Orosz-ukrán határvita

A Kercsi-szorosnál egy 40 kilométer hosszú és kevesebb mint 15 kilométer széles csatorna húzódik, amely összekapcsolja a roppant nagy fontossággal bíró Fekete-tengert az Azovi-tengerrel, Oroszország észak-kaukázusi határával. Már számos csata helyszínéül szolgált a krími háborútól egészen a náci Németország és a szovjetek közötti ütközetig. Moszkva számára a csatorna az Észak-Kaukázus folytatása az ukrán Krím régió felé, amely az egyik leginkább orosz-barát terület, és egyben itt található az Oroszország fekete-tengeri flottájának helyet adó Szevasztopol is.

A két tenger közti csatorna

A Szovjetunió felbomlása előtt a szoros kétségkívül szovjet fennhatóság alatt állt, és kereskedelmi útvonalként kisebb tankerhajók által volt leginkább kihasználva. Azonban Ukrajna függetlenedésével, majd a Nyugat felé pillantásával a csatorna egyre inkább felértékelődött Oroszország számára. Moszkva és Kijev vitája a tengeri határvonalat illetően a szoros vizéből kiemelkedő Tuzla sziget feletti irányításra is kiterjed. 2003-ban az oroszok - a szigetet a Krasznodari kerülettel összekötő - gátépítési tevékenységére válaszul Ukrajna határőrizeti egységet telepített a homokos szigetre, amelyet másik fél is eredendően magáénak tekint, hiszen 1925-ig még a Taman-félszigethez tartozott. A Krímhez csak 1941-ben sorolták, és 1973-ban ugyan megerősítették, hogy a terület ukrán fennhatóság alatt áll, viszont a szovjet időkben a beltengerek nem kerültek felosztásra, valamint Kucsma ukrán elnök 2003-ban elismerte a szoros használatra vonatkozó orosz igényt is.

Jelenleg a szoros egyik felét Moszkva tartja irányítás alatt, a másik felét pedig Kijevtől bérelik. Az orosz fél az elmúlt évtizedek folyamán tett pár ajánlatot arra vonatkozóan, hogy újjáépítsék a szoroson átívelő vasutat és országutakat, de az ukránok nem mutattak érdeklődést a témában.

A szoros madártávlatból - jól látszik az orosz védőgát is

Oroszország attól tart, hogy egy nyugat-barát vezetésű Ukrajna hozzájárulna ahhoz, hogy akár a NATO is használhassa a szorost. Moszkva nem nézheti tétlenül, hogy behatolnak az azovi-tengeri perifériájába. Már csak azért sem, mert így a NATO közvetlen hozzáféréssel bírna az oroszokat a Kaukázustól elzáró Don folyót illetően. Ez nyilvánvalóan kihatással lenne a Kreml térségbeli akcióira, és egyszersmind megváltoztatná a helyi status quo-t. Ráadásul az Észak-Kaukázus térségében húzódik számos tranzitútvonal, valamint például a hatalmas olajexportot produkáló Novorosszijszk kikötője is a térségben található. Kijev érdeke viszont abban áll, hogy megakadályozzák Moszkva és az orosz nacionalizmus terjeszkedését a Krím-félszigeten, viszont az ország belső megosztottsága kettéválással is fenyeget.

Kijev félelme jogos; Moszkva folyamatosan erősít a perifériáján. Viszont azzal mindkét fél tisztában van, hogy az orosz, illetve orosz-barát lakossággal a szoros mindkét oldalán, a Krímen állomásozó orosz egységek segítségével, valamint az Azovi-tenger feletti irányítás birtokában Moszkva olyan előnnyel rendelkezik, amelynek következtében szinte bármikor megkezdheti az ukrán területek elcsatolását.

Kitekintő - Varga Tamás