Ránkai hadnagyra, a kerczai határőrparancsnokra várnak a helyi kocsmában. Az öreg Pongrácz fölhörpinti borát, amikor meglátja az ismerős arcot. A fejek összebújnak, s valami készül az őrségi levegőben. Itt vannak a szerb megszállók, elcsúsztatták a határt, veszélyben a haza. Nem, nem soha! - szakadt föl a fohász a zilált lelkekből. Aztán puskadörrenés hallatszik, a jugoszlávok takarodnak. Szomorócz pár órára ismét magyar fennhatóság alá kerül. Az első világháborút lezáró békediktátum a jugoszláv-magyar határt a mostani Kercaszomor térségében húzta meg.

Az egykoron még külön településnek számító Kercza a magyar oldalon maradt, míg az előrenyomuló jugoszláv hadsereg megszállta a falutól nyugatabbra fekvő Szomoróczot. A helybeliek nem akartak belenyugodni a megalázó helyzetbe, és mint sokan a nyugati végeken, ők is saját kezükbe vették sorsuk alakítását. A kerczai határőr-kirendeltség parancsnoka, Ránkai hadnagy 17 határőre, önkéntesek, valamint a szomoróczi Ábrahám Lajos, Császár Antal, Horváth Sándor, Ingiszi Ferenc, Kulcsár Antal, Papp József, Papp Sándor, idősebb Pongrácz Antal, ifjabb Pongrácz Antal, Pongrácz Dániel és Pongrácz Ferenc megrohamozták az elnyomókat.




A váratlan siker, az öröm és a felszabadultság percei nem bizonyultak tartósnak. Hamarosan visszatértek az ellenséges katonák, a magyar oldalon pedig engedély nélküli akcióiért leváltották tisztségéből Ránkai hadnagyot. A hozzá csatlakozó szomoróczi férfiakra ezután szomorú sors várt. A jugoszlávok letartóztatták, és a már a fennhatóságuk alatt lévő Muraszombatra szállították őket. A szerencsétlen férfiakat az ottani fogdában kegyetlenül megverték, éheztették, kínozták. Több hetes sanyargatás után bírói ítélet nélkül aztán hazaengedték őket.

A két település lakóinak fegyveres akciója mégsem volt hiábavaló, hiszen 1922-ben az úgynevezett határmegállapító bizottság Szomoróczot visszajuttatta Magyarországnak, és a területbitorlóknak ki kellett vonulniuk. A hős településen 1922. február 9-én tehát ismét kitűzték a piros-fehér-zöld zászlót.




Az első évforduló alkalmából 1923-ban emlékharangot állítottak a következő felirattal: A jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerzette Szomorócz lakossága 1922. évben. Hodosy Lajos református és Horváth Ferenc katolikus lelkipásztor szentelte fel ünnepélyes keretek között. Helyi adományozásból még 1877-ben építettek egy kisebb méretű haranglábat, amelyhez teherbírásának megfelelően kisméretű harangot vettek. Az első világháborús események alatt a magyar hatóságok ezt elrekvirálták. Az 1923 óta naponta megcsendülő harang jelzi az Őrség nemes őrt állói leszármazottainak bátorságát.

Ugyancsak a szomorócziak megemlékezését szolgálta a község és Kercza közötti rövid távolságon a kis patak hídjánál felállított emlékoszlop is. Tisza István miniszterelnök meggyilkolása után, a tisztelet kifejezéseként emlékfát ültettek e helyre. Ennek tövéhez helyezték az egy méter magas faoszlopot. Ferdén levágott felső lapján lévő fémtábla szintén a jugoszláv megszállásból való visszatérést örökítette meg. A két falu megpecsételte közös sorsát, s 1942-ben Kercaszomor néven egyesült.


Kapcsolódó írások
Rongyos Gárda I.
Rongyos Gárda II.

Emlékezzünk a Rongyos Gárdára
  2008.08.31. 21:56

Rongyos Gárda hétvége I. rész

A hazaáruló báró

2008. augusztus 29. 21:21
HunHír.Hu

A trianoni területcsonkítást követően az akkori vörös megszállás alatt lévő Ausztriának is juttatott az Antant egy jelentős darabot Nagy-Magyarország testéből. Ez ellen küzdött elsőként a Rongyos Gárda, és most megnevezzük azt a bárót, aki nagymértékben akarta hátráltatni a szabadcsapatok tevékenységét.

A kecskeméti tanyavilágban verbuválódott rongyosok kiegészülve a Sopron megyei egyetemistákkal és hazafiakkal, valamint a dicsőséges Prónay Pál és tiszti különítménye harcosaival, mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy az első világháborúban szintén vesztes Ausztria megkaphassa a történelmi Magyarország nyugati szegletét, így a jobbára horvátok, illetve egy speciális bajor nyelvjárást beszélő svábok lakta települések segítségével Magyarországot harapófogóba szoríttatta a szláv tenger.

