A végkielégítés

Öt évvel ezelőtt fogadást kötöttem az egyik kollégával arról, hogy valójában miért is hozták létre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT). Ő állította, hogy értelmetlen lett volna létrehozni az EMNT-t, ha az titkon nem készülne választási részvételre.

Én fenntartottam azt, amit a dokumentumokból olvastam, hogy a nemzeti tanács nem párt, nem is kisebbségi szervezet. Önmagát „parlament jellegű közképviseleti testületként” határozza meg, melynek egyedüli célja, hogy a magyar szervezetek, pártok tevékenységét összehangolja az autonómia követelésében, ha pedig sikerül kivívni az autonómiát, az erdélyi magyar parlament szerepét tölti be. Akkor még úgy számították, előbb vagy utóbb az RMDSZ is besorol az EMNT ernyője alá, hiszen a romániai magyarság legjelentősebb politikai szervezetének ott a helye az erdélyi magyar parlamentben. E logika szerint magától értetődött, hogy a parlament nem állít jelölteket a községi vagy megyei választásokon, és az is, hogy más parlamentekben sincs keresnivalója.

A fogadást 2004-ben megnyertem, ma viszont elveszíteném. Az EMNT elnökét azóta az Európai Parlament képviselőjévé választották. 2007-ben még volt mentség. Akkor Tőkés László független jelöltként szállt be a választási versenybe megannyi erdélyi magyar szervezet támogatásával. Azzal viszont, hogy az EMNT választási szövetséget kötött az RMDSZ-szel, végképp letért az önmaga számára eredetileg kijelölt útról: a romániai magyar politikai szervezetek egyikeként nyilvánult meg. Azt tette, amit a Ion Iliescu által alapított Nemzeti Megmentési Front 1990-ben.

Az is afféle parlamentként kezdte, aztán pártként folytatta. Iliescuék azonban menet közben megszerezték a jogosítványokat a pártos működéshez. Nem így az EMNT. A nemzeti tanács sem pártként, sem kisebbségi szervezetként nem jegyeztette be magát; egyedül semmilyen választáson nem vehetne részt. Azt sem tekintette a kiegyezés elengedhetetlen feltételének, hogy az eszmei körébe tartozó Magyar Polgári Párt is részese legyen az erdélyi magyar összefogásnak. Ezzel eleve kiszolgáltatott, alsóbbrendű szerepet vállalt az RMDSZ-szel való viszonyában. A Tőkés Lászlónak felajánlott listavezetői hely így nem a tartós megegyezés záloga, hanem afféle végkielégítés az RMDSZ ellenzéke számára.

Gazda Árpád - Krónika

Kapcsolódó (kuruc.info):