A mai erdélyi politika és közélet legkényesebb kérdése az ún. „magyar egység” problematikája, amely használható felmutatható védőpajzsként, de támadó fegyverként egyaránt a politikai küzdőtéren.

Egyes törekvések az erdélyi magyarság egységére, mint fizikai valóságra építenek. Ebben a megközelítésben az a tény, hogy az elmúlt húsz évben lélekszámunk közel félmillió emberrel csökkent, hogy politikai- ideológiai szempontból megbomlottak soraink, ijesztőleg hat. Más felfogásban ez az egység csupán csak illúzió vagy jobbik esetben virtuálisan létező együvé tartozás-tudat.

Feltehető a kérdés: van-e egyáltalán erdélyi magyar egység, melyek azok az elemek, amelyek ezt biztosít(hat)ják? A kérdés összetett, a válaszok keresése is több szempontú elemzést igényel.

Ha a nyelv, a magyar érzés -és tudatvilág a meghatározó szempont, akkor kijelenthetjük: igenis van erdélyi magyar egység, egyfajta - politikai programbeszédekbe kívánkozó, történelmi példákra hivatkozó - „szónokolt egység” : „nyelvében él a nemzet”, „szívet cseréljen az, ki hazát cserél”. De ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az egységet, máris csalódnunk kell. Szakadék tátong a szűk gazdasági- és politikai elit és nemzeti közösségünk többi része között.

Az egység-hirdető önáltatás egyes hívei megpróbálják újjáéleszteni a két világháború közötti transzilvanizmus eszméit, „transzilván törekvésekről” beszélnek.

A Kós Károlyra való hivatkozás elégnek tűnik ahhoz, hogy az érzékenyebbek meghatódjanak Erdély másságán, különvalóságán, és e csodálatos és romantikus álom megvalósításán fáradoznak. Dicséretes törekvés, egyelőre kevés gyakorlati eredménnyel.

A kijózanító igazság : a rendszerváltás óta eltelt 18 év után sincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitikánk! (Volt viszont ehelyett sikeres RMDSZ kampányszlogenünk : Erdélyben a jövő!) A mi közéletünkben a politika még mindig csak az a politika, amely közösségünket a román parlamentben és az államhatalomban – jól-rosszul – képviseli, a lehetőségekhez mérten, a román többség lassú demokratizálódási szintjéhez simulva-alkalmazkodva, jogkövető magatartást tanúsítva, védelmezni próbálja.

A nemzeti szolidaritás tágabb és mélyebb fogalom, összetartó erő kellene hogy legyen, amely közösségünk minden egyes tagjával emberként, autonóm gondolkodású-saját lelki-anyagi és szellemi valósággal rendelkező- egyénként (is) számol.

Lelkiismeretlenség a mi körülményeink között politikusaink részéről az egység „szó-védelemmé és szó-harccá” való silányítása. A szintézis, az egység útja a gazdasági és a kulturális életben viszont megvalósítható (lenne). Az „egység politikája” nem azonos a „politikai egység” hangoztatásával, ami csupán hatalmi játék és annak is meddő.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar nemzet : kultúrnemzet, ebben a vonatkozásban az egység kultúrfogalom, törekvéseinket éppen ezért a határokon átívelő változatos kultúrerők cselekvő összefogására, a nemzeti identitás értékelvű erősítésére kell összpontosítanunk. És ez sokkal több, mint az Illyés Gyula-i virtuális „haza a magasban” utáni vágyakozás.

Az egység fogalma politikába való bevitelének fontos szerepe volt a rendszerváltás után feléledő, mesterségesen is gerjesztett román nacionalizmus elleni küzdelemben. A változóban levő (bár az időnként még fel-felbukkanó magyarellenes jelenségek, nyilatkozatok, autonómia-ellenesség stb. figyelmeztető jelek) politikai helyzetben érdekvédelmi szervezetünk vezetői már nem tudják az erdélyi magyarság egészét az egységretorika hangoztatásával és a „ megosztó”, újabban „árokásó” jelzőkkel illetett másként gondolkodók arrogáns lekicsinylésével integrálni.

Az RMDSZ történelmi bűne és felelőssége, hogy a „ kis lépések politikáját” zászlajára tűzve, eltávolította soraiból a – bármilyen – kritikát megfogalmazni merészelő politikusokat, a veszélyes radikálisokként megbélyegzett autonómia-híveket. Ennek a tisztogatásnak számos felkészült, régiófejlesztési, önkormányzati szakember is áldozatul esett. (Nagy kár, hogy az RMDSZ belső ellenzéke, a megfelelő szellemi potenciállal rendelkező és ismertté vált Reform Tömörülés felszámolta önmagát. A MIT sértődött kivonulása után pedig egy szemfüles ifjú kiötölte az „RMDSZ-szel együttműködni kívánó ifjúsági szervezetek” létrehozását, jelentős anyagi támogatást kapva a paternalista szerepben tetszelgő vezérkartól, széleskörű hálózatot sikerült kiépíteniük elsősorban a Székelyföldön. Sokan felismerték, hogy karriert csakis lojalitásukat bizonygatva lehet csinálni, az RMDSZ gondját viseli még a választásokon alulmaradt volt parlamenti képviselőknek, tisztségviselőknek is(!), prefektusi, államtitkári és egyéb magas, jól fizetett állami intézményi vezetői pozícióba juttatván őket. Így a kör lassan bezárult, sokkarú polipszerű alakzatban: gazdasági, anyagi, politikai, médiabeli összefonódásokban „egységesült”, és megmerevedett.)

