Csép Sándort a szakma jobboldali, ellenzéki újságíróként tartja számon, aki a rendszerváltás óta öt évig a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökeként, az erdélyi magyar televízió szellemi atyjaként és az Áldás, népesség mozgalom elindítójaként vívta meg „meccseit” a romániai magyar sajtót hatalmi pozíciójából legyűrni akaró RMDSZ-szel. Az erdélyi magyar televízió létrehozását kezdeményező Janovits Jenő alapítvány alapító tagjaként keserű szájízzel kellett megtapasztalnia, hogy a politikum (esetünkben az RMDSZ) még a tv megalakulása előtt teljesen kisajátította a kezdeményezést, és a Magyarországról jövő forintmilliók elosztását.

- Beszélgetésünket indító kérdésemben arról faggattam, mi motiválta az új tisztség elvállalásában?
– Mindig szerettem a kisebbek, a gyengébbek oldalára állni, főleg ha felfedeztem, hogy az igazság is az ő oldalukon áll. Nem vagyok RMDSZ-ellenes, hiszen annak idején részt vettem a szövetség alapításában. A csúcsvezetőség munkájával nem vagyok megelégedve, azzal, ahogy a programban megfogalmazott célokat kezelik. Nem állnak ki határozottan az autonómia, a kisebbségi jogok, a Bólyai Egyetem és más törekvéseink mellett. Főleg kampányban veszik elő ezeket. Ha az RMDSZ a felsorolt célokért az elmúlt 18 évben keményebben kiállt volna, ma nem lenne Magyar Polgári Párt.

– Sokak szerint az MPP már megalakulását követően hullámvölgybe került, hiszen a helyhatósági választásokon sok erdélyi megyében „elvérzett”. Milyen esélyt lát arra, hogy Kolozs megyében számottevő politikai alternatívája legyen az RMDSZ-nek?
– Nem lehet általánosítani, hiszen ha Kovászna vagy Hargita megyében nem is sikerült többségi helyezést elérnie a megyei közgyűlésekben, illetve ha nem sikerült megyei elnöki vagy több polgármesteri széket megszereznie, sok helyen tisztességes eredményt tudhat magáénak az MPP. Igaz, hogy Kolozs megyében meg több észak-erdélyi megyében gyengén szerepeltünk. A magyarázkodás nem mentség, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyrészt nem volt pénzünk a kampányra, másrészt az országos vezetőség által kidolgozott MPP-program Székelyföld-centrikus volt, amivel a Partiumban, az erdélyi vármegyékben nem lehetett kampányolni. Azt is figyelembe kell venni, hogy 75 nap alatt akkor sem tudtunk volna csodákat művelni, ha történetesen sokkal jobban állunk anyagilag, vagy más tényezők is kedvezőbben alakulnak. Tovább kell lépnünk! Elő kell venni a polgári demokráciák, a polgári forradalmak célkitűzéseit. Érzésem szerint nem elavult a hármas jelszó, a szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezekre kellene jobban odafigyelni, és a XXl. századnak megfelelően újraforgalmazni ezeket a célkitűzéseket.

– Észak-Erdélyben nincs egyértelmű üzenetértéke a székelyföldi autonómiatörekvéseknek, főleg akkor, ha az önrendelkezési törekvésből a partiumi vagy a szórványvidékek magyarsága magára nézve semmi előrelépést nem lát. Van, aki azt mondja, hogy az MPP meg kéne maradjon egy erős székelyföldi pártnak…
– Úgy gondolom, hogy a párt minden magyarok lakta erdélyi régióra meg kell fogalmazzon egy olyan alapprogramot, amely egyformán tudná mozgósítani a sepsiszentgyörgyi vagy a szatmárnémeti magyart. Régiónként természetesen kell legyenek sajátos hangsúlyok, prioritások. A mostani választási kampányban éppen erről esett kevés szó esett. Jól megfér egymás mellett a területi és a személyi elvű autonómia, erről azonban világosan és egyértelműen kell beszélni az embereknek. Székelyföld területi autonómiája általános erdélyi magyar cél kell hogy legyen, ami mellett ki kell álljon nemcsak a székelyföldi, hanem a partiumi vagy a kolozsvári magyar is. Nagyon fontos egyfajta belső anyaországi régió létrejötte, ahol nem történhet meg az Erdély más részein már bekövetkezett erőszakos asszimiláció. Ennek veszélyét csak egy területi-közigazgatási autonómiával lehet elhárítani.

