A jelenleg 90%-os albán többségű terület hosszú hadakozás és nemzetközi viták után az önálló állami lét útjára lépett. Tudjuk, hogy ez milyen mély érzelmeket érintett Szerbiában, ismerjük azt a fájdalmat, amelyet egy történelmi terület elvesztése jelent. Ha van nemzet, mi az vagyunk, aki ennek fájdalmait saját sorsában élte meg, amikor többek között Szerbia javára szakították el tőle egyes részeken tisztán vagy többségében magyar lakta területeit. Magyarország már az 1920 évi trianoni békediktátum tárgyalásán szorgalmazta a népszavazást, tehát az önrendelkezés jogának nemzetközi ellenőrzés mellett való érvényesítését a vitatott területen. Ezt már akkor megtagadták, elszakítva területeink több, mint kétharmadát, lakosságunk csaknem kétharmad részét.

Kizárólag nemzetközi jogi megfontolások alapján is – nem felejtve a történelmi tapasztalatokat sem – üdvözöljük az ENSZ főtitkár megbízottjának tervezetét, az Ahtisaari-terv egészét és különösen a koszovói szerb kisebbség jogállását meghatározó pontjait.

Ez a terv elismeri és biztosítja a kettős állampolgársághoz való jogot, Koszovó nemzetközi egyezményeket köthet, illetve felvételét kérheti nemzetközi szervezetekbe, például az ENSZ-be; széles körű helyi önkormányzatot, a kollektív jogok igen széles körét nyújtja. A helyi rendőrség feletti jelentős ellenőrzési lehetőséget biztosít a Koszovó területén élő 100 ezres szerb közösségnek, s lehetővé teszi, hogy közvetlen kapcsolatot tartson fenn az anyaországgal, amely pénzügyileg támogathatja a koszovói szerb területeket.

Tarthatatlan álláspont az, amely kizárja ezen jogokat más térségbeli kisebbségek számára, mert szinte közös a vélemény a különböző nemzetközi irányzatok között, s ezt erősítjük meg: ezek a jogok, amelyek több európai állam gyakorlatában ismeretesek, példa azaz precedens jellegűek. Szomorú, aligha tartható vélemény, hogy a tervnek a délvidéki magyarok, által jogosan követelt kiterjesztése, különösen a tényleges, nemzeti alapú autonómia (a nemzeti tanácsok tagjainak a magyarok által szabad, többpárti választásokon történő megválasztása, a jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványok, az autonómia saját vagyona iránti igény, valamint a nemzeti tanácsok intézményes manipulálásának kiiktatása), az EBESZ belgrádi munkatársai számára elfogadhatatlanok.

Támogatjuk a Kárpát-medencei Autonómiatanács követelését, az önrendelkezési jog megadásának határozott igényét, amely a Kárpát-medence magyar népének összefogásával, Magyarország hatékony támogatásával, a nemzetközi közösség meghatározó elemeinek megnyerésével érhető el, s amelynek alapjai megvannak a nemzetközi okmányokban, így az ENSZ alapokmányában és a Polgári és Politikai Jogok valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és az EBESZ okmányaiban, s méginkább megvannak Spanyolország, Olaszország, Nagy-Britannia, Finnország, Dánia, Belgium és más országok jogintézményeiben.

Támogatjuk azt a követelést, hogy az EU-tag Magyarország Külügyminisztériuma nyilatkozatban mondja ki, hogy kívánatosnak tartja az Ahtisaari-terv kisebbségvédelmi elveinek széleskörű alkalmazását az EU- ban, elsősorban az erdélyi és felvidéki magyarok miatt, s azon kívül is (főleg a délvidéki magyarok miatt). Egyetértünk a Kárpát-medencei Autonómiatanács azon követelésével, amely szerint az áprilisi NATO csúcson kérik a kisebbségi autonómiatörekvések támogatását biztonságpolitikai megfontolásokra is tekintettel.

A Duna völgye és a Balkán nemzeteinek, népeinek és népcsoportjainak önrendelkezési viszonyait a nemzetközi közösség érdekében, az elviselhetetlen igazságtalanságoknak elviselhetővé csökkentésével is rendezni kell, amire most megvan a mód, jóval kisebb erőfeszítéssel, véráldozat nélkül, amíg nem késő.

(A Nemzeti Jogvédő Alapítvány állásfoglalása, 2008. március 26., www.nja.hu)