Bauer Tamás a Szabad Demokraták legideologikusabb és egyben legnemzetellenesebb figuráinak egyike volt, amíg tavaly ősszel ki nem lépett a pártból, de ma is a párt szellemi holdudvarának egyik meghatározó egyénisége. A státustörvény idején ő jegyezte a legkeményebb cikkeket, melyek elvi alapon vonták kétségbe a törvény filozófiáját, azt kifogásolva, hogy a határokon átívelő magyar nemzetegyesítés gondolata mentén létrehozott jogszabály csíra-állampolgárságot hoz létre, a Magyar Állandó Értekezlet meg egyfajta csíraállamot s így az egész tulajdonképpen a FIDESZ neo-irredentizmusát igazolja.

Bauer Tamás olyan, mint Móricka, akinek a fehér zsebkendőről és a sárga villamosról egyaránt a női nemi szerv jut eszébe. A nemrégiben a Népszabadság hasábjain jelentetett meg egy eszmefuttatást a grúz válságról, melyben a következőket írja: „Oroszország az elmúlt években orosz útlevéllel látta el, vagyis állampolgárai közé fogadta a Grúziához tartozó Dél-Oszétia lakosait, ha azok erre igényt tartottak – bizonyára az oszét és orosz nemzetiségűeket. Ugyanazt tette, amit a magyar nacionalisták követelnek a magyar államtól: adjon magyarországi állampolgárságot a szomszéd országokban élő magyaroknak, ha kérik.

Első lépésként a Fidesz-kormány magyar igazolvánnyal látta el őket, demonstrálandó, hogy őket valójában Magyarországhoz, s nem a lakóhelyükül szolgáló államhoz fűzi lelki kötelék. Ami most a Kaukázus déli lejtőin történt, bennünket igazol, akik – szemben a Magyarok Világszövetségével, a Fidesszel és az MDF-fel – elutasítottuk a kettős állampolgárság ötletét, sőt már a státustörvényt is. Más államban élőknek etnikai alapon tömegesen útlevelet, állampolgárságot felkínálni az adott állam szuverenitásának megkérdőjelezése.” A határon túli magyarok és a magyar állam közötti „közjogi kötelékeket el kell felejteni. Nincs és nemkívánatos semmiféle „határokon átívelő nemzetegyesítés”.

A szöveget jó érzékkel átvette az Adevărul is. Érdemes elolvasni Bauer eszmefuttatását még egyszer, román szemmel. A fentebb citált szöveg érveket, ideológiát, eszmei muníciót ad a magyarellenes román diplomáciának. Ez még akkor is nemzetárulás, ha a levezetés igaz s a párhuzam nem sántít. Viszont nagyon is sántít. A kettős állampolgárság s bármiféle erőszakos atrocitás között nincs logikai összefüggés, s a precedensek sem Bauer Tamást erősítik.

Az adott állam állampolgárságának kiterjesztése a más államokban élő nemzettársakra egy megoldási modell, melyet térségünkben több állam is magáévá tett Horvátországtól Romániáig, anélkül, hogy ilyen vádakkal illették volna akár belföldről, akár külföldről. E modell nemhogy nem feszültségkeltőnek, hanem éppenséggel stabilizálónak bizonyult. Másrészt pedig a kaukázusi konfliktusban meghatározó mozzanat az orosz katonai potenciál. Románia, melynek hadserege sokkal felszereltebb és nagyobb számú, mint a magyar, ráadásul az ország is sokkal védhetőbb, aligha kell tartson a magyar katonai agressziótól.

S most a lényegről: Magyarország úgy tudott a rendszerváltás éllovasából sereghajtóvá lenni mára, hogy a politikum, a média, a gazdaság dimenzióiban a Bauer-gondolkodásúak igen komoly részarányt képviselnek. Azok, akiknek vonatkozásában Orbán Viktor a még SZDSZ-dominancia alatt működő Magyar Hírlap hasábjain 1996 tavaszán leszögezte, hogy tudatosan törekednek a magyarság szellemi és lelki erejének csökkentésére. Akik az autonómiát azzal próbálták szellemileg aláaknázni, hogy kétségbe vonták a kollektív jogok létezését, s eljutottak addig az abszurditásig, hogy mind a nemzet, mind a nemzeti érdek értelmezhetetlen kategória.

Akik fittyet hányva mind az évezredes történelmi tapasztalatra, mely arra tanít, hogy a hála, a bizalom, az empátia, az önzetlenség nem politikai kategória, mind pedig a Kisantant államainak háromnegyed évszázados következetesen magyarellenes politizálására, azt találták ki 1993-ban, hogy Magyarországnak a „bizalom-megelőlegezés politikáját” kell folytatnia szomszédaival szemben, s ennek jegyében kötötték meg a magyar érdekek feladása mellett az alapszerződéseket. Akiknek az idegen szép s a deviancia a normalitás. Akik nem akarják, hogy „érdemes legyen magyarnak lenni a Kárpát-Medencében” (copyright by Eörsi Mátyás).

Lassan, nagyon lassan elértünk oda, hogy bár média- és gazdasági erejük gigantikus, a politikában pártjuk a sorozatos árulások, következetlenségek, pálfordulások miatt a bejutási küszöb táján tanyázik évek óta. Reményteli fordulat lenne, ha végre alatta maradna…

Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló