Hírek : A Székely Nemzeti Tanács nem pártokat, hanem eszméket támogat |
A Székely Nemzeti Tanács nem pártokat, hanem eszméket támogat
2008.03.26. 15:48
2008.03.26. Erdély.Ma - A Székely Nemzeti Tanács nem az RMDSZ-t vagy az MPP-t, hanem az autonómia ügyét támogatja a romániai helyhatósági választásokon. A szervezet jelentéstevőt kért az Európa Tanácstól és azt szeretné, ha a strasbourgi közgyűlés határozatban foglalkozna a Székelyföld helyzetével - ehhez keresett támogatókat külföldi útján az SZNT küldöttsége. A Székely Nemzeti Tanács elnöke a Bundestag, illetve a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának képviselőitől kapott ígéretet arra, hogy támogatják a székelyföldi jelentés napirendre tűzését az Európa Tanácsban.
Egy jelentés napirendre tűzéséhez tíz képviselő támogatására van szükség öt országból. Én nagyon bízom, hogy ezt meg fogjuk kapni - mondta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
A Székely Nemzeti Tanács nem kötelezi el magát az egyes jelöltek mellett a júniusi önkormányzati voksoláson. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a magyarság olyan képviselőket válasszon, akik ki mernek állni Székelyföld területi autonómiája mellett, akik hajlandók kiírni a hivatalos népszavazást, vagy - ennek akadályozása esetén - készek a Strasbourgi Emberjogi Bíróságig is elmenni jogorvoslatért.
Duna Tv
Sorskérdéseink dolgában a legnagyobb horderejű kezdeményezésnek minősíthető az, ahogy a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács a bukaresti csúcs alkalmából a NATO-tagországokhoz és a szervezethez fordul, hogy tegyék megfontolás tárgyává autonómiatörekvéseink támogatását.
Úgy vélem, Tőkés László mint a tanács frissen megválasztott elnöke már ezzel az indítványával megszolgálta a bizalmat, melyet azért kért többek közt a székelységtől, hogy kiléphessen az európai színtérre. Temesvár hőse itt, a szemünk előtt érik azzá a politikussá, akivel ezentúl a nemzetközi színtéren is számolni kell, s aki íme, az anyaország mulasztásainak jóvátételére hív fel.
Az autonómiatanács eléggé nem méltathatóan ama ellentét feloldására keresi a megfelelő módot, mely a leszakított nemzetrészek céljai és pillanatnyi lehetőségei között fennáll. E kisebbségek egy mostoha évszázad viszontagságai után sem adhatják alább a kulturális és területi autonómiaformák igénylésénél, melynek megadására viszont az első világháború után nyeregbe került nemzetek elitjei mind ez ideig nem sok hajlandóságot mutattak. A magyar törekvések békés formái és a belső önrendelkezést túlzó radikalizmusnak beállító többségi álláspont közti vitát próbálja meg most kimozdítani a holtpontról a próbálkozás, mely a kérdés megoldását attól reméli, hogy a NATO belső biztonságpolitikai kontextusába helyezi.
Az újítás pillanatnyi visszhangjától úgyszólván függetlenül mindenképpen figyelemre méltóan, jövős lépésnek tekintendő. A világ legerősebb biztonsági szövetsége ugyanis folyton újabb tagállamokkal bővül, s növekedésével, erősödésével egyenes arányban kell belső egyensúlya megszilárdítására egyre nagyobb gondot fordítania. E tekintetben a céljait békés eszközökkel elérni kívánó magyar kisebbségi törekvések méltán számíthatnak arra, hogy a szövetség részéről előbb vagy utóbb, de támogatásban fognak részesülni, mi több, meglehet, hogy azt a szövetség hasonló belső gondjai enyhítésére mint mintaszerűeket fogja ajánlani. A vértelen belső reform árfolyama csak emelkedhet, s a NATO védernyője alá siető nemzeteknek fel kell ismerniük, hogy a külső biztonságuk garantálása belpolitikájukban új kötelezettségeket ró rájuk.
B. Kovács András, Háromszék
|