Kovács István úgy látja, Tőkés László, a jobboldal emblematikus figurája nem tudta elkerülni az RMDSZ által állított csapdát. Tőkés László a megállapodás megkötése után a sepsiszentgyörgyi tiltakozó nagygyűlésre hivatkozott, ha annak mintájára születik meg az egyezség, akkor nem lenne kifogásuk, hisz ott mindenki egyenlő félként vett részt, és találta meg azt a nemzeti minimumot, amelyben együtt, egyenlően munkálkodni kell — fejtette ki Kovács István.
Tőkés nyilatkozataira utalva pontosított: Sepsiszentgyörgyön a városi tanácsban nincs koalíció az RMDSZ- és az MPP-frakció között, együttműködés létezik a város érdekében, de anélkül, hogy egyik párt beleolvadna a másikba.
Sértőnek nevezte, hogy alig egy évvel az MPP létrejötte után az RMDSZ vezetője arról nyilatkozik, az új párt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Több mint ötszáz önkormányzati képviselőjük van, aki dolgozik, több településen nekik köszönhető, hogy elfogadták az autonómia-népszavazásról szóló határozatot.
„Másfél évvel ezelőtt, az EP-választásokon teljes mellszélességgel kiálltam Tőkés László mellett, most is ugyanilyen elkötelezettséggel támogatom, de meggyőződésem, hogy a teljes összefogást, a nyugvópontot az RMDSZ—MPP lista jelentette volna" — hangsúlyozta Kovács István. Csak remélik, hogy ebből a válsághelyzetből a jobboldal nem vesztesen kerül ki, másfél évvel ezelőtt Tőkés indulása megerősítette táborukat, a mostani lépés azonban gyengülésükhöz vezet. „Hisszük, hogy lesz kellő bölcsesség, összefogva, és az RMDSZ által felállított csapda miatt nem egymásra mutogatva megtaláljuk azt a közös hangot, amellyel a legfontosabb célt, az autonómiát és nemzeti közösségünk létét megfelelőképpen képviselhetjük" — emelte ki Kovács István.
(Háromszék)
Alább található az EP-képviselő szerkesztőségünkhöz eljuttatott állásfoglalása
Az elmúlt napokban publicisztikák, elemzések sora vizionálta az erdélyi nemzeti-polgári oldal politikai kimúlását. Az „ellenérdekelt” újságírók majdhogynem ujjongva mutattak rá a polgári oldal gyengeségeire, barátaim és eszmetársaim egy része másfelől pedig egyenesen engem tett felelőssé mindezért, különböző belső levelezőlistákon igaztalan vádakkal illetve engem és közvetlen munkatársaimat.
Mélyen elgondolkodtatott a „szelektív logikák” ilyenforma megerősödése, az „egydimenziós” világlátás térnyerése. Merthogy hamis a kiindulópont.
Lássuk be: az egyik fél egyoldalú igazsága akkor is csak féligazság, ha tudója meg van győződve arról: csak az az igazság – sőt, éppen így, ebben a formában veszélyes, ráadásul monomániásan ismételgetve csak súlytalanodik.
Nincs két Erdély, mint ahogyan nincs két Anyaország, két Kárpát-medence sincsen. Nincs két magyarság (vagy hét), a be nem avatkozás átkos doktrínája – a kommunizmus egyik legsúlyosabb öröksége! – nem véd és nem biztosít egészséges jövőképet.
„Minden magyar felelős minden magyarért” – idéztük Szabó Dezsőt február 21-én, a nagyváradi Csángó Nap alkalmából kiadott Nyilatkozatunkban. „…azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, nincs jövőjük…” – idéztük a 2008-as Prágai Nyilatkozatot a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, február 25-én.
Amennyiben nem nézünk őszintén szembe a múltunkkal, gyógyító módon nem számoljuk fel Trianon és a kommunista diktatúrák örökségét, akkor nemhogy jövőnk, hanem egészséges jelenünk sem lehetséges. Hamis és torz „mostjainkban” politikai programokat építhetnek hazugságbeszédekre, becsapott anyaországbéliek tagadhatják meg nemzettársaikat, felelőtlenül elfeledkezhetünk a már identitásukban is veszélyeztetett csángómagyarjainkról, magukra hagyhatjuk a káprátaljai, délvidéki tesvéreinket – a globális „háttérzaj” elfedi a „kiáltó szavakat”.
Amit egyen-egyenként erőnknek gondolunk, az európai optikával nem is látszik. A közel félmilliárd lakosú Európai Unióban csakis akkor van esélyünk kollektív jogaink érvényesítésére, ha nem romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi magyarokról beszélünk külön-külön, hanem a magyar ügyet mutatjuk fel.
Szűkebb hazánkra nézve Makkai Sándorral együtt vallom: Erdély ügye elsősorban nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. És Kós Károly óta tudva-tudjuk, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára a nemzeti autonómia az egyetlen elfogadható megoldás – az autonómia közös ügye legyen hát a „nemzeti minimum”.
Ehhez pedig az kell, hogy ne legyőzni, hanem megnyerni akarjuk egymást. Ezt jelenti az összefogás. Nem a szűkkeblű és kirekesztő egységet, és nem az elvtelen megalkuvást.
Így gondolom most, és így gondoltam az RMDSZ-szel kötött megegyezés aláírásakor is.
Zárásképp idézzük Kós Károly „egyszerű” igazságát: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Ezt ő már 1921-ben tudta.
Nagyvárad, 2009. február 27.
Tőkés László püspök, EP-képviselő,
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke
AJÁNLOM AZ OLDALT
kuruc.info, 2009.02.26. Elhamarkodottnak tartja az RMDSZ és EMNT közötti megállapodást, az összefogás listájának létrehozatalát Kovács István unitárius lelkész, az MPP sepsiszentgyörgyi frakcióvezetője. Semmilyen szoros határidő nem indokolta a sietséget, az MPP márciusi kongresszusa után akár új helyzetben lehetett volna egy teljesebb összefogást kialakítani — vélekedett.
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum