Az autonómia ügyében nem talált a szó
[Erdély Ma, 2009. február 16., 10:00 ]

Szombat délelőtt a kovásznai protokollvillában Traian Băsescu államfő a Kovászna és Hargita megyei rendőrség és hírszerző szolgálat vezetőivel, majd prefektusaival és alprefektusaival egy-egy órás eszmecserét folytatott, délután pedig több mint öt órán át tárgyalt a két megye tanácselnökeivel és a városok, municípiumok polgármestereivel gazdasági kérdésekről és az autonómiáról.

Az elnökkel való találkozás előtt Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester újságíróknak elmondta: ámbár Traian Băsescu államfő hazugoknak nevezte a székelyföldi magyar politikusokat, elfogadták meghívását, és eljöttek, hogy személyesen ismertessék vele Székelyföld lakóinak óhajait, kérelmeit. Antal Árpád hangsúlyozta: „Szé­kelyföldön mi itthon vagyunk, Traian Băsescu pedig vendégünk, s mivel úriemberek vagyunk, román fordításban fogjuk átadni neki azt a tízpontos petíciót, amelyet egy hete mintegy hatezer ember fogadott el Sepsiszentgyörgyön." Antal azt is hozzátette: „Az államfő tudomására hozzuk, soha nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról. Ezt a mandátumot kaptuk a lakosságtól és az RMDSZ-től. Tehát mi meg szeretnénk beszélni Traian Băsescu államfővel a petíció mind a tíz pontját, illetve az e vidékre vonatkozó gazdasági és politikai kérdéseket is." Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke elmondta, hogy az államfő kérésére elhozták a két megye fejlesztési projektjeit, amelyekre a kormány igen kevés pénzt juttatott költségvetés-tervezetében. „Ezért úgy gondoljuk, hogy a Boc-kormány másodrangú állampolgárokként kezeli a két megye lakosságát" — mondta Borboly. Tamás Sándor is elégedetlen a megyének leosztandó pénzzel, így az államfőnek elhozta Székelyföld román és magyar nyelvű térképét, hogy jelölje meg rajta, melyik megyei utat javítsák meg a Boc-kormány által jóváhagyott költségvetésből. Tamás szerint a kormány Kovászna megyének csupán annyi pénzt óhajt juttatni útjavításra, amelyből alig öt kilométer megyei utat lehet megjavítani a 267-ből, Hargita megyében pedig 15-öt a 850-ből.

Traian Băsescu látogatása végén a protokollvillában sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondta: a megyeitanács-elnökökkel és a polgármesterekkel két alapvető kérdésről tárgyalt: a gazdaságról és az autonómiáról. Érintőlegesen szóba került a székelyföldi megyék Moldova köztársaságbeli állampolgárokkal való betelepítésének kérdése is, amelyet Tamás Sándor megyeitanács-elnök vetett fel, de amint az államfő elmondta: „Tamás Sándor megyeitanács-elnök úr félelmei alaptalanok, így e ponton hamar túl is léptünk." A két megye gazdasági helyzetéről az államfő kifejtette: bár meg van győződve, hogy ezzel semmi újat nem mond, véleménye szerint azért nem volt megfelelő ütemű a gazdasági fejlődés, mert errefelé kevés befektető jött, és a jelenlegi válságban a lemaradás veszélyezteti az itt élő lakosság gazdasági stabilitását. Ez egyébként nem csak Kovászna és Hargita megyére jellemző, hanem a többi megyére is, ahol magas a munkanélküliség. A megyeitanács-elnökök és a polgármesterek elmondták, hogy a közlekedési, iskolai, környezetvédelmi és turisztikai infrastruktúra fejlesztését célzó projekteket prioritásként kell kezelni, és szükségük van a kormány támogatására. Az elnök felvállalta a helyi és központi hatóságok közötti közvetítői szerepet, így már egyeztetett is az illetékes miniszterekkel, és e hét végén Radu Berceanu közlekedési miniszter, Vasile Blaga regionális fejlesztési miniszter és Elena Udrea turisztikai miniszter Hargita megyébe látogat, ahol találkoznak a két megye vezetőivel, hogy az előkészített projektekről és ezek támogatási lehetőségeiről beszéljenek. Hasonló szándékkal jövő héten az egészségügyi és környezetvédelmi miniszter is eljön Székelyföldre. Az államfő felhívta a figyelmet, hogy kivitelezési tervekre, és nem megvalósíthatósági tanulmányokra van szükség, mert utóbbiak még messze állnak attól, hogy bármelyik miniszter jóváhagyja finanszírozásukat.

Az autonómiával kapcsolatosan Traian Băsescu megismételte Budapesten tett kijelentését, miszerint Székelyföldnek soha nem lesz területi autonómiája. A jelen levő újságíróknak az elnök felolvasta az alkotmány 1. és 152. cikkelyét. Mint mondta: az 1. cikkely szerint Románia oszthatatlan, az alkotmány 152. cikkelye szerint pedig az 1. cikkelyt nem lehet megváltoztatni. Újságírói kérdésre az elnök azt is elmondta: bár kézhez kapta az egyházak által szervezett sepsiszentgyörgyi tiltakozó gyűlésen megfogalmazott tízpontos petíciót, budapesti nyilatkozatát nem fogja visszavonni, és bocsánatot sem fog kérni, hiszen ő csak alkotmányos kötelességét teljesítette. Azt is kifejtette, hogy ő is az autonómia híve, de ő és általában a román politikusok ezt decentralizációnak vagy helyi autonómiának nevezik, nem pedig területi autonómiának, amiről a székelyföldi magyar politikusok beszélnek. Az egyik magyar újságíró felvetésére, miszerint az autonómia biztosításával nem változnának meg az ország határai, csak az adminisztráció, az elnök azt mondta: ezt csak organikus törvénnyel lehetne megoldani, nem pedig referendummal, de azt is a parlament kétharmados többségének kellene megszavaznia, s nem hiszi, hogy ez valaha lehetséges lesz. Băsescu megismételte másfél évvel ezelőtti kijelentését, miszerint a magyar anyanyelvű gyermekeknek az elemi iskolában úgy kell tanulniuk a románt, mint egy idegen nyelvet.

Traian Băsescu fenntartotta az etnikai tisztogatással kapcsolatos korábbi állításait is. Csak akkor vonja vissza kijelentéseit, ha azt tapasztalja, hogy a helyi közigazgatásban, pontosabban a sepsiszentgyörgyi városházán legalább egy irodaigazgató román nemzetiségű lesz — mondotta. Retorikusan tette fel a kérdést: vajon egyetlen román sem méltó arra, hogy irodavezetőnek nevezzék ki egy olyan településen, ahol magyar nemzetiségű a polgármester? Az államfő úgy véli, az etnikai tisztogatás megtörtént, ezt letagadni nem tisztességes.

A székelyföldi önkormányzati vezetők úgy értékelték, konkrét eredményekkel zárult az államfővel folytatott megbeszélés. „Megegyeztünk Traian Băsescu államelnökkel arról, hogy az autonómia fontos. Számítottunk arra, hogy a területi autonómiát korábbi kijelentéseivel összhangban ellenezni fogja, azonban ő is egyetértett a közigazgatási autonómia kiszélesítésével. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az államelnök a szubszidiaritás elvének mentén támogatja a helyi autonómiát" — nyilatkozta Tamás Sándor tanácselnök. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat vezetője a tárgyalás legnagyobb eredményének könyvelte el, hogy sikerült az államelnököt meggyőzniük arról: a szegényes költségvetés nem szolgálja Székelyföld érdekeit. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere rámutatott, az államelnök sok területen nyitott a székelység felé. „Ha megtörténik a beígért infrastrukturális támogatás, régi adósságát törleszti a román állam. Az államelnökkel egyetértettünk abban, hogy az elmúlt hetek nyilatkozatai felborzolták a kedélyeket, és hogy szükség van partnerségre a magyar közösség képviselőivel. Reméljük, hogy az elkövetkező hetek döntései megerősítik az elhangzottakat" — nyilatkozta Antal.

