| Hírek : Tőkés László reagálása Kósáné Kovács Magda korábbi felszólalására |
Tőkés László reagálása Kósáné Kovács Magda korábbi felszólalására
2008.06.17. 13:40
Erdély Ma, 2008. június 17. KÖZLEMÉNY
Az Európai Parlament júniusi, strasbourgi ülésszakának kezdőnapján Tőkés László napirend előtti felszólalásban foglalkozott az európai értékek és az egyházak iránti tolerancia kérdéskörével – a posztkommunizmus összefüggésében. A kérdés felvetése közvetlenül kapcsolódott Kósáné Kovács Magda folyó év május 19-i felszólalásához, melyben a szocialista EP-képviselőnő – az MSZP volt ügyvezető alelnöke, volt munkaügyi miniszter és az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának egykori elnöke – éles támadást intézett XVI. Benedek pápa ellen. Kósáné Kovács Magda – egyebek mellett – kijelentette, hogy a „szekuláris Európában ... az egyház nem helyezi ideológiai nyomás alá az államot, és visszautasította a pápa által megfogalmazott kritikákat a magyarországi családok helyzetével és a homoszexuálisok élettársi kapcsolatának törvényesítésével kapcsolatban (lásd mellékelve Benedek pápa beszédének teljes szövegét, melyet 2008. május 10-én, Rómában a magyar püspökökhöz intézett).
Közismert, hogy ez nem az első eset, amikor a magyar szocialista politikusnő méltatlanul támadja a katolikus egyházat. Sajnálatos, hogy a 2004 márciusában, a magyarországi európai parlamenti választási kampány időszakában elhangzott, elhíresült egyházellenes kirohanása ez alkalommal az EP plénumán talált folytatásra.
A képviselőnő újabb intoleráns megnyilatkozását Surján László néppárti EP-képviselő is külön sajtóközleményben utasította vissza május 20-án, melynek címe: „Az MSZP szájkosarat rakna a pápára.”
Tőkés László püspöki minőségében is visszautasította a valamikori kommunista egyházellenes retorika szellemében fogant támadást. Ugyanakkor, az időbeli egybeesés kapcsán, Nagy Imre miniszterelnök vértanúságának 50., valamint a kommunista egyházüldözések kezdetének 60. évfordulójáról is megemlékezett.
Az EP ugyanezen ülésén Szájer József képviselő, a Magyar Néppárti küldöttség vezetője ünnepélyes formában adózott Nagy Imre és mártírtársai emlékének.
Végezetre, napirenden kívül, Martin Schulz, az EP Szocialista Frakciójának a vezetője is szót kért, és annak európai érdemeit hangsúlyozva, védelmébe vette frakcióbeli társát, Kósáné Kovács Magdát.
Mellékelve közöljük Tőkés László képviselő beszédét.
F E L S Z Ó L A L Á S
az európai értékek és az egyházak iránti tolerancia tárgyában
A magyar katolikus püspökök májusi ad limina látogatásán, Rómában találóan fogalmazta meg XVI. Benedek pápa, hogy a kommunista rezsim hosszúra nyúlt időszaka milyen nyomasztó örökséget hagyott maga után.
A pápa felvetése különleges időszerűséget nyer Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzésének 50., valamint a brutális egyházüldözések elindulásának, Mindszenty József bíboros-prímás bebörtönzésének 60. évfordulóján.
A hatalmi erőszakkal párosuló, militáns egyházellenesség fájdalmas korszakát idézte fel Kósáné Kovács Magda posztkommunista képviselőtársunknak, volt magyar miniszternőnek itt, a plénumon elhangzott, legutóbbi felszólalása, melyben Benedek pápától, illetve a katolikus egyháztól kívánta megvédelmezni a szekuláris Európát és az európai értékeket, – egyebek mellett – a homoszexuálisok bejegyzett élettársi kapcsolatát.
Néhány évvel ezelőtt Kósáné Kovács Magda volt pártalelnök még a II. János Pál pápa vezette Vatikánt rágalmazta azzal, hogy: az egész Európát le akarja nyúlni és be akarja bekebelezni; méghozzá elképesztő gyorsasággal és agresszivitással (sic!)
