Furcsa érzéssel állok Csíkszereda központjában, a „taps téren” az újságíróknak elrekesztett kicsinyke placcon. A megyei tanács épületét és a körülötte álló villanyoszlopokat zsúfolásig megtömték román és uniós lobogóval, de magyar zászlót még hírmondónak sem látok. A tömeg mindemellett türelmesen várja a vendégeket. A magyar zászló hiánya senkinek nem tűnik fel.

Hosszú várakozás után szirénázó rendőrautó jelzi, hogy érkeznek az államfők. Hamarosan kiderül, hogy csak az egyik államfő. A román, aki többrendbéli „nem hivatalos” székelyföldi portyázásai után a magyar nemzeti ünnepre, október 23-ra kivételesen „hivatalos köntösben” jött Csíkszeredába. Ennélfogva jár neki a Bukarestből néhány perces munkára ideutaztatott díszszázad tiszteletadása és a katonai zenekar román himnusza. A tömeg éljenez, és várja nyilván a második felvonást, Sólyom László magyar köztársasági elnök megérkezését.

Traian Basescu közben a helyi hivatalosságokkal parolázik, és behúzódnak a megyeház bejárata alá. A díszszázad közben lelép, a katonazenekar úgyszintén, hogy még a gyanúját is elkerüljék egy újabb hivatalos fogadásnak, ezúttal Sólyom László üdvözlésének, amivel a magyar himnusz eljátszása is együtt járna.

RMDSZ-es hajlongás a székelyeket palira vevő államfő előtt

Sólyom László már fel, a főkapu elé érkezik, „nem hivatalosan”, távol a tömegtől, az értetlenkedő emberek tekintetétől. Ezzel veszi kezdetét Csíkszeredában, Urunk születésének 2008. évében az erdélyi magyarság október 23-i megemlékezése.

Tudom, hogy a következő órák, a következő három nap bőséges székelyföldi programja Sólyom Lászlót és a helyi magyarságot is kárpótolta e furcsa fogadás miatt, azonban az est előjátéka tökéletesen ráillik arra a korra, arra a környezetre, amelyben a rendszerváltás óta tengődik magyarságunk. A romániai magyarság másodrangú állampolgárságának tökéletes tűkörképe e tipikus „mitikás” úzus, amikor a Székelyföld valóságával ismerkedni akaró magyar államfő szerény, nem hivatalos látogatására rátromfol egy túllihegett hivatalos román államfői látogatás himnusszal és díszszázaddal, mintegy figyelmeztetésül az eltájolt székelyek számára, hogy ki itt igazából a úr. Nehéz megszámolnom, hogy a különböző „nem hivatalos” portyák alkalmával Traian Basescu hányszor fordult meg az idén a Székelyföldön. Tudtommal egyszer sem fogadta díszszázad és himnusz. Most azonban kivételesen demonstrálni kellett vele a székely atyafiak békés ünneplésén.

Hogy mennyire nincs helyi önrendelkezés, és valódi önkormányzatiság Romániában, leginkább az jelzi, hogy Basescu csíkszeredai fogadását Bukarestből szervezték és irányították. A megyei tanács épületében is csodálkozva nézegették a hivatalosságok, amikor a buszokból leszállt a díszszázad, ugyanis az eredeti forgatókönyvben ez még nem szerepelt...

Az est már valamivel jobbra sikeredett, hiszen a főkonzulátus előtti közös megemlékezésen a román himnusz mellett felcsendültek az Isten, áldd meg a magyart akkordjai is, amit a tömeg együtt énekelt a bukaresti hangszeres kísérettel. A fáklyás felvonulók végre elemében érezhették magukat, főleg miután Sólyom László kiváló ünnepi beszédében ismételten kiállt az erdélyi magyarság egyéni és közösségi jogai mellett, és az 1956-ban bebörtönzött, elhurcolt erdélyiek teljes rehabilitációjáért. Traian Basescu közhelyszerű megnyilatkozása, miszerint „ugyanolyan autonómia kell Szentgyörgyön is, mint Caracalon” sok újat nem hozott az utóbbi időben mindkét oldalról feldicsért magyar–román kapcsolatban, azt viszont ezúttal is egyértelművé tette, hogy nem támogatja a székelység, az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvéseit. A román államfő látogatásainak valamennyi székelyföldi stációján ezt minden alkalommal elmondja, mintegy nyomatékaként annak, hogy az autonómia megvalósításától, Tőkés László szavaival élve, nagyjából annyira vagyunk, mint tizennyolc évvel ezelőtt. Vagyis sehol.

Sólyom László ezúttal is az önrendelkezés iránti vágyat ébresztgette az emberekben, mintegy bizonyosságként arra, hogy csak az vész el, amiről lemondunk. Kérdés azonban, hogy a magyar államfőnek a Kárpát-medencei összmagyarság melletti tiszteletre méltó kiállása, a közös célok felvállalása mikor találkozik egy olyan magyar kormánytöbbséggel, amelyik a nemzetközi porondon tenni is akar azért, hogy Székelyföldön valóban autonómia legyen.

Hogy Csíkszeredába ne csak a román államfő, hanem a magyar is hivatalos látogatásra érkezhessen magyar zászlókkal is kidíszített városba. Díszszázaddal és magyar himnusszal, ahogyan az egy ezer éves magyar régióhoz illik.

Makkay József - Erdélyi Napló, Erdély Ma

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.