókat szervezek annak bemutatására, mi is folyik a valóságban Magyarországon.

Március 15. a magyar szabadság, a magyar felemelkedés és a magyarok méltóságának ünnepe. Gondoljuk végig együtt ezen a jeles napon, mit tettek ellenünk az elmúlt húsz évben a szélsőségesek és mit tehetünk mi a végveszély idején Hazánk megmaradásáért, s felemelkedéséért. Mit tehetünk, hogy visszavehessük szabadságunkat, méltóságunkat, hogy visszavehessük hazánkat. (Itt köszönöm meg Orbán Viktornak, hogy ő is elkezdte használni ezt a fontos kifejezést: „visszavesszük a hazánkat”- használjuk most már együtt, használja minden igaz magyar a csonkaország határain innen és túl.)

Mi történt Magyarországon? Ahhoz, hogy visszaszerezzük a Hazánkat, világosan kell tudni és látni, hogyan akarták és akarják elvenni tőlünk. Lássuk a lényeget, az úgynevezett rendszerváltástól kezdve. Ekkor vette kezdetét a magyar emberek megfosztása nemzeti vagyonunktól és létalapunktól. Nem léphettünk be a szabadság kapuján, nem építhettünk fel egy saját útját járó, független és adottságainak megfelelően sikeres, virágzó országot. Ehelyett szabadságunknak és függetlenségünknek még az illúzióját is elvesztettük, a nemzeti vagyonunkkal, gyárainkkal, üzemeinkkel, gazdaságunkkal együtt. Ma, amikor a multimilliárdos „főnökeink” áldozathozatalra, nadrágszíjhúzogatásra biztatnak bennünket, fontos emlékeznünk arra, hogy a magyar nemzet vagyonának ellopása alapvetően két módon történt. A tolvajok egy része „jókor jó helyen lévő” főkommunista volt, aki ingyen vagy fillérekért privatizálta a gyárat, a vállalati üdülőt, az állami ingatlant, a termelőszövetkezetet. Aki hétfőn még Marxot hirdetett a munkásosztálynak, de péntekre már csak a Tőkét kívánta Marxból, s a munkásokat utcára küldte, becsapta, elárulta.

Tipikus történet ebben a körben a jelenlegi miniszterelnöké. Azé a rettenetes emberé, aki most a havi tízmilliót kereső bankárokkal és cégvezetőkkel együtt nadrágszíjhúzogatásra biztatja a kisembereket. Gyurcsány anyósától, a bankárrá átvedlett főkommunistától párszáz millió forintnyi kölcsönt kért és kapott arra, hogy az általa kinézett gyárat megvásárolja. Besétált a gyárba, ahol a pénztárban és az árukészletben pontosan annyi milliónyi érték volt, mint amennyit kölcsönbe kapott, s amennyi a gyár vételára volt. Visszasétált hát a bankba, kifizette a néhány százmilliót a megszerzett nemzeti vagyonból, nagyrészben abból, amit a magyar munkások ott előállítottak, amiért ők dolgoztak meg - és övé volt a gyár. Amelyről addig azt szónokolta, hogy a munkásoké. S amely gyár a magyar nemzet vagyona volt. Hasonlóképpen tett sok-ezer főkommunista, akik milliárdossá lettek a magyar emberek vagyonából, a magyar emberek szenvedései árán, s akik most nem azt mondják, hogy nagy bajban van az ország, visszaadjuk a lenyúlt vagyonnak – mondjuk – a felét. Nem… Azt mondják, hogy amit elloptunk, az marad a miénk, s a pusztításunk kárát pedig viseljék a kisemberek.