Annak tudatában, hogy a kereszténydemokrata gyökerekre visszanyúló Unióban a valódi európai értékek hordozói maguk a keresztény egyházak – mint református püspök az egyházellenes ideológiák és intolerancia mindenféle megnyilatkozását határozottan visszautasítom az Európai Parlamentben. Ugyanakkor ezúton is javasolom XVI. Benedek pápa meghívását és megszólaltatását az Európai Parlamentben, még ennek az évnek a folyamán.
Strasbourg, 2008. június 16.
* * *
A Szentatya beszéde a magyar püspökökhöz
Május 10-én 11.45-kor XVI. Benedek pápa fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ad limina látogatáson Rómában tartózkodó tagjait, és beszédet intézett hozzájuk, amelyet – a Vatikáni Államtitkárság hivatalos fordításában – az alábbiakban teszünk közzé.
Kedves és tiszteletreméltó Testvéreim a püspöki rendben!
Nagy örömmel fogadlak Benneteket, a magyarországi Egyház Főpásztorait, ad limina Apostolorum látogatástok alkalmából. Szeretettel köszöntelek Titeket. Hálás vagyok Erdő Péter Bíboros Úrnak, aki az egész Püspöki Kar nevében köszöntött engem. Azon túl, hogy kinyilvánította testvéri érzelmeiteket, amelyeket szívélyesen megköszönök, világosan meghatározta hazátok társadalmának és katolikus közösségének fontosabb jellemzőit, egyben összegzést is nyújtott mindarról, amit e napokban személyes találkozásaink alkalmával hallottam Tőletek. Így, Kedves Testvéreim, a gondjaitokra bízott nép lélekben közöttünk van, örömével és bánatával, gondjaival és reménységével. Mi pedig mindenekelőtt azért kérjük Szent Péter és Pál közbenjárását, hogy a hívek megtalálják azt az erőt, amely képesíti őket az Isten Országának teljessége felé vezető úton való megmaradásra. Ebben az Apostoli Szék is, amely szeretetben elöl jár, szívesen nyújt segítő kezet.
A kommunista rendszer hosszú időszaka rendkívül nyomasztó örökséget hagyott a magyarság számára. Ennek még mindig érezzük következményeit: különösképpen azt, hogy sokak számára nehézséget okoz a mások iránti bizalom. Ez jellemző mindazokra, akik oly hosszú ideig a gyanakvás légkörében éltek. A bizonytalanság is hangsúlyozottan megtapasztalható a nehéz gazdasági helyzetben, s a fogyasztói társadalom felfokozott igényei közepette nem látunk jobbulást. Az emberek általában tudatában vannak annak, hogy korunk nem jeleskedik sem a gondolkodás, sem az akaraterősség területén. Amint azt ti is megjegyeztétek, manapság gyakorta nehézséget okoz a teológiai és lelki érdeklődés elmélyítése, mert nem ritka jelenség az a hiányosság, amely egyrészt a szellemi igényesség, másrészt a hitigazságok objektív megtapasztalásának területén tapasztalható. Ebben az összefüggésben az Egyház továbbra is tanítómesterünk, de mindig és elsősorban édesanyánk marad, hogy táplálja bennünk a kölcsönös bizalmat és a reményt.
A szekularizáció terjedése elsősorban a családokat sújtja. A család Magyarországon is súlyos válságban van. Erről tanúskodik a házasságkötések számának jelentős csökkenése és a válások, és még inkább a túl korai válások számának növekedése.
Egyre gyakoribb jelenség a házasságkötés nélküli együttélés. Jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is. Ez a helyzet, amelyet súlyosbít a nagycsaládok támogatási rendszerének hiányossága, a születések számának drasztikus csökkenéséhez vezetett, s ezt még drámaibbá teszi az abortusz elterjedt gyakorlata. A család válsága ugyanakkor nagy kihívás az Egyház számára is. Megkérdőjeleződik a házassági hűség és még inkább mindazok az értékek, amelyek a társadalom alapját képezik. Természetes ezért, hogy e nehézséget nem csupán a családok érzik meg, hanem még inkább a fiatalok. A városokban a szórakozás új formái várnak rájuk, a falvakban pedig sokszor magukra vannak hagyatva. Ezért nagyra értékelem a számos kezdeményezést, amelyet az Egyház támogat, a rendelkezésre álló kevés eszközök szűkössége közepette. Továbbképzésekkel és az irántuk érzett barátság kifejezésével neveli őket a felelősségvállalás fontosságának felismerésére. Gondolok például az egyházi kórusokra, amelyek dicséretes módon ápolják és terjesztik a szent zenét. Az új nemzedékek kapcsán továbbá igen pozitív a katolikus iskolák ügyének támogatása, különösen a Katolikus Egyetemé, amelynek azt kívánom, hogy őrizze meg és fejlessze tovább eredeti önazonosságát. Bátorítlak Benneteket abban, hogy folytassátok törekvéseiteket az iskolai és egyetemi lelkipásztorkodásban, s általában a kultúra világának evangelizálása területén. Manapság élünk a tömegkommunikáció eszközeivel is. Ezen a területen Egyházatok újabban jelentős előrelépést mutathat fel.