Voltak olyan magyar diplomaták, akiket a kormány képviselőjeként az Antant mellé osztottak be, de ezek a jobbára nem ősi nemesi családból származó, hanem a bárói rangot megvásárló, általában egy bizonyos kisebbséghez tartozó urak leginkább csak hátráltatták, illetve megakadályozták, hogy a magyar kormány minél jobb pozíciót harcolhasson ki a területátadási kérdésekkel kapcsolatosan.

Ádám T. István, az Erő útján a Rongyos Gárda küzdelmei könyvében még nem árulja el azt a bajkeverőt, aki a leghatározottabban lépett fel a Rongyos Gárda Sopronból indított akciói ellen. Ez az úriember bizonyos báró Villani Frigyes először készségesen szolgálta az Antantot, majd amikor a Rongyos Gárda harcainak eredményeképpen Sopron környékének lakói és az akkorra már kijelölt osztrák-magyar határ öt kilométeres körzetében lakók a visszacsatolás mellett döntöttek, elfogadta a környék lakóinak ujjongó tiszteletét, sőt a területátadási jegyzőkönyvet is ő szignálta. Jelentése megtalálható a szombathelyi levéltárban.

Ismert, hogy a trianoni területcsonkítás végrehajtásaként 1921. augusztus elsején Sopronban és Nyugat-Magyarország városainak közterein megjelentek a plakátok, amelyek Burgenland és Nagy-Magyarország lakosságához szóltak. Ettől a pillanattól vált ismertté az addig soha nem hallott fogalom, a Burgenland, vagyis a Várvidék elnevezés, hogy Nyugat-Magyarország területének egy része Ausztriának adandó át. Augusztus 29-ére tervezték a területcsonkítás végrehajtását, de az előtte lévő napon a rongyosgárdisták kiegészülve a környék magyar hitű lakosságával, szembeszállt az osztrák csendőrökkel és fegyveres erővel akadályozta meg a trianoni ítélet végrehajtását.

Kevésbé ismert tényt, hogy a Népszövetség az Ausztriában hatalmon lévő baloldaliakat mindenképpen előnyben részesítette a magyar kormánnyal szemben. A szokásos határ-megállapítás, vagyis a vonalzós módszer segítségével is két zónára osztva kívánta a magyar Őrvidéket osztrák kézre játszani. Az „A” zónába tartozott Lajta-Fertőmeggyes, Ágfalva, Doborján, Borisfalva, Felsőpulya, Németszentgrót, Gáborfalva, Vasjobbágyi, Gyepüfüzes, Rábakeresztúr és az ettől nyugatra eső területek, a „B” zónába pedig Sopron, a csatáról elhíresült Ágfalva, Bánfalva, Fertőrákos, Harka, Boz, Balf, Nagycenk, Kópháza és közigazgatási területei tartoztak. Ezt a tervet hiúsította meg a Rongyos Gárda, a felkelő parancsnokságok alá rendeződött hazafiak.

Fegyveres harcuk első eredményeként az osztrákok a két kormány megegyezése alapján csak novemberben tudták birtokba venni a számukra kijelölt területeket, és a hűség városa, Sopron, ekkor sem került osztrák kézre. Sopronban a népszavazás során a helyiek 72 százaléka nyíltan megvallotta magyarságát, így a tűztornyos település magyar maradhatott, és 1922 januárjában pedig azokban a már osztrák kézre juttatott falvakban is népszavazás kezdődött a hovatartozásról, amelyet a rongyosok hónapokon keresztül megtartottak magyarnak. A népszavazás őket igazolta, hiszen Trianon máig élő revíziója szerint 1922 szeptemberében a Népszövetség a magyarságukat valló községek visszacsatolásáról döntött.

---

 

Rongyos Gárda hétvége II. rész

Milliárdokat hoztak a hazának

2008. augusztus 30. 22:31
HunHír.Hu

A Rongyos Gárdának, a hozzá csatlakozott nemzeti érzelmű Nyugat-dunántúliaknak köszönhetően az osztrákok visszaadtak Magyarországnak 11632 kataszteri hold területet, 3421 lélekszámmal. Természetesen nemcsak szántóföld, hanem falvak, épületek, templomok és iskolák tértek vissza az ősi honhoz.

Mint sorozatunk első részében tegnap jeleztük, a Rongyos Gárda harcainak és nemzetféltő, nemzetszerető akcióinak következményeképpen hónapokig magyar kézen maradhattak az osztrákoknak ítélt Nyugat-magyarországi területek. A legújabb megállapítások szerint sem a rongyos Gárda tagjainak, sem Prónay Pálnak és tiszti különítményének fegyveres akcióit nem lehet felfogni a Bethlen-kormány háttértevékenységeként, mert ez a kabinet egyezségre törekedett az osztrákokkal. Prónayiék a magyar állam területének megtartásáért harcoltak

A magyar kormány békés szándékát az is jelezte, hogy a probléma diplomáciai megoldására törekedett. Az osztrák és a magyar kormány illetékesei 1921 októberében Velencében vitatták meg a területrendezéssel kapcsolatos kérdéseket. Hazánk illetékesei megígérték a csapatkivonást az osztrákoknak ítélt régi magyar országrészből, cserébe ők elfogadták, hogy Sopronban és a környező nyolc községben népszavazást tartsanak a hovatartozás kérdéséről. A jegyzőkönyv utolsó záradéka szerint 1922 januárjában az úgynevezett határmegállapító bizottság megkérdezte azon falvak lakóit, akiket már elcsatoltak Magyarországtól, hogy vissza akarnak-e térni a Szent Korona oltalma alá.