Hát nem! Nem és nem! Nem vehetik el az általuk utcára tett magyar munkás nyugdíját, nem vehetik el a pedagógus, az ápolónő fizetését. Fizessenek ők, mert a lopott holmi visszajár! Amikor sopánkodva mondogatják, hogy válságban van az ország, és áldozatokat kell vállalnunk - így, többesszámban -, akkor végre a saját áldozatukról beszéljenek, ne pedig a kisemberéről! Adják vissza Magyarországnak, amit elloptak, s ami a magyaroké. Ez a válságból való kilábalás egyik legfontosabb útja-módja. Ne reformszövetségezzenek a kisember kárára, hanem a szajrét adják elő, de izibe! Felelősségteljes magyar párt és magyar politikus ezt teszi a kilábalás egyik fő feladatának. A privatizációs szerződések felülvizsgálatát, a jogtalanul, ingyen, vagy szinte ingyen megszerzett nemzeti vagyon visszaszerzését. Büszke vagyok arra, hogy részt vehettek a Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkájában, ahol a hazafiak, a tüntetők, az ellenállók emberi jogainak védelmén túl egyebek mellett a nemzeti vagyon visszaszerzésének jogi lehetőségeit tárjuk fel. A Jobbik Magyarországért Mozgalom semmilyen formában nem vett részt a nemzeti vagyon lenyúlásában, az ország kifosztásában. Ezért bízhatunk alappal abban, hogy ha hatalomba segítjük, keresztülviszi az igazságtételt, azon lesz, hogy visszaszerezze a magyar nemzetnek azt, ami a miénk.

Visszatérve arra, mi is történt Magyarországon, mi a kórelőzménye Hazánk mai életveszélyes betegségének. A gyalázatos privatizációk során a nemzeti vagyon másik részét, amit nem saját főkommunistáink szereztek meg, külföldi kézre adták. Idegeneknek adták például a világhírű magyar élelmiszerfeldolgozó ipart. A konzervgyárainkat, cukorgyárainkat….A multik, a külföldiek nagyrészüket bezárták, hogy piacot szerezzenek magunknak s idehozhassák a miénknél rosszabb minőségű élelmiszerüket s más termékeiket. Elvesztették munkahelyeiket a munkások, a gyárba zöldséget, gyümölcsöt, jóminőségű magyar terményt szállító parasztemberek, s elvesztették lehetőségeiket a magyar kereskedők, akik helyett multi élelmiszerláncok lepték el Magyarországot. Multi élelmiszerláncok s más külföldi kereskedőláncok, ahol az eladókat, a raktárosokat, a munkavállalókat jogfosztott, megalázott szolgákként, gyalázatos bérekért dolgoztatják, ahogy tesznek a multik oly sok más munkahelyen oly sok más magyar munkavállalóval. A jelenlegi politikai elit gyalázata, hogy a külföldi tőkésekkel szemben nem állnak ki a magyar munkavállalók jogaiért, s hagyják, hogy a multik úgy kezeljék ezt az országot s ennek az országnak a munkavállaló asszonyait és férfiembereit, mintha nem egy európai uniós tagállamban, hanem egy harmadik világbeli, kiszolgáltatott gyarmaton lennének. Ennek az egész gyalázatnak véget kell vetni! A gyökereitől kell orvosolni a bajt! Nem reformszövetségezni kell és nadrágszíjat huzatni a magyar kisemberekkel, hanem ki kell mondani, hogy Magyarország a magyaroké és ennek megfelelően kell viselkedni és cselekedni! Talpra kell állítani a tönkretett magyar mezőgazdaságot, élelmiszer-feldolgozást és kereskedelmet. A magyar embert egészséges, jóminőségű magyar hússal, magyar tejtermékkel, magyar zöldséggel és gyümölccsel kell táplálni, nem ideárasztott külföldivel, s szennyezettel! Ez persze a mi saját, személyes felelősségünk is. Erkölcsi kérdést kell csinálnunk abból, hogy magyar emberként magyar élelmiszert veszünk magyar gazdától, magyar terméket és szolgáltatást, magyar vállalkozótól. Ne felejtsük el, hogy ez is a nemzeti ellenállás fontos formája.

De térjünk vissza a gyökerekhez. A magyar nemzet vagyonának külföldi kézre juttatását, a gyalázatos privatizációs folyamatot azzal lendítették előre, hogy a külföldi beruházóknak hatalmas adókedvezményeket, adómentességet, s állami támogatásokat adtak. Előállt az a képtelenség, hogy a külföldi, a multi Magyarországon előnyösebb helyzetben van, mint a magyar ember. A hazai kis és középvállalkozók sorra mennek tönkre, mert nem bírják a versenyt az agyontámogatott külföldiekkel. S persze azért, mert a saját államuk, a saját hatóságaik állandó zaklatásait, megalázó vizsgálatait, állandó bírságolásait sem bírják már.

Nem bírják, hogy bűnözőnek nézik őket, ahelyett, hogy azt kezelnék bűnözőként, aki tényleg az. Hát mi folyik itt? Az állam rendeltetése az, hogy előremozdítsa, segítse, támogassa a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozókat, a magyar gazdákat, a magyar munkavállalókat. Ehelyett gyalázatos módon mindent megtesznek ennek ellenkezőjéért. Nehogy már a magyar embereknek, a magyar családoknak önálló egzisztenciájuk legyen, s saját lábon, emelt fővel, tisztességben és méltóságban élhessenek.

Úgy tűnik, mintha mi magyar emberek arra tartanánk az államot, hogy bennünket tegyenek tönkre, bennünket rendszabályozzanak, s maguk között mutyizzák le, s külföldieknek játsszák át azt, ami a miénk. Hát eddig és ne tovább!

Minden olyan jogszabályt és intézkedést, legyen az magyar, Európai Uniós, vagy hottentotta szabály, amely Magyarországon előnyben részesíti a külföldieket a magyarokkal szemben haladéktalanul, egy tollvonással kell megsemmisíteni. Mert Magyarország a magyaroké! Vége annak, hogy palesztinokká tesznek bennünket a saját hazánkban.

Hagyják abba a megalázó, gyalázatos szövegeket a nadrágszíjhúzogatásról. Hagyják működni a magyar vállakozásokat, s a lenyúlt, haveroknak juttatott pénzeket a magyar vállalkozói szféra és a magyar gazdák támogatására szánják. Arra, amire való! Ez a recept a válságra, nem a nadrágszíjhúzogatás. A nadrágszíjhúzogatást ne a nyomorult embereknek ajánlgassák, hanem saját magunknak, a nemzeti vagyon lenyúlásából meggazdagodottaknak, a milliárdos bankároknak, jólfizetett cégvezetőknek és gazdasági tanácsadóknak.

Most már húzzanak ők nadrágszíjat, a kisembernek már nadrágszíja sincs, mert azt is elzálogosította az ő bankjaikban, amelyek őnekik termelik a hasznot, nekünk pedig a kárt. Hát mégis mit képzelnek? Hogy a haszon, a profit az övék, a költségeket és a kárt pedig a kétkezi munkás, a tűzoltó, az ápoló, a pedagógus fizeti? Hát nem! Nem és Nem! Elég volt abból a rendszerből, ahol a hasznot privatizálják, a költséget és a kárt államosítják, és az adófizető kisemberekkel fizettetik! A magyar gazdaság haszna legyen a magyaroké, a magyar vállalkozóké, gazdáké, munkavállalóké, állami alkalmazottaké, s a költséget, a gazdaság megújításának, megélénkítésének költségeit viseljék elkobzott vagy önként felajánlott vagyonukból azok, akik szétlopták és tönkretették az országot.

S az IMF-től, az EU-hoz kötődő és más külföldi bankoktól a tolvajbanda által felvett kölcsönökről pedig jelentsük ki végre, hogy már sokszorosan visszafizettük őket, nem fizetünk egy fillérrel sem többet, mert nem nekik lehet felénk követelésük, hanem fordítva – mi követelhetünk tőlük. S ha ez ellen kifogásuk van, akkor kérjék vissza a pénzt azoktól, akiknek adták.

Foglaljuk tehát össze: a Hazánkat megnyomorító, szolgaságba süllyesztő, már sokszorosan visszafizetett külföldi kölcsönöket mostantól ne fizessük tovább! Az ellenérték nélkül vagy fillérekért megszerzett nemzeti vagyont követeljük vissza! A külföldieket Magyarországon a magyarokkal szemben előnyben részesítő jogszabályokat és pénzügyi normákat egy tollvonással szűntessük meg! A kézen-közön eltűnt EU-s illetve állami támogatások sorsát tárjuk fel, legyen elszámoltatás, a bűncselekményekből magánzsebekbe vándorolt korrupciós és sikkasztott pénzeket tetessük be az államkasszába. Mostantól minden Európai Uniós támogatás és állami támogatás, pályázat minden fillérjét nyilvánossá kell tenni, s ezeket a pénzeket sem külföldiek nem kaphatják meg, sem korrupciós ügyletekben nem tűnhetnek el, csak a magyar gazdaság erősítésére, magyar vállalkozások, magyar gazdák támogatására fordíthatók. Nevezzük mostantól ezt az új tervet reformnak! Ez az a reform, amit a Jobbik, s amit a nemzeti radikális oldal képvisel. Ez az az értékrend, amelyet Önök támogatni fognak akkor, ha bíznak bennünk s a júniusi Európai Parlamenti Képviselőválasztáson a Jobbik listájára adják szavazatukat.

