Hantz Péter, akit szakmailag próbált elmarasztalni a kolozsvári egyetem, Európa egyik leghíresebb kutatóintézetének, a németországi Heidelbergi Európai Molekurális Biológiai Laboratóriumnak lett a kutatója. Szabadidejében sokat tesz a nyugati sajtó felvilágosításáért. A vakáció nagy részét Erdélyben tölti: itt is megragad minden alkalmat, hogy az önálló állami magyar egyetem ügyét előmozdítsa.
Tusnádfürdőn beszélgettünk a két évvel ezelőtti eseményekről, és az önálló állami magyar egyetem újraindításának esélyeiről.

– Lassan két éve annak, hogy Kovács Lehellel együtt eltávolították a Babeş–Bolyai Tudományegyetem-ről...
– Minket tulajdonképpen egymás után háromszor rúgtak ki a Babeş–Bolyai Tudományegyetemről. Olyan gyorsan akartak eltávolítani, hogy először jogilag eléggé vitatható döntéseket hoztak. Első kirúgásunkra 2006. november 27-én került sor, öt nappal a táblaügy után – a dokumentum szerint ki-zártak az oktatói testületből. Utána, december 4-én, egy nyilatkozat keretében született megerősítő döntés kirúgásunkról. Ezt követően minisztériumi vizsgálóbizottság érkezett az egyetemre, amely megállapította, hogy mégsem vagyunk eltávolítva a tantestületből, az oktatás tehát normálisan folyik. Közben a portások már nem engedték, hogy megtartsam előadásaim – utolsó előadásomat a Bulgakov kávézóban tartottam, biofizikus diákjaimat pedig a Bolyai Kezdeményező Bizottság irodájában vizsgáztattam. A harmadik kirúgásunkra, amely már megfelelt a jogi követelményeknek, december 20-án került sor azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az ezt követő szabadság ideje alatt az üggyel senki ne tudjon érdemben foglalkozni.
– Ekkor kezdődött el az azóta is tartó jogi hercehurca...
– Kirúgásunk után fellebbezést nyújtottunk be a Nép Ügyvédjéhez, amire azóta sem érkezett válasz, illetve bíróságon is megtámadtuk az egyetem döntését. Első és másodfokon is elveszítettük a pert. Ez igazából munkaügyi per volt. Paragrafusok mentén folyt a vita, hogy helyesen idézett-e meg egy olyan kivizsgáló bizottság, amely az egyetem dokumentumai szerint nem is létezik, és emiatt nem vettünk részt az ülésén. Miután a másodfokú bíróságon is elveszítettük a pert, a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultunk. Mivel itt nagyon lassú a folyamat, várhatóan csak néhány év múlva kerül sor ügyünkre. Ezzel párhuzamosan etikai megóvásunk miatt volt egy másik perünk is. Ezt Bodó Barna és én is megnyertem. Az egyetem etikai bizottsága azzal vádolt, hogy trehányul vagy egyáltalán nem tartottuk meg az óráinkat. A bírósági döntés értelmében az egyetem vissza kell vonja az irányunkba tett megrovó határozatát.
– Közben politikai síkra terelődött az egyetemről eltávolított két tanár ügye. Idehaza és Magyarországon sokáig téma volt az ügy, számos politikus megszólalt, állásfoglalások születtek. Ennek volt-e gyakorlati haszna?
– A politikai megnyilatkozásoknak közvetlen hasznát nem láttuk, viszont volt egy nem lebecsülendő közvetett haszna. A sajtó és a megszólított politikusok révén erről ma már egész Európa tud. Képviselőktől hallom, hogy az Európai Parlamentben sok ember fejében a romániai kisebbségi ügy egyenlő az egyetem-üggyel. Ez a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak köszönhető. Akciónk révén a román multikulturalizmus mítosza halálos sebet kapott. Miután Európa kisebbségei erősen megtámadták a román kisebbségi főbiztost, aki február 13-án azt állította, hogy a Babeş–Bolyai Tudomány-egyetem multikulturális intézmény, az európai sajtóban a lemondását követelték. Gyalázatos elszólásának nagy teret biztosított az európai sajtó. Ma már minden európai politikus kétszer is meggondolja, hogy multikulturálisnak merje-e nevezni a Babeş–Bolyai Tudományegyetemnek nevezett szörnyűséget, vagy figyelembe veszi a kisebbségi kérdést is.
