Óriási különbségek Erdély és Dél-Tirol között

  2008.04.21. 10:27

A párhuzam abban merül ki, hogy, akárcsak a mi hazánkat, a dél-tiroliakét is egy idegen országhoz csatolták a győztes hatalmak az első világháború végén, anélkül, hogy ezt bármi is indokolta volna. Itt viszont el is válik a két nemzetrész útja.

A dél-tiroliaknak ugyanis nem volt „Német Népi Szövetségük”, mely az elcsatolást dicsőítse, az ottani németek pedig nem az erdélyi szászok fejével gondolkodtak és üdvözölték az elszakítást, de nem is az erdélyi magyarokéval, hogy ültek volna a babérjaikon, várva az autonómiát hozó sült galambot. Aláírásokat gyűjtöttek, hatalmas tömegtüntetéseket szerveztek (no nem az autonómiáért, hanem az önrendelkezésért, tehát az Ausztriához való visszacsatolásért), és amikor a békés eszközök kudarcot vallottak, nem haboztak erőszakhoz folyamodni. Eredménnyel. Igaz, volt erős hátországuk és megkímélte őket a bátrakat és értelmiségieket legyilkoló, a nép nyakára árulókat ültető, nemzet(tudat)irtó kommunizmus. De ébredni és a jogainkért való harcot elkezdeni sosem késő, állítják ma is.

Politikai egység kell, de az autonómia ügye körül

Mint ismeretes, Trentino–Dél-Tirol „az egy és oszthatatlan Olasz Köztársaság politikai egységén belül” az alkotmány alapelveinek megfelelő jogi személyiséggel rendelkező autonóm körzet, amely Trient és Bozen megyéket foglalja magában. A körzet törvényhozó szerve a körzeti tanács (Regionalrat), a megyéké a megyei közgyűlés (Landtag). A dél-tiroli németséget alig 345,000 fő alkotja, közel 70%-át képezik a körzet lakosságának. Az olaszok 27, a ladinok közel 5 százalékot tesznek ki a 2007-es népszámlálás adatai szerint.

Első utunk a helyi parlamentnek megfelelő a bozeni Landtagba vezetett, ahol Herbert Georg Denicolň néppárti képviselő mutatta be az intézmény működését, melynek az ötévenként választott 35 Landtag-képviselője Trentino egyidejűleg választott ugyancsak 35 képviselőjével együtt alkotja a körzet hetven tagú törvényhozását. Minekutána Dél-Tirol egész területén a német nyelv teljes mértékben egyenrangú az olasszal (egyetlen kivétel a hadsereg), szinkrontolmácsok segítik a betelepítetteknek megérteni a németeket. Az őshonosok nem igénylik a fordítást, mert, gesztust téve az olaszok felé (és velük ellentétben), megtanulták a nyelvüket.

Amit feltétlenül tudni kell: a törvényhozás jogát az autonómia keretében a körzet és a két megye gyakorolhatják. A megyék jogkörébe tartoznak olyan, a nemzeti identitás megőrzése szempontjából fontos területek, mint a történelmi, művészeti és népi értékek védelme és gondozása, helynevek adása a kétnyelvűség kötelezettségével, helyi szokások, hagyományok, kulturális intézmények (könyvtárak, akadémiák, intézetek, múzeumok), helyi művészeti, kulturális és oktatási rendezvények, tájvédelem, iskolaépítés.

Denicolň képviselő (aki egyébként ladin apától és dél-tiroli német anyától származik) szólt a saját pártjáról is, melyet 1945-ben alapítottak a háború borzalmait megjárt, a hazától való elszakítást megélt németek (többen közülük koncentrációs táborokból tértek vissza). Elmondása szerint elsődleges céljuk volt elfogadtatni, hogy egy idegen nemzetállamban kell maradniuk, továbbá megértetni, hogy csak egy egységes etnikai párttal érhetik el céljukat (melyet aztán határozottan képviseltek is, az egység elvét pedig autonómia-küzdelemre, nem élharcosaik lefegyverzésére használták, ahogy tették ezt „a mieink” kies tájainkon). Azóta abszolút többségük van: jelenleg 22 képviselőjük ül a Landtagban, rajtuk kívül két szabadság párti, két uniópárti és két zöld képviseli a németek érdekeit. Az olaszokat a több pártra való oszlás teszi erőtlenné. A képviselő szavai szerint így oszlanak meg: „három posztfasiszta, egy forza italiás, egy olasz a legszélső jobboldalon, egy balos és egy majdnem az.”