S egy utolsó gondolat.

Március 15. a sajtószabadság ünnepe is. A szólás és a gondolat szabadságáé, a véleménynyilvánítási szabadságé, a cenzúra eltörléséé. Ezen a napon, amely mai nap a Jobbik Európai Parlamenti kampányának nyitó napja is, azzal a kéréssel fordulok a magyar sajtó, a magyar média tulajdonosaihoz és vezetőihez, hogy merjék komolyan venni a sajtószabadságot. Kérem, hogy ne cenzúrázzák tovább a Jobbikkal kapcsolatos híreket, eseményeket. Tudósítsanak rendezvényeinkről, segítsenek eljuttatni programunkat a magyar emberekhez, ugyanúgy, ahogy ezt más pártokkal kapcsolatban teszik. Ne féljenek felnőttként kezelni a felnőtt magyarokat. Bízzák rájuk, hogy szabadon eldönthessék, kire, milyen listára, milyen értékrendre, milyen programra adják a voksukat. Nem kell helyettük döntenie sem a közszolgálati tévéknek, rádióknak, sem a liberális vagy szocialista kötődésű kereskedelmieknek sem pedig a nemzeti érzelműeknek, mint például a HírTV vagy az Echo TV. Demokrácia akkor van, ha a választók megismerhetik a rendelkezésükre álló kínálatot, mérlegelhetik, hogy melyik párt, melyik politikai erő áll legközelebb hozzájuk. Kérem, hogy adják meg nekik ezt az esélyt, márcsak azért is, mert az idevonatkozó jogszabályok is a kiegyensúlyozott tájékoztatást teszik kötelezővé. De ha nem lenne jogszabályi kötelezettség, akkor is így kellene tenni. Hivatástiszteletből. És szabadságszeretetből.

Kedves Magyar Testvéreim, Kedves Magunkfajták! Magyarország csodálatos adottságokkal rendelkező ország, még így, megcsonkítottan is.. Remek a termőföldünk, jó az éghajlatunk, szinte páratlan a vízkincsünk, szépségesek a tájaink és szorgosak, rátermettek a magyar emberek. Ebből az következne és az is következik, hogy Magyarország virágzó ország lesz, ahol az emberek méltóságban és jólétben élnek. Ez a mi utunk, ez a mi jövőnk, nem a nadrágszíjhúzogatás. Azt meghagyjuk az ellenfeleinknek. Azoknak, akik eddig vezették ezt az országot, s akik nem tudták, de nem is akarták felvirágoztatni. S tudják miért nem? Mert nem szerették. Nem szerették és nem becsülték a magyar embereket, nem tisztelték ezt a földet, a mi földünket, a hagyományainkat, az emlékeinket. Nem kívánták a szabadságunkat, a méltóságunkat, a szebb jövőnket. Nem méltósággal rendelkező személyeknek tekintették a magyar embereket, akiknek életcéljuk és küldetésük van ezen a földön, hanem tárgyaknak és eszközöknek egy szűk, kivételezett elit réteg boldogulásának szolgálatában. Ennek véget kell vetni. Olyan embereknek kell vezetni Magyarországot és képviselni a magyar embereket, akik szeretik ezt a Hazát és szeretik a magyarokat.

Ezért vállaltam el a Jobbik felkérését az Európai Parlamenti képviselőjelöltségre. Mert hiszem, hogy ha helyén van a szívünk és az eszünk valóban visszaszerezhetjük a hazánkat. Mit kell tennünk az Európai Unióban? Semmi mást, mint a magyar emberek, a magyar haza érdekeit képviselni. Megvédeni a magyar termőföldet, a magyar vizet, a magyar energiaforrásokat. A magyar gazdaságot, a magyar embereket. Dörgölőzés, mindenkinek megfelelni próbálás, udvarias diplomácia helyett jogokat követelni. Egyértelművé tenni, hogy nem vagyunk Európa másodosztályú polgárai. Kérem, hogy programunk megismerésével és továbbadásával, figyelmükkel, bizalmukkal és szavazatukkal segítsenek bebizonyítani: Magyarország a Magyaroké!

Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten áldja Önöket!

Adjon az Isten – Szebb Jövőt

dr. Morvai Krisztina, a Jobbik EP-listavezetője

( www.jobbik.hu )

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.