A tárgyalópartnerek betartották szavukat, és 1921 novemberében Sopron és környéke kivételével megtörtént a területátadás. A népszavazás eredménye közismert, Sopron lakosságának 72 százaléka nyíltan megvallotta magyarságát. A jegyzőkönyv utolsó záradékának teljesítése 1922 januárjában kezdődött meg. Az úgynevezett határmegállapító bizottság, amelybe Ausztria, Magyarország, Japán, Olaszország és Anglia egy-egy képviselőt delegált, a határ menti falvak lakosait kérdezte meg. Az idegen szuronyok árnyékában több, jobbára német és horvát nemzetiségű település tett hitet magyarsága mellett, így 1922 szeptemberében a Népszövetség döntött a magyarságukat valló községek visszacsatolásáról.

A HunHír.Hu birtokába került egy eredetileg kézzel írt papírlap másolata, amely Vas vármegye törvényhatósági bizottságának 1923. január 25-ei rendkívüli közgyűléséről tanúskodik. A 603/1923. szám alatt bejegyzett dokumentumban Vas vármegye alispánja jelenti, hogy a vármegye nyugati határvonalán elszakított területeken a határkiigazítási eljárás egyes szakaszokon végleges befejezést nyert. A magyar-osztrák határmegállapító bizottság magyar delegációja közli, hogy a Népszövetség Tanácsának döntőbírói ítélete folytán Magyarországhoz visszacsatolandó Vas vármegyei területek birtokba vétele 1923. január 10-én megtörtént.

A jegyzőkönyv véghatározata kinyilvánítja, hogy Magyarországhoz, illetve Vas vármegyéhez visszakerültek a következő községek: Kisnarda 445 kataszteri holddal és 213 lélekszámmal, Nagynarda 1959 kataszteri holddal és 465 lélekszámmal, Alsócsatár 288 kataszteri holddal és 240 lélekszámmal, Felsőcsatár 2810 kataszteri holddal és 613 lélekszámmal, Németkeresztes 571 kataszteri holddal és 396 lélekszámmal, Magyarkeresztes 1012 kataszteri holddal és 314 lélekszámmal, Horvátlövő 1096 kataszteri holddal és 410 lélekszámmal, Pornóapáti 2651 kataszteri holddal és 700 lélekszámmal, Pinkamindszentből körülbelül 580 kataszteri hold és 20 lélekszám, Felsőrönkökből körülbelül 120 kataszteri hold és 20 lélekszám, Rábafüzesből kb. 150 kataszteri hold és 10 lélekszám, valamint Felsőszölnökből kb. 550 kataszteri hold és 20 lélekszám.

A jegyzőkönyv megállapítja, hogy a határkiigazításnak köszönhetően az osztrákok visszaadtak Magyarországnak 11632 kataszteri hold területet, 3421 lélekszámmal. Vas vármegye közössége szeretettel üdvözli honfitársait, és háláját rója le az érdekelt lakosság izzó, magyar lelkületből hevített tántoríthatatlan hűségéért.

A Herbig Géza alispán és báró Villani Frigyes határmegállapító biztos által aláírt jelentés szerint Felsőcsatár székhellyel Felsőcsatár, Alsócsatár, Nagynarda és Kisnarda, míg Pornóapáti székhellyel Pornóapáti, Horvátlövő, Magyarkeresztes és Németkeresztes községekből a magyar királyi belügyminiszter előzetes jóváhagyásával két körjegyzőséget alakítottak ki úgy, hogy a közigazgatási szolgálatok nyomban és zavartalanul megkezdődtek.

A jelzett területeken a tanítók elfoglalták állomáshelyüket, úgy hogy a népoktatás terén sem állott be fennakadás. A soproni királyi posta- és távirda-igazgatóság rendelkezése alapján beindult a postai szolgáltatás, a határforgalom és a közbiztonság ellenőrzésére az őrshelyekre bevonult a vámőrség és a csendőrség.

A köpönyegforgató báró, aki a Rongyos Gárda ágfalvi csatája előtt a leghatározottabban szállt szembe az osztrákok elleni támadás szervezőivel, és valójában a Antant érdekeit képviselte, továbbra is élvezte a Bethlen-kormány bizalmát, és határmegállapító biztosként fogadhatta a visszatért községek képviselőinek tiszteletteljes hódolatát.

Oldal tetejére

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.