Lesz-e magyar többségű régió?

Kiss Jenő jegyzete

Megosztott egy népség vagyunk mi, erdélyi magyarok. Nálunk is van például olyan, aki szereti az EU-t, van, aki nem. Most épp az EU-szkeptikusok fanyalognak, mert el kell ismerniük, hogy aki az EU-ban van, de főleg azon belül is az eurózónában, az könnyebben megússza a szépen kerekedő gazdasági válságot. Annak a pénze kevesebbet veszít az értékéből, s talán munkahelyét is nagyobb eséllyel őrizheti meg.

Mégsem olyan rossz az EU-hoz tartozni. Magyarországnak két „jó" szomszédja is EU-tag, s bizonyára ezért sem ismétlődik meg az 1916-os predeáli hadüzenet nélküli támadáshoz hasonló helyzet, hisz a NATO-ban is együtt vannak. De azért ebbe a „jó" viszonyba még bőven belefér, hogy az asztal alatt egymás bokáját rugdalják a tagok, majd kissé bicegve, de mosolyogva „beálljanak" a közös fényképeződéshez... Szép példa erre a szlovákiai tankönyvvitának nevezett szemétkedés.

Magyarország három főméltósága találkozott szlovák kollégáival, biztosítva őket ismételten (mert hát ez zene a hajdani kisantant-országok mai vezérei fülének is!), hogy nem kell nekik már semmi tőlük, sem folyó, sem hegy, sem város, csak hagyják nemzettársaikat, hogy legalább saját körükben használhassák anyanyelvükön amazok nevét.

Végül is a szlovák parlament engedett, csak igaz-hazafi tanügyminisztere nem akarja végrehajtani az elfogadott törvényt. Alighanem pártja még mindig Szvatopluk vereségét akarja egyenesbe hozni, s legalább évente egyszer megmutatni, hogy kakasok ők a szemétdombjukon! Ennek a levét issza Malina Hedvig is, akit még ugyancsak tájba simuló neve sem védett meg az elfogulatlan és független szlovák rendőrségtől meg ügyészségtől, meg a demokratikus szlovák államvezetéstől.

Hát ez is az EU! És a hasonló kellemességektől nem fog megvédeni az EU ezután sem. Nem szereti, ha a tagországok, de főleg a magyarok nemzeti bajaikat túl hangosan panaszolják.

Jól tesszük, ha mostanában eszünkbe idézzük, hogy a szlovákok orcátlanul és büntetlenül átrajzolták a megyehatárokat, hogy magyar többségű megye ne maradjon!

Vajon a romániai elnökválasztás után, amelyet Băsescu nagy valószínűséggel megnyer (ezért van a nagyszerű nagykoalíció!), milyen adminisztratív változtatásokra számíthatunk? Mert bár megígérte Pesten, hogy nem választják szét a jelenlegi Maros, Hargita, Kovászna megyét, de azt nem ígérte, hogy nem „pótolják meg" esetleg Brassóval, Szebennel, vagy ki tudja, mivel! Csak nem egy területi autonómia lehetséges körvonalait képező magyar többségű régióra gondolt?

Vajon van-e olyan székelymagyar, aki ezt hiszi? Mert annak a jövőben olyan igazi hét rénszarvasos Mikulás hozza majd a diót meg a mogyorót, amilyent csak a bodoki borvíz címkéjén láthatunk! (Pardon: bodoc-i — elvégre szabadság van, mi, helyi és többségi magyarok úgy írjuk helyneveinket, ahogy nekünk tetszik!)

Egy reményünk lehet: a mai megyerendszer megtartásához minden megyei vezérnek, sőt, vezérkarnak komoly érdeke fűződik, függetlenül attól, hogy milyen párt színeiben dicséri az Urat. De azért jó lenne, ha az RMDSZ-nek és az MPP-nek is lenne elképzelése — sőt, még tartalék elképzelése is — arról, hogy mit lehetne majd tenni, ha netán napirendre kerül a romániai megyerendszer reformja! Jó lenne ez alkalommal nem hibázni.

És mi merjük-e majd vállalni a polgári engedetlenséget is, ha kell? Vagy majd otthon ülünk, mint a választásokkor, s szidjuk választott vezetőinket.

Kiss Jenő, Háromszék