Memorandum Szent István Szent Koronájáról

Egy amerikai értékelés

Szerző: Tibor Eckhardt (a dokumentum eredeti nyelve angol), fordítás:Geönczeöl Gyula 

A kiváló amerikai, John F. Montgomery, aki nyolc éven át Rooswelt elnök nagykövete volt Magyarországon, meghatározta Szent István koronájának valódi, lényeges értékét a Magyar nép számára.” Magyarország a kényelmetlen szövetséges”  (Magyarország a vonakodó csatlós címen jelent meg magyar nyelven is a könyv legutóbb a Zrínyi kiadó gondozásában ND szerk.megj.)című könyvében a 36. oldalon megmagyarázta, hogy: „Magyarország Angliával és szinte minden más királysággal szemben a koronát mindig a viselője fölé helyezte: A király régensként, kormányzóként szolgált a korona számára, amelyben bennfoglaltatott az a fenséges, magasztos, nagyszerű hatalom, amely az évek folyamán Szent István király idejétől kezdve napjainkig adatott át”. Ez a józan, mértékletes, higgadt amerikai továbbá tisztelettel adózott Szent István királynak és népének kijelentvén azt, hogy: „ középkori királya megkoronázása által, akit halálát követően szentté avattak, Magyarország a legkeletibb nyugati állammá vált".

Szokás és beleegyezés, hozzájárulás

A magyar alkotmány – annak ellenére, hogy gyakorlását az 1945-ös szovjet megszállás megszakította – továbbra is Szent István koronájára alapul. Az alkotmány a Magyar Birodalom ezeréves történelmének terméke, amely fokozatosan fejlődött a szokás és elfogadás, hozzájárulás elvének alapján, gyökereiben mélyen visszanyúlva a nemzet távoli, törzsi múltjába. Elsődleges fontosságú az, hogy a Szent Koronának tulajdonított függetlenség abból a szabályból vezethető le, hogy a közérdekű kérdésekben hozott döntéseket Szent István Koronájának nevében kell meghozni, mert az a Királyt és a Nemzetet személyesíti meg. II. Endre (1205-1235) uralkodásától kezdődően „ a nemzet jogainak, szabadságjogainak és törvényeinek szigorú betartása” bele lett foglaltatva a király koronázási esküjébe. Károly Róbert sem lett elfogadva, mint alkotmányos király 1308-ban a Magyar nemzet által, amikor először egy pót- koronával koronázták meg. Ezért 1310-ben másodszor kellett a valódi koronával megkoronázni. Ezen időtől kezdődően a koronázásban bennfoglaltatik az az alkotmányos érvényű megerősítés, szentesítés, hogy: „csak az van elismerve Magyarország törvényesen uralkodó királyának, akit a nemzet Szent István koronájával megkoronázott”. Ezen időtől kezdődően adódik a korona szerepe és nagyrabecsülése, tisztelete mint Magyarország „Szent Koronája” , amely egyedülálló fogalom azon népek körében, amelyek királyságokban élnek.

A Szent Korona misztériuma

A Szent Korona misztériuma fokozatosan fejlődött ki, annak részben vallási, részben politikai eredetét nehéz racionális alapon értelmezni, kivéve azt a tényt, amely abból a történelmi szükségszerűségből fejlődött ki, hogy a király szuverén illetékességét és a Nemzet következetes igényét a saját szuverén szabadságjogaival összehangolják. A szuverenitás jelentése azonban: legfelsőbb hatalom – ezért oszthatatlan. Magyarországon az egység és egyensúly az államon belül azáltal volt biztosítva, hogy Szent István Koronáját megszemélyesítették és hozzárendelték a magyar szuverenitás birtoklását, miközben a Szent Korona tulajdonjogán a király és a nemzet közösen osztozott, mint annak tagjai („membra Sacrae Coronae”).
Ez az elmélet (amit Amerikában doktrínának neveznének) a XII. század elején született. (Könyves) Kálmán király jegyezte meg 1103-ban, hogy a velencei Dózse-val kötött szerződése „kevesebb hitellel bírt volna, ha az nem lett volna a Királyság Tanácsával egyeztetve”. A király személyes uralkodása idegen és elfogadhatatlan volt a magyar nép számára. Szemben a Nyugat-Európai gyakorlattal, föld adományozása csak valamilyen közérdekű cselekedet (iusto servitio) jutalmazása okán történhetett Magyarországon és nem mint személyes jóindulat alapján történő adományozás, amint az az 1222-es Aranybulla XVII. cikkelyéből egyértelmű.