Az autonómiával kapcsolatban a helyi vezetők Băsescu érvére reagálva elmondták: a spanyol alkotmány első cikkelye is a nemzetállamiságot hangsúlyozza, azonban a második pontja kimondja a régiók autonómiáját, és felsorolja ezek hatáskörét.

Bodor János, Háromszék

Székelyföldnek lesz autonómiája
[Erdély Ma, 2009. február 07., 08:55 ]

A mindenkori román hatalom nemzetiségi politikája bizonyítja, hogy az asszimilálódást szánták nekünk. Vagyis végleges eltüntetésünkön fáradoznak. A trianoni döntés óta. A kommunizmus bukása után eltelt tizenkilenc esztendő is ezt igazolja. Erre bárki rádöbbenhet, aki veszi a fáradságot, és elemzi az eltelt időszak történéseit. Ok és okozat közötti összefüggéseket keresve. Számba véve a ránk nézve tragikus következményekkel járó tényeket. Sérelmeinket. Melyek lajstroma hosszú.

Ezért csak néhányat említek közülük, jogfosztottságunkat alátámasztandó. Íme: A székelyföldi vállalatok avatatlan kezekbe való átjátszása, tönkretétele és bezárása. Az infrastruktúra karbantartásának elhanyagolása, fejlesztésének mellőzése. A magánvagyon visszaszolgáltatásának akadályozása. A magyar nyelvű állami egyetem hiánya. A magyar nemzetiségűek fokozatos, de erőteljes kiszorítása a prefektúrák, rendőrség, csendőrség, katonaság, igazságszolgáltatás, pénz- és vámügyőrség berkeiből. Az állami vállalatok jól fizető munkahelyeinek szinte kizárólagosan román nemzetiségűekkel való feltöltése. Gondoljunk csak az utóbbi hetek eseményeire. A magyar prefektusok és intézményvezetők félreállításának szándékára. Melynek megvalósítása már el is kezdődött. Mi más ez, ha nem etnikai tisztogatás? Gyarmatosítás. Alapvető emberi és állampolgári jogaink durva megsértése. Semmibe vétele. Mely napjainkban soha nem látott méreteket ölt. E ránk nézve szomorú jelenséget elemezve nem nehéz megállapítani: a jelenlegi körülmények között nem szavatolt a megmaradásunk.

Éppen ezért, tisztelt Államelnök úr, kénytelenek vagyunk kijelenteni a nyilvánosság előtt, jól érthetően és hallhatóan: a Székelyföldnek lesz autonómiája. Lesz autonómiája a Székelyföldnek. Mert így akarjuk. Mi, jogfosztott, üldözött és mellőzött székelyek akarjuk így. Románia másodrendű állampolgárai. Így akarjuk, mert csak az autonómia biztosíthatja egyenjogúságunkat. Gyarapodásunkat. Fejlődésünket. Magyarként való fennmaradásunkat. Lesz autonómiája a Székelyföldnek, mert megvalósításáért harcolni fogunk. Minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel. Beleértve a polgári engedetlenséget is. De tiszteletben tartva Románia alkotmányát. Melyet nem sért jogos követelésünk. Az Ön állításával ellentétben. Hiszen a Székelyföld autonómiája nem sodorja veszélybe az ország szuverenitását. Sem függetlenségét. Sem egységét. És területi épségét sem. Csupán jogi keretet biztosít saját ügyeink általunk való intézésére. Önazonosságunk megőrzése érdekében.

Bedő Zoltán, Háromszék

Az autonómiához erõs akarat kell

Erdélyi Napló
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a megye priorításairól, a székelyföldi megyék együttműködéséről

– Milyen csapatot talált a megyei tanácsi hivatalban? A régiekkel fogott hozzá az új feladatokhoz, vagy új embereket is alkalmaztak?
– A beiktatási eskütétel után, az volt az elsõ dolgom, hogy minden egyes alkalmazottnak adtam egy kérdõívet, amelyben arra kértem, hogy írja le, mit lát pozitívnak és mit negatívnak a munkakörébõl, és hogyan képzeli el a továbbiakban a munkáját. Ez nagyon fontos dolog, egyrészt ilyen nem volt soha, másrészt az a célunk, hogy mindenki azt csinálja, amit szeret, amihez ért, és amire szükség van. Szerintem egy intézményvezetõnek ezeket figyelembe kell vennie. Meglepõ módon az emberek nagy része õszinte volt és ez már jó kiindulópont. Az elmúlt félév azzal telt el, hogy megnéztük, ha úgy tetszik, teszteltük az emberek hozzáértését és teherbírását. Van természetesen néhány új munkatárs, de eddig nem került sor elbocsátásokra. Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkezõkben ez nem változik, hiszen egy félév elégséges, hogy nagyjából megismerjük egymást. Azt látom, hogy különbséget kell tenni azok között, akik rendesen, lelkiismeretesen, eredményesen dolgoznak és azok között, akik munkaidõben is csak a ceruzát hegyezik. Aki az adófizetõk pénzébõl kapja a bérét, annak sokkal alázatosabbnak kell lennie a munkájával szemben, mint ahogy ezt eddig megszokták. Ezt nem szabad elfelejteni.
– Melyek Kovászna Megye Tanácsának az idei prioritásai?
– Az elsõ számú prioritás a megyei utak rehabilitációjáról szóló pályázatok elkészítése. Rossz közérzet alakult ki Székelyföldön, elsõsorban az infrastrukturális beruházások elmaradása miatt. Ezt szeretnénk megváltoztatni. Pozitív jövõképet fogunk ajánlani az embereknek. Ebben az évben elkezdõdik a Kökös–Sepiszentgyörgy–Bükszád–Csíkszereda– Szászrégen országút javítása, ezzel párhuzamosan szeretnénk jónéhány megyei útszakaszt is felújítani. Több mint 280 km megyei út van ebben a kicsi megyében, ezek többsége rossz állapotban van. Egy részét ebben a mandátumban meg tudjuk javítani. Most készül két uniós pályázatunk Kézdivásárhely–Zabola–Kovászna, valamint Kézdivásárhely–Bálványos– Bükszád útszakasz modernizálására, ez több mint 50 kilométer. Ha nem lesz elég az uniós forrás, akkor hosszú lejáratú hitelt veszünk fel, amelybõl be tudjuk fejezni a munkálatokat. Az a cél, hogy kiszámítható jövõképünk legyen. A másik prioritás a megyei kórház rehabilitációja, ez 18 millió eurós pályázat. Ehhez februárban le fogjuk tenni a pályázati dossziét, amely a megvalósíthatósági tanulmányt jelenti, várhatóan 2010-re lehet megkezdeni a munkálatokat. A futó programjaink befejezése a harmadik prioritás, ilyen a Borvizek Útja, a SMURD kiterjesztése Háromszéken, a Szépmezõi Agráripari Park. Korábban is voltak jó ötletek a megyében, megkezdett programok, de ezeket sajnos nem fejezték be. Az egész megye úgy néz ki, mint egy építõtelep. Ez egyrészt jó, mert látszik, hogy dolgozunk, viszont azt szeretnénk, hogy ahol lehet, minél hamarabb fejezzük be, majd kezdjünk neki a következõ programnak.