A mostani magyarellenes, a nyilvánvalóan elmebeteg Slota eszmeiségét képviselő, s azt a gyakorlatban végrehajtó, szélsőséges tót (szlovák) kormányzat újabb, súlyos magyarellenes provokációval állt elő: Ján Mikolaj oktatási miniszter rendelete alapján a jövőben megjelenő felvidéki magyar tankönyvekben a helységneveket már csak tótul (szlovákul) szabad leírni. A miniszteri döntés az ősi, magyar helységnév említését a tankönyvekben csakis egyetlen alkalommal, az első tót említést követően zárójelek között engedélyezi.

Kapcsolódó:  A csinált ország sovinisztái kitiltották a felvidéki magyar tankönyvekből a magyar helységneveket - tovább >>

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és rögzítsük a történelmi tényeket. A mai Szlovákiának nevezett államnak egyetlen cm2-nyi területe nincsen, amely nem a történelmi Magyarország szerves része lett volna Trianonig! (A Felvidékből mellesleg 532 km2-nyi föld Lengyelországnak is jutott Nedec várával és környékével, de ez már igazán semmiség.) A tót (szlovák) nemzettudat, nacionalizmus azért súlyosan beteg a mai napig, mert ezt a tényt nem tudja intellektuálisan és lelkileg feldolgozni! Mostani hazája mindenkor – az utóbbi 88 évet, a történelemben jelentéktelen periódust nem számítva – egy másik államhoz tartozott, s az ottani elit, a nemesség magyar volt, magyarul beszélt, gondolkodott, és semmi köze nem volt a tótsághoz (szlováksághoz).

A nagyításhoz katt. a képre

Éppen ezért az említett nép – nem lévén igazi nemzeti hősei – kreál, ír magának mesés nemzeti mitológiát. Szerintük – a teljesség igénye nélkül néhány történelmi magyar családot említve – Csák Máté, a Balassiak, az Andrássy-család szlovákok voltak. Nagyon tanulságos több felvidéki nemzeti emlékhelyünket bejárni – magam utoljára Kassán és Krasznahorkán jártam –, s még a helyi idegenvezetők elmondásából is az derül ki, közvetett módon, hogy e helyeken minden magyar, a tótoknak (szlovákoknak) semmilyen történelmi jogalapja nincsen felvidéki városainkhoz, falvainkhoz. Ezt azonban a lehetőségek maximumáig igyekeznek elleplezni. A közép-európai történelemben nem feltétlenül tájékozott nyugat-európai turisták megtévesztésére például Krasznahorkán Andrássy Gyula magyar miniszterelnökről (1867-71), majd az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminiszteréről (1871-79) egyszerűen „miniszterelnök”, illetve „külügyminiszter” megnevezéssel tesznek említést, így a turisták azt is hihetik, hogy Andrássy tót (szlovák) közjogi méltóság volt.

Nekem, magyarnak születve, Pozsony országgyűlési székhely és főváros, Zólyom Balassi Bálint városa, Késmárk a Thököly-család emlékhelye, Borsi nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc születési helye, Kassa pedig nagyságos fejedelmünknek és édesanyjának, Zrínyi Ilonának nyughelyéül szolgáló, csak magyar nyelven megnevezhető települések maradnak, ameddig élek. S ennek így kell lennie, és így is van tót (szlovák) uralom alá kényszerített felvidéki magyar nemzettársaink gondolataiban is.

Az Európai Unió történelmében pedig botrány, hogy Szlovákiát (Csehországgal együtt ) úgy vették fel a tagországok közé, hogy az európai jogalkotás szégyenfoltját jelentő Benes-dekrétumok a mai napig hatályosak mindkét országban, s elvileg bármikor alkalmazhatók lennének az ottani magyarság ellen, még ha ez idő szerint nem is diszkriminálják vele idegen uralom alá szakadt felvidéki honfitársainkat.


Lipusz Zsolt

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.