A későbbi századokban a földbirtokos arisztokrácia több birtokot szerzett, de ezzel nem szerzett kizárólagos befolyást az államügyek intézésére. Hatalma sohasem volt elégséges ahhoz, hogy megszüntesse az alkotmányos kormányzás elvét, amely bennfoglaltatott a Szent Korona megszemélyesítésében. Ez az elmélet tehát nemcsak mint a király szuverén hatalmának forrása maradt meg, de úgy is, mint a nép elidegeníthetetlen joga a szabadságra és önrendelkezésre. A politikai tudomány a modern időkben az „állam, mint élő szervezet” fogalmat fogadta el. A magyar nép sohasem tért el ettől a fogalomtól. Az államot társadalomként fogták fel, amelyet azért alapítottak, hogy az a teljes társadalom jólétét, biztonságát szolgálja. Személyesen a Szent Korona minden a nemzetből eredő közhatalom tulajdonosa, amelynek tulajdonosai közösen a király és a nép. A Korona, amely mindig jóval több volt, mint szimbólum, tíz évszázadon át Magyarország állami létét és más államoktól való szuverén függetlenségét is jelképezte. 1440-ben Magyarország Nemzetgyűlése a Szent Koronát Kiáltványában mint „Misztériumot” ismerte el.

Werbőczy „Tripartium”-ja

A Szent Korona szuverenitásáról szóló tanítás a XIV. század végére alakult ki teljesen. Vitathatatlanul, „Magyarország királya az alattvalói hűségét elsősorban azért nyerte el, mert azok hűséggel tartoztak a Szent Koronának”. A neves jogász, Werbőczy István a XVI. század elején (1517-ben) nemhogy nem alkotta meg, hanem csupán összegyűjtötte a létező Magyar Alkotmány elveit és szabályait, amelyet a szokások alkottak meg. Kiváló munkájában, a „Tripartium-ban – Hármaskönyv -ben, amely az elfogadott, de soha azelőtt törvénybe be nem cikkelyezett törvények hagyományára alapult, megfogalmazta a Szent Koronáról szóló alkotmányosság - elméletet, amely megerősíti a király visszavonhatatlan szuverenitását, amennyiben meg lett koronázva, de ugyanakkor megjelöli hatalmának alkotmányba foglalt határait is. Szent István Koronája marad az államon belül a hatalom egyedüli forrása: szuverenitást adományoz, de megvéd a kizárólagos, abszolút hatalom gyakorlásától. A Szent Korona nemcsak a nemzeti egység szimbóluma, mivel egyben minden földterület tulajdonosa is, amely a Szent Korona területét képezi. A Korona biztosítja, jóllehet néha csak elvileg a teljes nemesség egymás közötti egyenlőségének jogait („una eademque nobilitas”) és ezzel valójában megakadályozta az arisztokráciát abban, hogy hatalmat szerezzen a kevésbé nemesek, nemességhez nem tartozók felett, mint az Nyugat-Európa feudális államaiban megtörtént. II. Ferdinánd király 1635-ben (a XVIII. cikkelyben) a Habsburg dinasztia részéről megerősítette Werbőczy kijelentését, hogy a „törvényhozó hatalom közösen a királyhoz és az Országgyűléshez tartozik”. Magyarország királya nem egyedül „az Isten kegyelméből” uralkodott, de a nemzet részvételével és hozzájárulásával. A Szent Korona akaratát tehát akként fogadták el, hogy az „az ország, a föld törvénye”. A „törvény kötelezi a királyt is” mondta Werbőczy, mert ez az Alkotmány alapvető rendelkezése.

Az abszolutizmus elvetése 

A Szent Korona misztériuma nem a középkori államról (Mysterium Christi) alkotott felfogásból volt levezetve, ellenben a király és a nemzet között megosztott szuverenitás ősrégi magyar felfogásából, amelyet a Szent Korona szétválaszthatatlanul egységben tart. Azzal, hogy Magyarország trónjára a Habsburg dinasztia került, értékelhető nyugati segítség lett biztosítva a folyamatos török támadások ellen. Azonban a Szent Koronáról szóló magyar elmélet és az uralkodó (abszolút) hatalmának a német tartományokban gyakorolt feudális elképzelése között súrlódásokat eredményezett. A király próbálkozásait, hogy Magyarországon hasonló abszolút uralkodást vezessen be, a nemzet elvetette, mint a Szent Koronáról szóló elmélettel ellenkezőt.

Ez lett Rudolf király 1604-es XXII. törvényének sorsa is, amelyet a nemzet beleegyezése nélkül rendelt el, és amelyet két évvel később a Bécsi Békeszerződés 1. cikkelyében elvetettek, mint érvénytelent és semmist. Ugyanez lett a sorsa II. József egész uralkodásának, amikor uralkodásának törvényeit a saját aláírásával semmisítette meg. Az 1790-es X. törvény kihirdette: „Őfelsége elismeri, hogy Magyarországon és társországaiban a törvényhozás, azok végrehajtása, vagy visszavonása az Alkotmányosan megkoronázott király és az Országgyűlésben összehívott rendek felelőssége és semmi sem rendelhető el, csak ami az Országgyűlés által van elfogadva”. 1462-ben a nagy király, I. Mátyás már kihirdette ezt az elvet és 1741-ben Mária Terézia ugyancsak hangsúlyozta, hogy a király legfelsőbb hatalma az a hatalom, amelyet rá a nemzet („concessa potestas”) a Szent Korona közvetítésével átruházott.