– Hosszú évek óta tartó vita van arról a romániai magyar közéletben, hogy miként lehetne a politikai befolyás alól kivenni a közalapítványi támogatásként érkező román és magyar állami pénzek elosztását. Az MPP megyei elnökeként lát-e arra esélyt, hogy olyan finanszírozási rendszer alakulhasson ki Erdélyben, amely nem hozza hátrányos helyzetben a különféle politikai nézeteket valló pályázókat?
– Az egységnek és az egymásra találásnak fontos feltétele, hogy a közpénzek elosztásában legyen rálátása és beleszólási lehetősége a másik oldalnak is. Lényegtelen, hogy Markó Béla megítélése szerint a „másik oldal” hány százalékot tesz ki. Megengedhetetlen, hogy csak bizonyos megítélésű grémium döntsön Erdélyben a közpénzek fölött, amely gyakorta úgy tesz, mintha saját pénzét osztogatná. Ezzel szemben a mi adólejeinket bízták rájuk. A magyarországi pénzek ügyében jó elmondani, hogy az erdélyi magyarság, a határon túli magyarság sokkal többet adott, sokkal többet ad az anyaországnak, mint ami onnan támogatás formájában visszaérkezik. Ha csak annak a többszázezer jól képzett szakmunkásnak vagy értelmiséginek a hasznát nézzük, akik a határon túli területekről telepedtek át Magyarországra, óriási anyagi és szellemi bevételt könyvelhet el Magyarország. Ezt nem csak én mondom, hanem sok magyarországi értelmiségi is. Jogos tehát az elvárás, hogy az ottani támogatások ne könyöradományként jelenjenek meg. A magyarországi támogatások ügyében éppen olyan átláthatóságot kérünk, mint a román államkasszából kapott pénzek megítélésénél. Érdekes módon, amikor Tőkés László a tavalyi EP-választás előtti tárgyalásokon felvetette a közpénzek ügyét, a teljes átláthatóság megteremtését, a Markó Béla vezette delegáció hallani sem akart a rendszer gyökeres átalakításáról. Akárcsak most, egy cél vezérelte őket: bevinni a jelöltet a közös listára. A két párt közötti kiegyezés, megegyezés sok nyitott kérdésből áll, az egyik prioritás pedig a közpénzek odaítélésének teljes átláthatósága!

– Ön az Áldás, népesség mozgalom értelmi szerzője. Politikusként milyen esélyt lát az egyházi kezdeményezésként ismertté vált mozgalom pártbeli felvállalására?
– A demográfiai leépülés az egész Romániában, de fokozottan az erdélyi magyarság körében jelent általános gondot. A népességfogyás miatt az aktív lakosságra nehezedő teher egyre nagyobb, és ez a következő években tovább súlyosbodik. A mozgalom célkitűzéseit természetesen be szeretném emelni a párt programjába, gyakorlati megvalósítása azonban többek között pénz kérdése. Egyelőre ebből van a legkevesebb, hiszen az egyházi-civil kezdeményezésként beindított program előadásaira, rendezvényeire nem kapok, nem kapunk támogatást. Annak idején, amikor a félixfürdői konferencián kijelöltük a főbb irányvonalakat, a Fidesz jelen levő politikusai abban a reményben ígérték meg a támogatást, hogy 2006-ban kormányra jutva, a témával érdemben foglalkoznak majd. Tudjuk, hogy erre nem kerülhetett sor…

– Az MPP országos tisztújító közgyűlésére szeptember elején kerül sor. Nem titok, hogy az MPP berkeiben sokan szeretnének országos tisztújítást, párton belüli személyi és alapszabályzatbeli korrekciókat. Hogyan tekint az ősz elé?
– Nagy baj lenne, ha az RMDSZ-ben megtapasztalt tünetek az MPP-ben is jelentkeznének. Egyelőre az országos és a helyi vezetőség között alig van kapcsolat, teljességgel hiányzik a komunikáció. A sajtóból tudom, hogy néha ülésezik az országos elnökség, de az ott született belső döntésekről nem érkeznek hírek. Nyílván újra kell gondolni a párt belső felépítését, az elnökség összetételét. A tagságra és a helyi szervezetekre nincs kellő rálátása az országos elnökségnek, nem működik a kétirányú kapcsolattartás. A korrekciók természetesen a tisztújító kongresszus feladatai közé tartoznak, amiként az is, hogy milyen prioritásai lesznek a jövőben a Magyar Polgári Pártnak.

Makkay József
Erdélyi Napló