Hírek : Eltemették a Gyimesek prímását |
Eltemették a Gyimesek prímását
2008.05.10. 10:13
2008. május 9.
MNO ,MTI.
Erdélyben, Gyimesközéplokon, a hegyek hajlatában eltemették Zerkula János prímást. A 81 éves korában elhunyt mester a magyar hangszeres népzenei örökség egyik utolsó közvetítője volt. Zerkula neve már életében legenda lett, ősi tudását megőrzik a hanghordozók, és talán továbbviszik a tanítványok.
Elhunyt Zerkula János gyimesi prímás
2008.05.07. kuruc.info
Elhunyt 81 éves korában Zerkula János gyimesi prímás, a magyar hangszeres népzenei örökség egyik utolsó közvetítője – tudatta Tóth Melinda, a budapesti Hagyományok Háza sajtóreferense szerdán. Zerkula János temetése Erdélyben, Gyimesközéplokon lesz pénteken.
Zerkula János 1927-ben született az erdélyi Gyimesbükkön egy muzsikuscsaládban, és a Gyimesekben élt a haláláig. Látását gyerekkorától kezdve fokozatosan elveszítette. 1989 óta rendszeresen járt Magyarországra táncházakba és koncertezni, többnyire feleségével, az ütőgardonos Fikó Reginával, néha sógornőjével, Pulika Gizellával.
Számos rendezvényen lépett fel, többek között a népzenei fesztiválon a Művészetek Palotájában, a Pécsi Folknapokon, a Petőfi Csarnokban rendezett szabadtéri folkestéken, amelyen a Szigony zenekarral közösen gyimesi csángó zenét játszottak, a bukaresti Magyar Kulturális Központban, az Országos Szezonnyitó Táncházi Mulatságon a Fővárosi Művelődési Házban és a Fonó Budai Zeneházban.
Bereczki Csaba Életek éneke című dokumentumfilmjében is szerepelt a legendás vak énekes és hegedűjátékos, az erdélyi tradicionális népzenéről szóló filmet a 39. Magyar Filmszemlén mutatták be. A prímást 1997. augusztus 20-án a Népművészet Mestere díjjal tüntették ki. A magyar népi kultúra megőrzésére, a közösségépítő népzene és néptánc népszerűsítésére rendezett csángó folklórfesztiválon a Gyimesekben 2004-ben elismerő oklevélben részesült feleségével együtt.
(MTI)
„Gyimesbükkbe születtem, édesapám meghalt, s akkor sógoromék elvettek örökbe engemet, s ő muzsikus ember vót, gyermektelenek vótak, ő különben fősuszterember is vót, de nagyon szépen muzsikált lakodalmakot, bálokot, kalákákot abba'z üdőbe. Ebből jól éltünk, legyen hála az Istennek, idáig ebből éltünk meg, s osztá a suszterságból es keresett a sógorom, s 40-ben osztá elvitték háborúba, s én többet sohse láttam… Az első lakadalmat kilencéves koromba mozsikáltam nénémvel, Annával. Második osztályos koromig jártam iskolába, de akkor történt egy rövidlátásom, s osztá nem es akarták sógoromék, nem kénoztak azzal, inkább a muzsikával, hogy legyen mesterség a kezembe…” – mesélte korai éveiről Halmos Béla és Szomjas György portréfilmjében (A szívben még megvan, 1994).
Tavaly nyáron ismét Magyarországon zenélt és mesélt az életéről. „Az ember meghal, születik helyette más” – mondta a rá jellemző szerénységgel.
(quart.hu, MNO)
|