– Gazdagabb erdélyi megyékhez képest ön egy szegény megye tanácselnöke. A statisztikák szerint Háromszéken az erdélyi átlagnál magasabb a munkanélküliség, kevesebb a befektetõ, lényegesen rosszabb az infrastruktúra. Ez annak ellenére alakult így, hogy az RMDSZ az utóbbi 12 évben kormányzati, vagy kormányt támogató tényezõként jelentõs pénzforrásokhoz juthatott hozzá, illetve szava volt abban, hogy bizonyos régiók több állami támogatáshoz jussanak. Kovászna megye miért jutott az elõzõ években a kelleténél kevesebb, infrastruktúrára fordítható közpénzhez?– Ez az állítás nem igaz. Egyrészt Háromszék nem szegényebb, mint más megye. Másrészt éppen az elmúlt 4–8 évben érezhetõ, hogy megyénknek is jutott a kormányzati pénzekbõl. A kérdést hosszabb távon kell viszont látni, hiszen az elmúlt nyolcvan évben tudatosan húzták vissza Háromszéket, Székelyföldet. Mindenféle felmérés, statisztikai adat ezt mutatja. Ha megnézzük az infrastruktúrára fordított pénzeket, ugyanez derül ki. Meghirdetett célunk Erdélyország és a Székelyföld újraépítése. Az elmúlt kormányzati ciklusban jól is kezdtek alakulni a dolgok. Ez a program viszont Bukarestben sokaknak szemet szúrt. Meggyõzõdésem, hogy az RMDSZ kormányból való mellõzésének olyan háttere is van, ami arról szól, hogy a régió fejlõdését akadályozzák.
– Az RMDSZ-t bíráló székelyföldi ellenzéki politikusok gyakran érvelnek azzal, hogy Székelyföldnek a romániai átlagnál lassúbb fejlõdése az RMDSZ helyi egyeduralma miatt következett be: a községi, városi vagy a megyei tanácsokban a túlnyomórészt RMDSZ-es közgyûléseket nem serkentette jobb teljesítményre a konkurencia, mivel más magyar párt nem vett részt a helyi döntéshozatalban. Az idei választások nyomán a Székelyföld-szerte kialakult új RMDSZ–MPP-s tanácsoknak vajon sikerül-e a versenyhelyzet révén eredményesebb munkát felmutatniuk?
– Ez elsõsorban az MPP-tõl függ. Mondom ezt annak ellenére, hogy úgy tartom, a helyzetben lévõnek kell kezet nyújtania az ellenzék felé. Mert az nincs rendben, hogy az MPP-s kollégák, csak azért is – dögöljön meg a szomszéd kecskéje is – alapon tettek keresztbe különbözõ határozattervezetek elfogadásában. Erre volt példa a megyei tanácsban is. A megye tulajdonában levõ 4 parcella topográfiai összevonásáról volt szó, amelyre az uniós pályázatból finanszírozott hulladéktároló létrehozása miatt volt szükség. Egy ilyen határozathoz kétharmados többség kell, ehhez képest az MPP nagy cirkuszt csapott és megbuktatta, ahhoz, hogy aztán késõbb konszenzus mínusz egy szavazattal elfogadtuk el a határozattervezetet. Szerencsére a pályázatot nem veszélyeztette, de idõcsúszást eredményezett. Kézdivásárhelyen például az MPP mereven elutasította, hogy alpolgármesteri tisztséget kapjon az RMDSZ, ráadásul embert sértõ gúnnyal kezelték az ügyet, ami nem hoz jót sem az MPP-nek, sem a város fejlesztésének.
– A sajtóban az a vád érte az RMDSZ többségû Kovászna Megyei Tanácsot, hogy bizonyos kormánypénzek leosztásánál MPP-s többségû helyi tanácsok, illetve polgármesterek kevesebb pénzhez jutottak. Ezt a kézdivásárhelyi MPP tette szóvá, annak a városnak a vezetése, ahol tudomásom szerint ön is lakik. Milyen a kapcsolata a kézdivásárhelyiekkel?
– Jó a kapcsolatom, hiszen itt élek a családommal, napi rendszerességgel találkozom kézdivásárhelyiekkel. Ami a vádat illeti, nézzünk meg néhány számadatot, amelybõl világosan kiderül, Kézdivásárhelyen továbbra is támogatjuk a beruházásokat. Támogatjuk a várost, és annak intézményeit. Ennek szellemében a román kormány, amelynek több mint 25 százaléka volt RMDSZ-es, és az akkor Borbély László által vezetett fejlesztési minisztérium a helyhatósági választás után a következõ összegekkel támogatta a várost:• a Református Kollégium részére 2 milliárd régi lej,• a Gábor Áron Szakközépiskolánál épülõ campus folytatására 4 milliárd régi lej,• a Nagy Mózes Gimnázium részére 2 milliárd régi lej,• a Vágóhíd utcában, az ANL-program keretében épülõ 24 lakrészes házak építésére 20 milliárd régi lej,• a municípiumi kórház adósságának törlesztésére 1 milliárd régi lej,• a jégpálya munkálatainak folytatására 1 milliárd régi lej. Ez, ha összeadjuk 30 milliárd lejt jelent 4 hónap alatt a város intézményei számára. Mindezt az után, hogy a város vezetése teljesen – polgármester, alpolgármester, tanácsi többség, minden bizottság vezetése – az MPP kezében van. Ezek mind célirányos, konkrét rendeltetésû támogatások. Egyébként Sepsiszentgyörgy is kiemelten kapott tavaly õsszel támogatást és ott is MPP-s többségû a tanács. Ugyanakkor egy kivétellel az összes független polgármester által irányított település vagy a Zöld Párt színeiben megválasztott polgármester faluja is kapott pénzt fejlesztésre.
– Egy-egy kormányváltás bizonyítja leginkább, hogy Romániában mennyire törékeny a demokrácia. Nemcsak a vegyes lakosságú vidékeken szûnhetnek meg sorra a magyar intézményvezetõi állások, hanem a tömbmagyar vidéken, a Székelyföldön is. Ennek a folyamatnak lehetne hatékony ellenszere a területi autonómia. Erdélyi jellegzetesség, hogy ezen mindenki mást ért. RMDSZ-vélemények szerint ezt kormányzati szerepvállalással, lépésrõl, lépésre kell kiépíteni, a polgáriak tábora szerint viszont ez az út nem járható, és helyette erõs külföldi lobbi és más módszerek kellenek. Ön szerint lehet-e belátható idõn belül székelyföldi autonómia, és ha igen, milyen úton-módon juthatunk el oda?
– Belátható idõn belül megvalósuló autonómia szerintem attól függ, hogy mennyi idõt látunk be. Megkérdeztük a baszkok, dél-tiroliak képviselõit, hogy náluk ez hogy volt. Kiderült, mindenhol több tíz évbe telt, volt, ahol keményebb módszerekkel dolgoztak. Azt mindannyian tudjuk, hogy nem lehet egyik napról a másikra területi autonómiát kivívni. Két típusa van a székelyföldi területi autonómiában gondolkodóknak. Az egyik típus az, aki azt hiszi, hogy a megírt autonómia statútumot elpostázza a parlamentnek, majd várja, hogy jelenjen meg a hivatalos közlönyben. A másik megközelítés az, hogy meghatározzuk, mit szeretnénk csinálni, és politikai síkon ezt fenntartjuk, de közben nem dõlünk hátra, hogy majd csak akkor kezdünk dolgozni, ha megjelenik a közlönyben az autonómia. Párhuzamosan