1848 alapvető reformjai

A Szent Korona legfelsőbb hatalma a nemesség kiváltságainak 1848-as megszüntetésével érintetlen maradt. Egészen addig azok a magyarok, akik a földtulajdonukat eredeti szerződéshez, vagy a királytól kapott adományig tudták vissza vezetni, nemesemberekként voltak elfogadva és így a Szent Korona tagjaiként szerepeltek. Ezt követően minden magyar polgár fel lett jogosítva arra, hogy ebben a tagságban részesüljön, és közösen a királlyal, annak megkoronázását követően alkották a Szent Korona testét, („totum corpus regni Sacrae Coronae”), amely azonos volt a Magyar Állammal. Ezért, 1848 óta minden magyar magáénak tudhatta azokat a jogokat és szabadságot, amelyet előzőleg csak a nemesek kaptam meg. A második világháborút követően azonban a Szovjetunió ráerőszakolta Magyarországra a proletárdiktatúrát.

A koronázás

Tekintve, hogy a Szent Korona századokon át az állam és annak szuverenitása megszemélyesítőjeként volt számon tartva, a király megkoronázása megkerülhetetlen feltétele volt annak, hogy a királyi hatalom birtokába jusson. Nem volt szükség törvényre ahhoz, hogy ez a követelmény be legyen tartva, mivel az éber nemzettudat odafigyelt arra, hogy a király uralkodása szabályszerűen legyen megalapozva. Az 1723-as törvény (a „Pragmatica Sanctio”), amely a Habsburg-Lotharingiai ház örökösödési rendjét szabályozta a magyar trónon, szerződésben kötötte ki, hogy a koronázást megelőzően, a jogos örökös, ki kell, hogy adjon egy diplomát, koronázási hitlevelet, amiben eskü alatt garantálja, hogy az Alkotmányt tiszteletben tartja. Az a hatalom, ami a törvény szentesítésével, kiadásával járt, és ami az adományozásra is vonatkozott, vissza volt tartva – Werbőczy szerint – éspedig kizárólagosan, a törvényesen megkoronázott király számára. („rex legitime coronatus”). Az 1790. évi III. törvény ugyancsak szerződésben kötötte ki, hogy a király megkoronázására hat hónappal azt követően, hogy az örökös elfoglalta a trónt, visszavonhatatlanul („inomise”) sor kell, hogy kerüljön, meg kell történnie, ellenkező esetben minden tette és rendelkezései érvényüket vesztették.

Végkövetkeztetések

Ismerve azt a mély tiszteletet amellyel a magyarok az élet minden területéről adóztak, viseltettek Szent István Koronája iránt, teljes egyetértés uralkodik közöttük azt illetően, hogy Magyarország ezeréves Alkotmányának utolsó maradványa és nemzeti szuverenitásuk ne legyen kitéve annak, hogy a szovjet hadsereg birtokába kerüljön. Általános az a felfogás, hogy a Magyar nemzet történelmi léte a Korona túléléséhez kapcsolódik, amelyért megszámlálhatatlan Magyar életet áldoztak fel ezer éven át. A Magyar állam romokban heverő szuverenitása, polgárainak letaposott szabadsága, a nemzett elkobzott függetlensége, Magyarország egész sorsa, a magyar szívben belsőségesen kapcsolódik a Szent Korona sorsához.

Évekkel ezelőtt, 1955-ben az USA Külügyminisztériuma biztosítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy: „teljes mértékben tudatában van Szent István Koronája jellegének. karakterének és fontosságának”, és „mint olyan tulajdonnal, amelynek különleges státusza van, amelyet az amerikai hatóságok megbízásból tartanak-őriznek, Szent István Koronáját megfelelő biztonságban, annak gyámjaként őrzik”, továbbá, amennyiben bármilyen szorult helyzet is adódna valamilyen jövőbeli akcióból, „az semmiformában nem veszélyeztetheti, vagy másíthatja meg a nevezett biztonságos őrzését, tehát a Szent Koronát”.

A jelenlegi kormány Budapesten kikerülhetetlenül a Szovjet Unió ellenőrzése alatt áll. Amennyiben a Szent Koronát átadnák annak a kormánynak, mialatt a szovjet csaptok az országban állomásoznak, mély megvetést váltana ki, és az ígéret megszegésének számítana. A magyarok elidegenedését okozná Amerika iránt szerte a Világon. Tekintve, hogy semmilyen hathatós ok nem lehet azt tekintve, hogy az USA jó hírnevét általánosan ezáltal megkárosítsa.

Fordította: Geönczeöl Gyula, 2008. aug. 3. (Felvidék)

www.commora.hu

Kapcsolódó:

Szent István királyunk a tótok szabadítója és reménysége volt - a legenda megőrzi az igazságot		2006.08.19. 05:58
2006.08.19. az MNO Alvó király című cikke nyomán. Szent István királyunk a hőse annak a Kyffhäuser- és Arthur király-történetre némiképp emlékeztető legendának, amelyet Hajnal Ignác jegyzett le a XX. század elején egy Trencsén megyei szlovák faluban, Ócsadon. Tovább…

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.