Érdeklődésünkre, milyen mértékben segítette az autonómia kivívását az 1961-es robbantássorozat, előadónk hosszasan – és számunkra teljességgel fölöslegesen – ecsetelte, milyen érzés, amikor az ember szülőföldje idegen uralom alá kerül, és egyszeriben üldözötté válik a saját hazájában. Diplomáciai síkon is zajlottak az egyeztetések, a merényleteket „a türelmetlenebbek” követték el, de azok is csak tárgyak ellen irányultak – kerülte meg némiképpen a kérdést, majd elismerte: jelenleg az az érzésünk, hogy ha egy kisebbség nem alkalmaz erőszakot, szóba sem kerülnek magasabb szinten a problémái.

A dél-tiroli képviselő azt üzente az erdélyi magyarságnak, hogy őrizze nyelvét, hagyományait, ismertesse meg azokat a világgal gondjaival és a törekvéseivel együtt, s mindenekelőtt teremtse meg a politikai egységet. Nem önmagáért, hanem az autonómia kivívása érdekében. Meg kell mozgatni Európát, szólított fel Herbert Georg Denicolň, emlékeztetve: a dél-tiroli autonómia ügye is európai síkon dőlt el. Ehhez egyebek mellett a többi kisebbséggel való kapcsolattartást, tapasztalatcserét és Európa rokonszenvének a felébresztését tartotta fontosnak.

Kiválóan alkalmazható lenne Székelyföldön

Annyira példaértékű a dél-tiroli autonómia, hogy kiválóan alkalmazható lenne Székelyföldön – jelentette ki Günther Rautz, a Bozeni Európai Akadémia (EURAC) kisebbségi kutatója. A közvetlenül a Landtag-béli látogatás után felkeresett kisebbségkutatással foglalkozó intézménynek komoly kapacitása van az évi kilencmillió eurós költségvetésének köszönhetően, ám arról megoszlanak a vélemények, hogy ezt mennyire használja ki. Példának okáért központi statisztikákkal dolgozik, ami tudjuk, hogy nemzeti kisebbségek esetében mekkora torzításokkal tár elő alig valamicskét a valós helyzetből, ráadásul Erdélyről például három liberális RMDSZ-közeli napilapból próbál meg tájékozódni. Együttműködnek viszont különböző nemzetközi szervezetekkel, az EU-val és az Európai Tanáccsal, így újabb lehetőséget jelenthet(né)nek nemzetrészünknek a korábbi előadó által javasolt európai megszólaláshoz.

Günther Rautz bevezető előadásából kiderült, jelenleg éppen a volt jugoszláviai kisebbségek helyzetével foglalkoznak, továbbá jó ideje az emigráns tibeti kormányt látják el tanácsokkal, a kínai megszállás alatt sínylődő (ugyanakkor szabadságukért tenni kész) tibetiek autonómiaharcát segítendő. Arról, hogy az ottani kutatók, akadémiák, egyesületek mennyire foglalkoznak az erdélyi magyarság helyzetével, milyen gyakran tárják együttműködő partnereik elé helyzetünket és mennyire látják el tanácsokkal a mi autonomistáinkat, egyáltalán igényeltünk-e ilyesmit, arról az RMDSZ-t kellene megkérdezni, hiszen, mint kiderült, a párt tagja a FUEN-nek, mely szintén képviseltette magát látogatásunkkor.

A betűszó az Európai Nemzetiségek Föderális Uniója nevű szervezetet jelöli, s mivel ottjártunk során Rautz mellett annak elnöke, Martha Stocker is jelen volt és felszólalt, azt jelenti, szoros kapcsolatban van a FUEN az EURAC-kal. A kérdés jogosnak tűnik, minekutána az elmúlt 18 év sajtójának tartalmára a Világhálón való rákeresés után az derül ki, hogy Markó Béla egyszer a FUEN támogatását kérte az ún. kisebbségi törvénytervezethez, egyszer pedig Kovács Péter MIÉRT-társelnök elment egy konferenciájukra. Hogy ott mit csinált, nem tudni. Egy másik anyagban pedig azt teszi szóvá a Székely Nemzeti Tanács egyik tisztségviselője, hogy a bukaresti FUEN-kongresszuson „az RMDSZ a romániai magyarok jogos igényeinek a képviselete helyett ismét a román hatalom példaértékű kisebbségpolitikáját dicsőítette”.
(folytatjuk)

Bagoly Zsolt
Megjelenés előtt az Erdélyi Napló április 23-i számában

Hozzászólások megjelenítése