lehet és kell is napi kérdéseket úgy összerakni, hogy a kettõ együtt mûködjék. Ha van egy erõs, közös akarat, akkor meg lehet csinálni. A szétfutó erõket kell egy irányba terelni, s akkor sikerülni fog az autonómia is. Sajnos azt el kell ismernem, hogy az erdélyi magyar társadalom nem tart még ott. Az, hogy az RMDSZ kikerült a kormányzatból, felerõsíti az önkormányzatok szerepét. Éppen ezért nagyon fontos és jó kezdeményezésnek tartom, hogy a székelyföldi municípiumok vezetõi és a két megyei tanács elnöke rendszeresen találkozik, egy asztal mellé ültek az RMDSZ-es és MPP-s polgármesterek is.
– Évek óta vita tárgya az új fejlesztési régiók kialakítása. A jelenlegi hátrányos a székelyföldi megyék számára, ugyanakkor a magyarság által szorgalmazott székelyföldi fejlesztési régiót a román politikum nem támogatja. Sajtóhírek szerint Traian Bãsescu a magyar államfõ székelyföldi látogatásakor kizárta egy ilyen régió létrehozását, mi több, új közigazgatást szorgalmaz 10–12 megyével. Mekkora a veszélye annak, hogy az új kormány ilyen irányba lép?
– Nagy a veszély. Ez a kormány, amely hetven százalékos támogatottsággal rendelkezik a parlamentben, gyakorlatilag bármit megtehet. Alkotmányt módosíthat, bármilyen jogszabályt meghozhat. Például olyat is, hogy a székelyföldi megyéket feloszlatják és román többségû megyékhez csatolják. Olyan tervek is születtek, hogy Háromszék egy részét Brassó, másik részét Bákó megyéhez csatolják. A Nagy-Románia Párt terjesztett be ilyen törvénytervezetet, az más kérdés, hogy nem lett akkor belõle jogszabály, de most akár ez is megtörténhet. Ne feledjük azért azt el, hogy a Nagy-Románia Párt ugyan nem került be a parlamentbe, de politikusaik jó része átszivárgott a demokratákhoz és a szociáldemokratákhoz, úgyhogy õk is kormányon vannak. Annak tükrében, amit most az államfõ nyilatkozott, hogy 9–12 megyét, fejlesztési régiót kellene létrehozni, azt is mondhatnánk, ez rendben van, mert akkor ki lehetne alakítani a székelyföldi régiót. Abban egyetértünk, hogy a megyék túl kicsik, a fejlesztési régiók túl nagyok. De ahhoz is ragaszkodunk, hogy Székelyföld etnikailag, gazdaságilag, földrajzilag, történelmileg is összetartozik, egységes régió. Modern fejlesztési szempontból is egyértelmû, hogy a 3 megye, Kovászna, Hargita, Maros megye egy régiót alkosson.
– Hargita és Kovászna megye tanácselnöke – kis túlzással szólva – többször találkozott a nyári választások óta, mint az elõdeik az elmúlt 18 évben összesen. Új együttmûködési programok indultak be. Miért kellett erre közel két évtizedet várni?
– Ezt az elõdeinktõl kellene megkérdezni. Mi már a tavaly év elején elmondtuk, hogy az elkövetkezõ idõszakban, változtatni fogunk azon a rendszeren, hogy mindenki a saját szemétdombján kapirgál. Nagyobb területi egységben gondolkodunk, Székelyföld egészét akarjuk látni. Azóta aláírtunk egy európai uniós közös pályázatot, közösen készül 8 újabb pályázat, munkatársaink is rendszeresen együtt dolgoznak. Együtt gondolkodunk közös szimbólumaink erõteljesebb használatáról is. A napokban Ojtozban fogalmaztunk meg konkrét cselekvési programpontokat is.