– Sok vita volt a magyar tanári kar, illetve az egyetem magyar vezetőségének a hozzáállásáról, hiszen rajtuk ( is) múlott, hogy ez az ügy így végződött. Most utólag hogyan ítéli meg: a magyar tanári kar kiállt-e akcióik mellett?
– A magyar tanárok közel kilencven százaléka több ízben is aláírásával tanúsította, hogy a romániai magyar felsőoktatás önállósulását szeretné: magyar karok létesítését és a Bolyai Egyetem újraindulását. Ezt a magyar tagozat vezetői rendre figyelmen kívül hagyják. A magyar vezetőket lényegében nem magyar, hanem román többségű fórumok választják meg, a magyar fórumok egyfajta öncenzúrát gyakorolnak. Itt is, és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen is furcsa helyzet állt elő: minél feljebb haladunk az akadémiai ranglétrán, annál nagyobb gazembereket, nemzetárulókat találunk. Kétségtelen, hogy a pálmát az egyetem rektor-helyettesei viszik el. Élő példa erre Magyari Tivadar, aki nem tiltakozott, amikor a kisebbségi főbiztos, jelenlétében, a multikulturalizmus mintaképének nevezte a Babeş–Bolyai Tudományegyetemet. Magyari megválasztása pillanatában a magyar akadémiai közösségnek mindent megígért, csakhogy megválasszák. Találóan írta egy magyar professzor, hogy ígéreteiről teljesen megfeledkezett a magyar rektor-helyettes: amikor a román fórum megválasztotta, a magyaroknak tett ígéreteiről említést sem tett, és azóta is hallgat. A lemondással megürült rektor-helyettesi tisztség elfoglalásához a magyar kollegák feltételül szabták, hogy bizonyos követelések teljesüljenek. Magyari Tivadar úgy lett rektor-helyettes, hogy ezekről teljesen megfeledkezett. Ennél is visszataszítóbb Nagy László esete, aki miután lemondott, nyilatkozatában a rektor azt állította róla, hogy pocsékul végezte munkáját, ilyen emberekre többé nincs szüksége. Ezek után ő mégis visszasündörgött rektor-helyettesnek: Szőcs Géza szavaival élve ez az erkölcs napfogyatkozása. Vannak emberek, akiknek semmi sem szent akkor, ha egy nagyobb fizetésről és hatalomról van szó. Készek szembe menni, elárulni saját közösségüket. A magyar tanárok hozzáállása teljesen más: nagy részük támogatja a magyar felsőoktatás állandósulását, döntő részük kiállt mellettünk, és aláírásával követelte, hogy helyezzenek vissza állásunkba. Van egy tízszázaléknyi oktató, akik bármilyen körülmények között, most is, miután leverték az ellenállást, kiállnak mellettünk, a magyar érdekek mellett. További tíz százalékuk mérhetetlenül undorító módon lép fel saját közössége ellen: ide sorolnám többek között a rektor-helyetteseket, vagy például Csucsuja Istvánt, aki Bukarestben állítólag azért lobbizott, hogy doktori dolgozatainkat ne honosítsák Romániában. Csucsuja megfenyegette több adjunktusát, akik a mellettünk való szolidaritás jeleként aláírták a Transindex hírportálon szervezett petíciót. Tőlük fizetésemelést vont meg. Kevesen tudják, hogy Szamosközi István javasolta a kirúgásunkat. Annak ellenére, hogy a magyar testületek nem javasolták, Andrei Marga szélsőségesen magyarellenes rektor őt helyezte vissza a rektor-helyettesi pozícióba. Arról nem is beszélve, hogy Szamosközi István plagizálta doktori dolgozatát: ezt személyesen az a svájci professzor mondta, akinek könyvéből Szamosközi jelentős részeket vett át. Egy normális országban, egy normális egyetemen az állásából is kirúgták volna, és megfosztják fokozataitól is. A magyar oktatók nagy része számára, ha egy pozitív perspektívát tudunk felmutatni, akkor kiállnak a magyar érdekek mellett. Egy ilyen perspektíva hiányában nem kockáztatnak. Akkor vállalnak kockázatot, ha meggyőződnek, hogy annak reális eredményei lehetnek.
– A BKB-nak a magyar oktatással kapcsolatos küzdelmei jól mutatják, hogy a rendszerváltás óta a romániai magyarság legfontosabb követelései nem valósultak meg. Ha az önálló állami magyar egyetem létrehozásának elodázását, megtagadását nézzük, meg lehet-e nevezni a felelősöket?
– Abból kell kiindulni, hogy lényegében Európa minden jelentősebb hagyományos kisebbségének van önálló anyanyelvi felsőoktatási intézménye. Ezek létrejötte nem ment könnyen, és a legtöbb esetben békésen sem. Mindenhol politikai döntés nyomán, tehát nem civil kezdeményezésként hozták létre ezeket az egyetemeket. Úgy gondolom, hogy az első néhány évben nem a romániai magyar érdekképviselet, nem az RMDSZ hibázott. Az anyaország felelőssége volt, hogy nem követelte erélyesebben az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtését. A romániai magyar közösség is hibázott, hogy nem lépett fel sokkal radikálisabban ezeknek a követeléseknek a teljesítésével. Az RMDSZ 1998-ban játszotta el az utolsó esélyt a magyar állami egyetem létrehozására. Az RMDSZ 1996-os kormányra kerülése után 1998-ban megvoltak a részletes tervek az egyetem létrehozására. Ahogyan Kónya-Hamar Sándor képviselő ezt kifejtette az Erdélyi Naplóban, néhány RMDSZ-es képviselő és a Bukarestbe felkerült RMDSZ-funkcionáriusok gazdasági érdekeiket szem előtt tartva úgy döntöttek, nem lépnek ki a kormányból. Néhány száz ember fizetése, illetve az időközben jelentősen meggazdagodott néhány politikus pozíciója határozta meg, hogy az egyetem elutasítása után is kormányban maradjanak. Tudvalevőleg Romániában exlex állapotok uralkodnak: ha valaki vagyont gyűjtött, és politikai szerepet vállal, vagyonával zsarolható. Románia nem jogállam. Nos, 2004-ben az RMDSZ-nek még volt egy próbálkozása, hogy a Babeş– Bolyain magyar karokat hozzon létre, ezt viszont Salat Levente és Nagy László árulása akadályozta meg. Ők mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyar karok ne jöjjenek létre. Azt nyilatkozták, hogy ez hibás döntés, hogy ezt a közösség nem is akarja. Annak ellenére mondták ezt, hogy rendelkezésükre álltak a közvélemény-kutatási adatok, amelyek ennek ellenkezőjét igazolták. Az RMDSZ közben nemzetközi szinten is megpróbálta elaltatni az ügyet, és azt a benyomást keltette, hogy minden a legnagyobb rendben van. El kell mondanom, hogy amikor az EBESZ-nél tárgyaltam, egyik tárgyalófelem a fejemhez vágta, hogy az RMDSZ mindennek az ellenkezőjét állítja. Az ENSZ-nél azzal érveltek, hogy mindezt miért én mondom el, és miért nem a romániai magyar politikai érdekképviselet. Hasonló problémákba ütköztem az Európa Tanácsban, illetve az Európai Parlamentben is.