A bírálatot önnön léte, hatalmi pozíciói elleni merényletként felfogó RMDSZ- vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét is! Ettől – az akkori román kormány által is szorgalmazott – lépéstől remélték az erdélyi magyarság számára a helytállás és politikai bátorság szimbólumává vált személyiség teljes elhallgattatását.

Nagy hiba volt. Ez a ballépés az erdélyi magyarság megosztását és megosztottságát vonta maga után, és eltávolított számos értelmiségit és kisembert is a saját magát szövetségnek (lásd: Egység a sokszínűségben szlogent!) tituláló RMDSZ-től. Ez a kirekesztő politika hívta életre az autonómia ügyét nyíltan felvállaló a Erdélyi Nemzeti Tanácsot, a Székely Nemzeti Tanácsot, ezért alakult meg a Magyar Polgári Szövetség. 2004-ben sebtében megszavaztatott jog -és alkotmánysértő új törvénnyel, bírósági perekkel az RMDSZ-nek még sikerült megakadályoznia a politikai életbe való belépésüket, de 2008-ban már nem.

A kellőképpen nem tájékozott magyar népesség körében a riogató „megosztási” retorika a helyhatósági választásokon sikeresnek bizonyult. Gyakorlott politikusok ügyesen előrevetítették az őszi parlamenti választási kudarcot, amennyiben nem sikerül lesöpörni a frissen alakult Magyar Polgári Pártot a politikai palettáról.

Arrogáns elnöki és ügyvezető-elnöki nyilatkozatokat hallhatunk és olvashatunk, „egyszemélyes párt, zsebpárt” stb. A diadalmas „győztünk” hurráoptimizmusnak ellentmond azonban a Magyar Polgári Pártra leadott sok ezer magyar szavazat. Rossz politikai kommunikáció a júniusi önkormányzati választások magyar-magyar párharcként, megosztási kísérletként való beállítása, annak a látszatnak a keltése, hogy, aki nem RMDSZ színekben indul, az nem is magyar, hanem legyőzendő, lejáratandó, lekicsinyelendő ellenség.

Az RMDSZ nem vitathatja el egyetlen személytől sem a politikai és közéleti szerepvállalás jogát. A Magyar Polgári Párt nem az RMDSZ-t akarta és akarja „legyőzni”, – ez a politikai naivitás és rágalom összemosása –, hanem egy másfajta, közép-jobboldali, keresztény értékrend felmutatásával, az autonómia-program cselekvő megvalósításának szándékával igyekezett belépni a helyi önkormányzatokba. Indulásuknak köszönhetően az önkormányzatokban jelentősen megnőtt a magyar képviselet. (Mégis találunk olyan székelyföldi régi-új polgármestert, aki azon sajnálkozott, hogy a Magyar Polgári Párt jelöltjei jutottak be a városi tanácsba, és kiesett két szimpatikus volt román tanácsos!)

A tömbmagyarság igényli a politikai pluralizmust, amely a demokrácia egyik alapfeltétele, és ezzel a ténnyel mindkét oldalnak számolnia kell ! Az erdélyi magyarságnak ez az egyetlen megújulási lehetősége, másként még tovább erősödik a passzivitás, közömbösség, hiábavalóság és nemtörődömség érzése! A demokrácia-ellenes homogénizációs egységretorika pedig egy letűnt kor politikai gondolkodását idézi!

„Aki azt hiszi, hogy az ő magyarsága a magyarság, aki azt hiszi, hogy csak úgy lehet valaki magyar, ahogyan ő magyar, az annál inkább ellensége a belső(!) lelki egységnek, minél inkább vádol mást ennek az egységnek a megbontásával”. (Németh László).

Papp Kincses Emese
író, publicista 

Kapcsolódó:

Az MPP új magyar egységet akar megteremteni – Interjú Szász Jenővel		2008.05.15. 09:49
Erdély Ma 2008. május 14. " Az aszimmetrikus regionalizmus azt jelenti, hogy Székelyföldnek további jogosítványokat kell adni a tömbben élő magyar közösséget érintő kérdések rendezése végett. Amikor nemzetről beszélünk, akkor nemzeti integrációra gondolunk, a család, az erdélyiség mellett pedig a keresztény gondoskodást hangsúlyozzuk. Amikor az utóbbit emlegetjük, akkor úgy szeretnénk megfogalmazni értékrendi szempontból hovatartozásunkat, a jó Istenben való hitünket, hogy az emberek iránti szolidaritást, a szociális érzékenységet vázoljuk fel. Nincs egyéni boldogulás a közösség boldogulása nélkül, s csak akkor tudjuk saját magunk egzisztenciáját biztosítani, ha közben ennek érdekében a közösség felemelkedésén is fáradozunk." Tovább >>

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.