Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja

A Himnusz hangjai után a szervezők nevében rövid köszöntőt mondott Kaszás István. Ünnepi beszédében a Nemzeti Jogvédő Alapítvány képvisletében dr. Galla János elmondta, hogy a benesi jogfosztásra nem kerülhetett volna sor, ha nincs Trianon. Kijelentette, hogy a jogfosztások és az elmúlt század határmódosításai ellen a mai napig tiltakozni kell, hiszen más országok is ezt teszik hasonló esetben.

A rendezvény felvidéki előadója, Petheő Attila a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnökeként elmondta, hogy addig nem lesz tisztázva sem a Benes-dekrétumok, sem gróf Esterházy János ügyének kérdése, míg egy olyan nemzeti kormánya nem lesz Magyarországnak, akik erős diplomáciai hátteret adnak a megalázó rendelkezések megszüntetéséhez. Kiemelte, hogy a felvidéki magyar képviseletnek is tanulni kell az elszalasztott lehetőségekből, a rossz alkukból és megerősödve-megújulva, hátrányos kompromisszumokat nem kötve rendezni kell a nemzetrész sorsát befolyásoló kérdéseket. Petheő előadása végén megköszönte a több mint 100 megjelent székesfehérvárinak, hogy ottlétükkel képviselték a felvidéki magyarságot. A keresztet ezután a helyi református és katolikus egyház képviselői áldották meg.

A II.világáháború háború befejezésekor és az azt követő időszakban elkövetett máig részleteiben feltáratlan magyarellenes kegyetlenkedésekről, a délvidéki magyarság üldözéséről 2008-ban jelent meg egy könyv, melynek ismertetője az alábbiakban olvasható:

Fábián Gyula
Még az óév könyvújdonságaként jelent meg Illés Sándor Mikszáth Kálmán-díjas írónk, a Magyar Nemzet örökös tagja megrázó regénye: Akikért nem szól a harang, angol nyelven. A második világháború befejezésekor a világégésből megmenekedett délvidéki magyarok megindító sorstragédiája ez a kötet, mely arról ad számot, mit követtek el Tito partizánjai Bácskában.

Pontos adataink ma sincsenek, de negyvenezer ártatlan, kisebbségi sorba szorult magyar ellen indított népirtó hadjárat volt ez, akiket tömegsírba temettek, hogy személyeiket ne ismerje meg a világ. Embervadászat folyt Délvidéken a magyarság falvai ellen, és törvénytelenül végeztek ki sokakat bosszúból a győztesek.

Az írót, aki a frontról megmenekülve hazaigyekszik Temerinbe, a szülőkhöz, a szülőfaluban megrendíti édesanyja, aki azzal fogadja: hová rejtselek, hiszen már kerestek. Meg sem melegedhet a házi tűzhely mellett, menekülnie kell az életért. A rendszertelenül járó vonatok egyikére följutva, ismerős katona – félig szerb, félig magyar – bújtatja, egyengeti menekülési útját, mert ez a vonat őt is a halálba vinné. Ő szállítja le az egyik állomáson – közel a magyar határhoz –, és még azt is mondja, merre tartson, hogyan menekülhet. És az író még azon az éjszakán, az egyik tanyáról, ahol sötétedésig meghúzódhatott, elindul az ismeretlenbe.

Évek telnek, amíg a befogadó itthoni faluból elindulhat, hogy majd elmondja az irgalmatlan rémségeket, melyek otthon megtörténtek. Természetesen hosszú esztendőkig kellett várakozni, hogy megjelenhessen a legszomorúbb történelmi lapokat tartalmazó írás, mert sokáig meg sem kísérelhette, hogy kinyomtassák.

Most elkészült az angol nyelvű fordítás, hogy a rosszul tájékoztatott nyugati olvasók is találkozzanak az igazsággal. Nem a hazug fordításokkal, hanem az igazságot rejtegető valósággal. Kilencvenharmadik életévének ajándéka a fordítás, melyet nyomtatásban maga is kézbe vehetett, hiszen nagyon készült, hogy mindezekről egyszer más nyelven is beszámolhasson. Most megjelent.

Keresztút: a Benes-dekrétumok eltörléséhez erősebb magyar lobbi kell