Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja

Zalaegerszeg - Úgy látja, nem feladata, hogy szelektáljon a vélemények között, az emberi jogok védelmezőjeként a gyülekezési és szólásszabadság biztosításáért kell fellépnie, még akkor is, ha nem feltétlenül ért egyet bizonyos rendezvényeken elhangzottakkal.

Dr. Morvai Krisztina jogásszal, az ELTE büntetőjogi tanszékének docensével, több kormányellenes tiltakozás résztvevőjével a minap Zalaegerszegen beszélgettünk.

- Zöld utat kapott nemrég a tb-törvény megváltoztatását célzó népszavazás; korábban Ön is szeretett volna ebben a témában referendumot kiíratni. A szocialisták azóta visszakoztak, indokoltnak érzi még így is az akciót?

- A kormányzó pártnak én már azt sem hiszem el, amit kérdez. Le kell vezényelni ezt a népszavazást, hogy jó időre megszabaduljunk annak a veszélyétől, hogy ezt a népnyúzó, neoliberális, profitközpontú intézményt, az egészségbiztosítás privatizálását meg tudják valósítani.

- Nem tart attól, hogy ellehetetleníti a parlamentáris demokrácia működését, ha bármely fajsúlyosnak tartott kérdésben kiütheti egy népszavazás a meghozott törvényt?

- A parlamentáris demokráciát nem azok veszélyeztetik, akik népszavazást szeretnének, hanem azok, akik csalással és hazugsággal szerezték meg a hatalmat és egészen más program megvalósításán fáradoznak, mint amire a mandátumukat kapták. Ilyenkor védekezésképp mi marad? Ők úgy tervezék, hogy fityiszt mutatnak a magyar népnek, s azt mondják: mi vagyunk többségben, olyan törvényt hozunk, amilyet akarunk. De a parlamentáris demokrácia nem egészen erről szól, ezt diktatúrának nevezik. Éppen ezért igen komoly létjogosultsága van a közvetlen demokráciának.

- Lényegét tekintve hogyan foglalható össze az a küzdelem, amit ön 2006 szeptembere óta folytat. Mi motiválja?

- Ne vegye nagyképűségnek, de úgy érzem, nekem ez küldetésem, ami nem 2006-ban kezdődött. Egyetemista koromtól kezdve mindig az emberi méltóság védelmében álltam ki. Például börtönben elítéltekkel, aztán később megvert, megerőszakolt gyerekekkel, bántalmazott nőkkel, AIDS-betegekkel foglalkoztam, s a visszamenőleges igazságtétel vitában is részt vettem a rendszerváltozás után, amikor amellett érveltem, hogy az 56-os sortüzek elkövetőit igenis felelősségre kell vonni. 2006. október 23-án pedig ott voltam a gyerekeimmel a Fidesz ünnepi megemlékezésén, amikor lovasrendőri rohamot intéztek ellenünk, a saját hazánk fővárosában szagoltuk a könnygázt, hallgattuk a gumilövedékek durrogását és láttuk azt a borzalmat, amint földre vitt embereket ütöttek-vertek. Az emberi méltóságért kiálló jogásznak ott a helye, ahol ilyen történik. És ott leszek ezentúl is minden olyan helyszínen, ahol fennáll a veszélye annak, hogy rendőri bántalmazásban lehet része az embereknek. Meg kell szokni azt, hogy egy demokráciában a tartalomra tekintet nélkül elmondhatja az ember a véleményét, és nem a gumibot a válasz erre, hanem az ellenvélemény. Van egy nagyon megrázó mondás a második világháború korából, ami az emberi jogok tekintetében klasszikusnak számít: Először jöttek a kommunistákért, de nem szóltam, mert nem voltam kommunista, utána jöttek a zsidókért, nem szóltam, mert nem voltam zsidó, utána a homoszexuálisokért, nem szóltam, mert nem voltam homoszexuális. Mire értem jöttek, már nem maradt, aki szóljon . Remélem, hogy nem túl sértő, de picikében így látom ma a helyzetet: először jöttek a Tomcatért, nem szóltam, mert nem volt szimpatikus, utána a Budaházyért, nem szóltam, mert azt gondoltam, beépített ember, aztán a Toroczkaiért, de nem szóltam, mert túl erőszakosnak véltem. Mire értem jöttek, már nem maradt, aki szóljon...

- Ám ezt sokan úgy értelmezik, hogy Ön a szélsőségesek oldalára áll.

- Nyilván a kedves olvasók is látják, hogy feketelistára kerültem már a nemzeti érzelmű sajtóban is. Nehéz megértetni, hogy emberi jogvédőként elkötelezettje vagyok a szabadságjogoknak, a demokráciának, és ezért töltöm be ezt a küldetést.

- Amúgy egyetért a radikálisnak mondott jobboldal értékrendjével, megnyilatkozási formáival?

- A nemzeti radikalizmusnak megvan a létjogosultsága ma Magyarországon. Én igenis véreskezűnek nevezem a miniszterelnököt, és országromboló rablóbandának az ország jelenlegi vezetését, mert úgy érzem, a szóhasználattal is ki kell fejezni, hogy a mai állapotok abnormálisak, tűrhetetlenek. Az ország latinamerikanizálása folyik, és egy harmadik világbeli kiszolgáltatott gyarmat leszünk, ha nem emeljük fel a fejünket. Mindenesetre nagy szerencséje van az ellenoldalnak, hogy ez egy türelmes nép, mert bárhol a világon ezerszer ennyi radikalitás lenne: nézzük meg, hogy a nyugati nagyvárosokban micsoda őrjöngések történnek, sokkal kisebb dolgokért. Nálunk meg ha egy Molotov-koktélt egy jegypénztárhoz odadobnak, akkor rögtön kivonul az összes közjogi méltóság... Teljes arányeltolódást látok.

- Azt azért el kell ismerni, hogy szélsőséges megnyilvánulásoknak is tanúi vagyunk, hogy autókat is felgyújtanak, kirakatüvegeket is betörnek, fotósokat is megvernek némely tüntetők...

- A rendőrnek az a feladata, hogy ha valaki tör-zúz, erőszakot alkalmaz, akkor a jogszabályok keretei között őt megfogja, kiemelje és vele szemben eljárjon. De nem a békés tüntetőt kell összeverni, megalázni, fogdára vinni. Óriási feszültségek vannak a társadalomban, és ahhoz képest, hogy micsoda károkat tett ez a hatalom, miniatűr erőszakos jelenségek történnek. A szélsőségesség a hatalmat jellemzi, nem pedig a nemzeti radikálisokat.

Morvai: van létjogosultsága a nemzeti radikalizmusnak