Tiszteletreméltó Testvéreim, hogy a nép hitét megtartsátok, helyesen teszitek, ha értékelve a hagyományos kezdeményezéseket, felújítjátok azokat. Ilyenek a zarándoklatok és a magyar szentek, különösképpen Szent Erzsébet, Szent Imre és természetesen Szent István tisztelete. A zarándoklatok kapcsán, nagyra értékelem a Szent Péter Székéhez való zarándoklás hagyományának megőrzését (amelynek egyik jellegzetes kifejeződése hogy az Apostol Bazilikájában van egy gyönyörű Magyar Kápolna). Örömmel értesültem arról, hogy egyre gyakoribbak a zarándoklatok Mariazellbe, Czestochowába, Lourdes-ba, Fatimába és az Isten Irgalmasság új Szentélyébe, Krakkóba, ahol Püspöki Karotok újabban egy „Magyar Kápolnát” alakított ki. A XX. század folyamán nem hiányoztak Nálatok sem a hit hősi tanúi: őrizzétek meg emléküket, hogy az általuk keresztény lélekkel viselt szenvedések továbbra is növeljék a hívek és minden igazság és igazságosság után vágyó ember bátorságát és hűségét.
Van egy másik gond, amelyben osztozom veletek: a papok hiánya és ennek következtében az Egyház fölszentelt szolgáinak lelkipásztori munkával való túlterheltsége. Ez a probléma Európa számos országában tapasztalható. Mindenesetre arra kell odafigyelni, hogy a papok megfelelően alakítsák saját lelki életüket, hogy a nehézségek és a sürgető munka ellenére, ne veszítsék el életük és szolgálatuk középpontját. Ebből következően meg tudják különböztetni a lényegest a kevésbé lényegestől, és megtalálják a mindennapi munka helyes értékrendjét. Újra hangsúlyoznunk kell, hogy éppen a Krisztushoz való örömteli tartozás, amelynek a papok a tanúi híveik körében, hathatós ösztönzés arra, hogy a fiatalok nyitottak legyenek Isten hívásának felismerésére. Különösképpen fontos, hogy az eucharisztia és a bűnbánat szentségével elsősorban maguk a papok éljenek, hűségben, kitartással, továbbá, hogy legyenek készségesek híveiknek e szentségekkel való ellátásában is.
Az elmagányosodás veszélyét kerülendő elengedhetetlen továbbá a papi testvériség ápolása. Ugyancsak fontos a papok és a laikus hívek közti pozitív és tiszteletteljes kapcsolatokra való bátorítás, a Presbyterorum ordinis zsinati dekrétum tanítása szerint. A papok és a szerzetesek együttműködése is még tovább bővülhet. Ilyen szempontból felhívnám figyelmeteket a női szerzetesközösségekhez intézett bátorításomra. Arra, hogy továbbra is alázatosan folytassák értékes tevékenységüket a legszegényebbek szolgálatában.
Tiszteletreméltó Testvéreim, a szekularizáció ellenére, a Katolikus Egyház, a vallási hovatartozás viszonyítási pont marad igen sok magyar ember számára. Ezért igen kívánatos, hogy az állami hatóságokkal való kapcsolatokban az együttműködést kölcsönös tisztelet hassa át. Ebben segítenek a kétoldalú egyezmények is, amelyek korrekt betartásán a paritásos bizottság őrködik. Ez majd az egész magyar társadalom javára lesz, különösen is az oktatás és a kultúra területén. S mivel az Egyház, az iskolaügyben és a szociális munkában való elkötelezettsége révén hatékonyan szolgálja a polgári társadalmat, azt óhajtjuk, hogy ebben a tevékenységében támogassák az állami tényezők is. Különösen is gondolok a szükséget szenvedő csoportokra: egyházi részről elkötelezettségtek ne csökkenjen a fennálló gazdasági nehézségek ellenére sem, az ő szolgálatukban.