– A Bolyai Kezdeményező Bizottság az önálló állami magyar egyetem létrehozására új aláírásgyűjtésbe kezd, és új törvénytervezet benyújtását tervezi. A kilencvenes évek derekán félmillió aláírással ellátott törvénytervezet ma is valamelyik fiók mélyén porosodik. Változott-e azóta a román hatalom hozzáállása? Ma több remény van egy ilyen jogszabály megvitatására és elfogadására a román parlamentben?
– A mostani aláírásgyűjtésen a BKB rajta tartja a szemét: nem fordulhat elő az, ami a kilencvenes évek közepén megtörtént, hogy egy ilyen kezdeményezés elsüllyedt, a parlament nem is tárgyalta. Mi úgy gondoljuk, hogy a dél-tiroliak példáját kell kövessük, akik évtizedeken át számtalan tiltakozó akciót, tömeges közösségi megnyilvánulást szerveztek annak érdekében, hogy elérjék autonómiatörekvéseiket. A román titkosszolgálatok éppen a közösségi megnyilvánulástól félnek legjobban, ezért az aláírásgyűjtést minden eszközzel megpróbálják megakadályozni. Érdekes történet: amikor a marosvásárhelyi orvosi egyetemen szerettünk volna egy ilyen aláírásgyűjtést beindítani, a kolozsvári irodavezetőnk megbeszélte marosvásárhelyi kollegájával, hogy egy buszsofőrtől küldjék el az iratokat, akitől egy bizonyos megállónál kell majd átvenni. Amikor kollegánk a megbeszélt helyre ment, kiderült, hogy egy megállóval hamarabb valaki kiadta magát a BKB emberének, és elkérte a papírokat a sofőrtől... Egyértelmű, hogy a titkosszolgálat lehallgatta a telefonbeszélgetést. Azt is látjuk, hogy az egyetemi vezetők akkor a legidegesebbek, ha azt látják, hogy a magyar közösség jelentős számban ír alá petíciót. Ilyenkor nagy nyomást gyakorolnak, hogy ez ne kerüljön az egyetemi fórumok elé, ha viszont oda kerül, megpróbálják elsüllyeszteni. Egyszerűen nem szavaznak róla. Garantáljuk, hogy ez most nem fog megtörténni. Időről időre meg kell ismételni, ki kell mutatni az erdélyi magyarság ilyen irányú eltökéltségét. Mégiscsak változott a helyzet: Románia az Európai Unióban van, és ahogyan azt a Bolyai Kezdeményező Bizottság eddigi akciói mutatják, az újabb beadvány, az újabb törvénytervezet elutasítása komoly európai visszhangra találhat, komoly következményei lehetnek. A román multikulturális propaganda halálos sebet kap, ha több százezer aláírással kérjük az önálló állami magyar egyetem létrehozását.
– Amennyiben pozitív törvényhozási előrelépés lesz az ügyben, milyen struktúrában képzelik el az önálló állami magyar egyetem újraindítását?
– A romániai állami magyar egyetem beindítása politikai kérdés. Az egyetemet be lehetne indítani a jelenlegi épületekben is, ezeket használhatnánk közösen is. Marosvásárhelyen a legtöbb klinikából kettő van. Az ideális állapot az lenne, ha az egész erdélyi magyar felsőoktatás két-három intézménybe tömörülne. A Bolyai Egyetemet alkotná a Babeş–Bolyai magyar tagozata, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata, illetőleg a jelenlegi fájó hiányunk, a mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti és mérnöki képzésnek egy része. A Sapientia Egyetem kapná a mérnöki képzésnek, a hiányszakmáknak a további részét. A Partiumi Keresztény Egyetemen és a színművészetin megmaradna a jelenlegi profil. Az épületek kérdését másodlagos szempontnak tartom: a jelenlegi épületek restituciója, akárcsak egy új campus építése megoldás lehet. A BKB felkérésére egy magyarországi cég készíti az erdélyi magyar felsőoktatás távlati fejlesztési koncepcióját, közelebbről megvizsgáljuk az összes lehetőséget.

Makkay József

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.