Makkay József

Bãsescu jött, látott és kioktatott az alkotmányból

Aktuális
Irta: Tinca Teddy
2009.02.17 Székely Hírmondó

Pénteken késõ délután érkezett Székelyföldre a román államfõ és felesége. Elõtte Brassó megyében „snowmobiloztak”, majd a kovásznai protokollvillában, illetve a sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglõben pihenték ki aznapi fáradalmaikat. Másnap a Kovászna és Hargita megye prefektusait, az ottani rendõrfõnököket és a hírszerzõ szolgálat vezetõit fogadta pár órára, azt követõen pedig a két megye tanácsának vezetõivel, polgármesterekkel tárgyalt több mint öt órán át a tündérvölgyi egykori Ceausescu-villában.

Az újságírók már a villa kapujában lerohanták az államelnökkel való találkozásra egy Székelyföld-térképpel és egy liter, 54 fokos, az édesapja fõzte „Székely Szikrával” érkezõ Tamás Sándor megyeitanács-elnököt és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert. Elmondásuk szerint azért jöttek, hogy személyesen ismertessék az elnökkel Székelyföld lakóinak óhaját, amit tízpontos petícióban megfogalmaztak a sepsiszentgyörgyi gyûlésen, illetve román fordításban már eljuttattak Bãsescuhoz:
– Az államfõ tudomására hozzuk, hogy soha nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról! – jelentette ki Antal Árpád, aki a petíció minden egyes pontjának megvitatására, valamint a vidéket érintõ gazdasági, politikai problémák elemzésére kérte az államfõt.
Erre természetesen már bent került sor, ahol Bãsescu kihangsúlyozta, hogy „házigazdaként” fogadja a „vendégeket”. Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök a székely megyék fejlesztési projektjeire felkínált, nevetségesen kis pénzösszegek növelésének lehetõségét feszegette. Tamás Sándor székely furfanggal arra kérte az elnököt, hogy a térképen jelölje be azt az 5 kilométeres szakaszt, amit õ szíve szerint feljavíttatna, merthogy a Háromszéknek kiutalt pénzbõl csak ennyire futja.
Végsõ soron elöljáróink eredményesnek ítélték az elnökkel való találkozást.
Autonómia? Nem, nem, soha!
A román politikusok többsége a decentralizációról beszél, a magyar politikusok elõszeretettel autonómiát emlegetnek, szerintem a helyes fogalmazás az, hogy a decentralizáció autonómiához vezet – jelentette ki az elnök a megbeszélést követõ sajtótájékoztatón. Elsõdlegesnek ítélte Kovászna és Hargita megyék infrastrukturális fejlesztését, mert „e nélkül leáll a gazdaság”. Elmondta: megbeszélte a fejlesztési, a turisztikai és a belügyminiszterrel, hogy február 20-án Székelyudvarhelyen találkozzanak a székelyföldi megyék vezetõivel, ám felhívta a figyelmet arra is, hogy pénzrõl csak akkor lehet szó, ha nem általános fejlesztési terveket, hanem konkrét projekteket tesznek az asztalra. Egyúttal odadöfött az RMDSZ-es vezetõknek is, mondván, hogy amíg kormányon voltak, Székelyföld kevesebb pénzhez jutott, mint azelõtt (lásd keretes írásunkat).
Az autonómiáról szólva Bãsescu a zsebébõl húzta elõ az alkotmányt, és felolvasta az 1-es és a 152-es cikkelyt. Az egyes kimondja, hogy Románia egységes és feloszthatatlan nemzetállam, a 152-es pedig azt, hogy ezen nem lehet változtatni. Eszerint területi autonómiáról nem lehet szó – erõsítgette Bãsescu –, minden egyebet, a tanügyet, az egészségügyet, a rendfenntartó erõket a helyi hatóságoknak kell alárendelni, mégpedig úgy, hogy az ahhoz járó pénzügyi jogosítványokat is megkapják. Mintegy engesztelésül, újfent hangot adott abbéli meggyõzõdésének, miszerint a magyar ajkú gyermekek a következõ tanévben új tankönyvekbõl, idegen nyelvként tanulhatják a román nyelvet és irodalmat.

Hoztak-e pénzt Székelyföldre?
Hétfõn Tamás Sándor tanácselnök sajtótájékoztatón cáfolta Bãsescu azon kijelentését, miszerint az RMDSZ, amíg kormányon volt, kevés pénzt hozott a Székelyföldre.
– A számok teljesen mást mutatnak mindkét megyében – mondta Tamás, majd rátért az adatok ismertetésére. – 1990 és 2000 között mindössze hét településen történt meg víz- és szennyvízhálózat kiépítése, javítása, a következõ négy év során 9 településen, az elmúlt négy év alatt pedig összesen negyvenhéten. A megyei utak javítására az elsõ tíz évben 747 ezer új lejt kapott a megye, a következõ négy évben majdnem 3 millió lejt, míg az elmúlt négy évben több mint 16 milliót. 2000-tõl 2004-ig öt sportterem épült a megyében, az elmúlt négy évben pedig nyolc. A tanügyben az egy gyerekre jutó beruházás 2004 elõtt 6 lej 33 banit tett ki, 2007-re ez a szám 815 lejre nõtt.

http://www.szekelyhirmondo.ro/article.php/B%E3sescu-j%F6tt-l%E1tott-%E9s-kioktatott-az-alkotm%E1nyb%F3l/8934/

Forrás: Öszefoglaló a www.commora.hu nyomán