Tiszteletreméltó Testvéreim, végezetül arról kell szót ejtenünk, hogy az Egyház tanításának megőrzésében való egységtek számomra az öröm és a megerősödés forrása. Maradjatok meg ebben az egységben és fejlesszétek azt! Örömömre szolgál, hogy utóbb szorosabbá fűztétek kapcsolataitokat a szomszédos országok püspöki karaival, különösen is Szlovákiával és Romániával, ahol magyar kisebbségek élnek.
Dicséretesnek tartom ezt a vonalvezetést, amely őszinte evangéliumi lélekből és a harmonikus együttélés iránti bölcs aggodalomból fakad. Nem lesz könnyű megoldani a feszültségeket, de az Egyház által elkezdett út igaz és ígéretes. Ezt és minden más pasztorális kezdeményezésteket szívesen támogatom; kiváltképpen gondolok itt a „Biblia évére”, amelyet a 2008. esztendőre igen alkalmasan meghirdettetek, egyetértésben a Püspöki Szinódus következő rendes ülésével. Ez számotokra is rendkívül jó alkalom arra, hogy elmélyítsétek a keresztény testvérekkel és más felekezetekkel való jó kapcsolataitokat. Amikor hálát adunk Istennek szüntelen megtapasztalható segítségéért, rátok és szolgálatotokra a Szűzanya Mária anyai gondosságát hívom. Imáimról biztosítalak Titeket, és szívesen adom az Apostoli Áldást, amelyet kiterjesztek egyházmegyéitekre és az egész magyar nemzetre.
2008. május 10.
Magyar Kurír
* * *
Az MSZP szájkosarat rakna a pápára
Surján László EP-képviselő sajtóközleménye
Kereszténydemokrata európai képviselőként sajnálattal és megdöbbenéssel fogadtam, hogy egy magyar szocialista képviselő az Európai Parlamentet használta fel a családellenes magyar kormánypolitika védelmére. Kósáné Kovács Magda napirend előtt felszólalásában a következőket mondta: "...katolikus egyházfő értékelte a magyar egyház tevékenységét, kritizálta a szekuláris államot, amely szerinte a családokat sújtja, bírálta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, mert az törvényesíti az élettársi kapcsolatban élők együttélését és polgárjogot ad a melegek együttélésének is. Kijelentette, hogy a jogszabály nemcsak az egyház tanításaival, hanem a magyar alkotmánnyal is ellentétes."
XVI. Benedek pápa kritikája megalapozott. A magyar alkotmány védi a családokat, de ez nem tükröződik sem a Gyurcsány kormány szociálpolitikájában, sem a katolikus szempontból elítélendő olyan rendelkezésben, amely a homoszexuális párok együttélését törvényesíti. Kósáné Kovács Magda furcsa mód Barroso elnök úrtól kért védelmet: "...nyomatékosan kérjük Barroso elnök urat, hogy önmagára vállalt felelőségi körében eljárva kezdeményezzen párbeszédet a katolikus egyházzal a szekuláris Európa és az európai értékek védelmében."
Kósáné téved. Éppen a Szentatya megszólása felel meg a valódi európai értékeknek.
Egyébként felszólalásával azt a hibát követte el, amivel politikai ellenfeleiket a szocialisták vádolni szokták: nemzetközi fórum elé vitt egy olyan ügyet, ami döntően Magyarországra, illetve jelen esetben a Vatikánnal való kétoldalú kapcsolatokra tartozik.
A hívő emberek világos erkölcsi útmutatást várnak a Szentszéktől. Visszautasítunk minden olyan próbálkozást, ami ennek lehetőségét megnehezíti, vagy tiltja. Minden vallásos embernek joga van a saját vallásához és ahhoz is, hogy nézeteit a nyilvánosság előtt kifejtse.
K Ö Z L E M É N Y
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
[ 
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum