A kongresszusi beszédet a "Képesifi”-ből vettem át és megpróbáltam ékezetekkel kiegészíteni. Idézőjelbe tett kommentáriamat N. I. iniciálé vezeti be. A beszéd és a hozzászólás hosszú, ezért két részben kívánom közölni.

NÁDASDI István (Belgium)


“Bugár Béla, elnök beszéde az MKP III. Kongresszusán“

„ Tisztelt Kongresszusi Küldöttek, tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!“

„Örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem Önöket a Magyar Koalíció Pártjának III. Országos Kongresszusán. Nagyon jelentős időszakot tudhat maga mögött a szlovákiai magyarság politikai képviselete. Össze kellett kovácsolnunk, egységes egésszé kellett olvasztanunk azt apártot, amely három, közös célokat valló, de eltérő politikai gondolkodású és hitvallású mozgalom tagjaiból állt össze. Nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy az egységesülés folyamata végérvényesen lezárult.“

N. I. Azoknak a száma, akik a párton belül és kivül elégedetlenek a KP politikájával jelentős, és egyre növekszik. Erre mutatnak rá az MKP OT párkányi és somorjai gyűlésén elhangzottak, valamint a dunaszerdahelyi kongresszusról szóló hírek. Bugár Béla minden áron biztosítani akarja a pártfegyelmet, nem veszi figyelembe azt, hogy az MKP egy etnikumot képviselő gyűjtőpárt, amelyben a platformok kialakulását kellene elősegiteni és nem fenyegetésekkel és ellehetetlenítéssel élni a pártfegyelem megszilárdítása érdekében. Demagógnak tartom azt az álltást, hogy a pártegységesítés végérvényesen lezárult. Felvidéken egyre többen beszélnek egy új magyar párt megalakításának szükségéről. A kérdés inkább az, hogy ez az MKP hasadásából, vagy egy új párt alakításából fog megszületni.

Nem kapunk választ arra, hogy olyan személyiségek, akik a választási eredmények alapján jogosultak (nevezetesen: Balassa Zoltán vagy Popély Gyula) voltak két megüresedő MKP képviselői hely betöltésére miért lettek "kigolyózva", éppen egy a mecsiári politikára visszavezethető jogszabályra hivatkozva?

“E pillanatban a Magyar Koalíció Pártja a szlovákiai magyarság egységes, legitim politikai képviselete, amely határozott célokkal és jövőképpel rendelkező, standard európai néppárt.“

N.I. Valóban ebben a pillanatban! Nem vagyok meggyőződve, hogy ez a kierőszakolt, tekintélyelvű módszerekkel biztosított helyzet tartós lesz. Az MKP egy olyan párt, amelyik nem vállalja a szlovákiai magyar közösség autonómiájának ügyet, nem rendelkezik jövőképpel, és nem követeli a magyar közösség számára az európai standardokat.

“Mi sem igazolja ezt jobban, mint az a tény, hogy 2000-2001-ben két olyan jelenős európai szövetség is a tagjává választotta a Magyar Koalíció Pártját, mint amilyen az Európai Néppárt és az Európai Demokrata Unió. Különösen az Európai Néppártba való felvételünk jelzi az MKP külpolitikai súlyának növekedését, hiszen az EPP alkotja ma az Európa Parlament legerősebb és legnépesebb frakcióját, s nyilván az sem véletlen, hogy Szlovákiából jelenleg egyedül az MKP rendelkezik a teljes jogú tag státuszával.”

N. I. Valóban a Népparti tagság egy erősen megkerdőjelelezhető eredmény. Az Európai Néppartban az MKP teljesen súlytalan. Az Európai Néppárt eddig nem jeleskedett a kisebbségi közösségek védelmében. Éppen ezért, például a baszkok elhagytak az EPP-t, annak ellenre, hogy annak alapító tagjai voltak. Valószínű, hogy egy más EU parlamenti frakcióhoz való csatlakozas kedvezőbb nemzetközi környezetet teremtett volna az MKP politikájához. Ettől fuggetlenül, sok néppárti politikus, a vezetők közül is, felteszi a kérdést, hogy ha a felvideki magyar közösség sorsa ilyen aggasztó (ami a szerdahelyi kongresszus is igazol), akkor az MKP miért nem áll ki europai porondon nyiltan programjának megvalósitásáert. Ez persze vonatkozik a budapesti EPP-re es kormányra is. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Az MKP szószólói valóban némák az EU porondon. Ezért a tehetetlenségért, illetve következményeiért a kozeljövőben az MKP vezetőknek vállalni kell a felelősséget.

"Annak érdekében, hogy az egységesülés folyamata a párt struktúráiban is lejátszódjon, szükség volt arra az alapszabály-módosításra, amelyet a párt II. Országos Kongresszusa fogadott el. Ez a módosítás lehetővé tette, hogy az újraregisztrálással rendet teremthessünk tagnyilvántartásunkban, a tagsági díj bevezetésével és az ún. szolidaritási alap kialakításával tagszervezeteink önálló bevételre is szert tehetnek, hogy a tagsági igazolványok kiadásávalEgyértelművé vált a párttagság ténye."

N.I. Addig tehat nem volt tagsági dij, rendezett tagnyilvantartás. Az ilyesmiről mondja a magyarországi politikai zsargon, fantomszervezet. Az MKP eddig egy kitartott párt lett volna? Ha igen ki által?

„Az újrabejegyzés után a Magyar Koalíció Pártjának 9 032 tagja és 485 alapszervezete van. Nagyon remélem, hogy ez a taglétszám növekedni fog, hiszen a párt erejét a tagok és támogatók széles köre jelzi a legjobban. Éppen ezért úgy vélem, hogy a Magyar Koalíció Pártjának nyitott és integráló pártnak kell lennie. Olyannak, amely képes a különböző műveltségű, gondolkodású, vallású szlovákiai magyarokat tömöríteni.

N.I. Az MKP nem tartott igenyt az 1968-as csehszlovakiai magyar emigránsok segitségére. Miért? Sokan köztük a befogadó ország intellektuális elitjéhez tartoznak és sokkal fiatalabbak, mint peldául az 56-os magyarok.

„Nem véletlenül mondom el ez most. Nem kerülhetem meg ugyanis, hogy ennek kapcsán felhívjam a figyelmet egy jelenségre, amely több helyi szervezetünk esetében felmerült. Párttagsági kérelem elutasításáról csak olyan esetben döntsön a helyi szervezet, ha erre valóban komoly oka van. Több esetrôl van tudomásunk, amikor személyi ellentétek és a helyi szervezet egyes tagjainak elutasító magatartása miatt értékes, közösségformáló személyiségek nem léphettek be a pártba.“

N. I. Igen, ez a megélhetesi politikusokra jellemző magatartás. De talán a felső pártvezetésnek is ezen a téren példat kellett volna mutatni (lásd a már emlitett Popély Gyula és Balassa Zoltán esetét).

„Én ezt nagyon elítélendőnek tartom és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel kapcsolatosan szükség lesz néhány apró alapszabály-módosításra is. Ezekre részleteiben majd a párt következő Kongresszusán térünk vissza. Ugyancsak alapszabályt érintő probléma a párttagok átlagéletkorának kérdése. Nem szeretnénk, ha a Magyar Koalíció Pártja csupán az idősebb generáció pártja lenne. Szeretnénk bekapcsolni a politizálásba az ifjúságot is, és szükség van az alapszabályon belül annak biztosítására, hogy folyamatos legyen a tagság utánpótlása. El kellene gondolkodnunk hosszútávon azon is, hogy milyen hatékony módszert találhatnánk a fiatalabb generáció bekapcsolására, aktivizálására. Két járható utat látok ennek a kérdésnek a rendezésére: vagy egy együttműködési szerződés megkötését valamely
Jól működő önálló ifjúsági szervezettel, esetleg szervezetekkel, vagy pedig saját ifjúsági tagozat létrehozását. Ez utóbbira nagyon sok pozitív példa van mind a szlovák, mind pedig a magyarországi politikai pártok esetében. Nagyon fontosnak
tartanám, ha errôl egy párbeszéd indulna meg párton belül, illetve a meglévő ifjúsági szervezetekkel, s optimális megoldást találnánk. Úgy vélem, ennek az egyeztetésnek megfelelő fóruma lehet a párt ifjúsági tanácsa, s amennyiben politikai döntés szükséges, úgy azt a párt Kongresszusa hozhatja meg a pártépítés problémáinak felvázolásán túl, azonban rendkívül fontosnak tartom, hogy elvégezzük, az 1998 óta eltel tidőszak értékelését elsősorban a párt választási programja téziseinek tükrében. Mi az, amit ebbôl a programból kormányzati célkitűzésként sikerült elfogadtatnunk, s melyek azok, amelyek ezekből a megvalósulás irányába tartanak. Elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy a pártprogramban kiemelt célok jelentôs részét sikerült beépíteni a kormányprogramba – még ha nem is minden esetben olyan megfogalmazással, amely garanciákat nyújtana a megvalósításukra. Az elmúlt két év parlamenti és kormányzati harcai éppen a kormányprogram s a koalíciós szerzôdéspontjainak betartatására irányultak. »

N.I. Tehát a "demokratikus centralizmus" szellemében az MKP szándéka az, hogy ellenőrzése alá helyezze a szlovákiai magyar szervezeteket.

« Megállapíthatjuk, hogy valamennyi koalíciós partner közül a Magyar Koalíció Pártja volt a legkövetkezetesebb élenjárója a kormányprogram s a kormánycélkitűzések teljesítésének. Nem mondhatom, hogy ez sikerként volna elkönyvelhető, hiszen a kormány alapdokumentumainak betartása az akadálytalan és célirányos kormányzás egyetlen lehetséges útja, ám ez ebben az országban sajnos nem természetes. »

N. I. Termeszetesen, Bugár Béla nem tesz említést arrol, hogy a "hatalomgyakorlás" érdekében az MKP vezetősége már eleve lemondott három alapvető magyar közössegi igenyről, az autonomiáról, az önalló magyar egyetem létesitéséről, a benesi dekretumok visszavonásáról, valamint az abból következő jóvatételi igenyekről. Tegyük fel a kérdést, ki hatalmazta fel erre az MKP-t? Ez a lemondás végleges, vagy csak a kormanyzati periódusra érvényes? Úgy tűnik, hogy az MKP útja járhatatlan, hiszen a kormány eddig rendszeresen nem tett eleget azoknak a nagyon lefaragott követeléseknek, amelyeket MKP megpróbált beilleszteni a kormányprogramba. Nyugati gyakorlatban egy párt hasonló esetben már hátat fordított volna a kormánynak. Persze, Szlovakia nem nyugat, nem Europa és az MKP vezetői nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal.

“A kormányzás általános jellemzôjének a késlekedést és a megoldások elodázását tartom. A Mikuláą Dzurinda által vezetett kormány megalakulásakor zászlajára tűzte gazdasági, társadalmi és szociális területeken a radikális strukturális átalakítást. Meghirdette a széleskörű reformot, ám a megvalósítás szinte valamennyi területen késik. E késlekedés a koalíciós huzavonáknak, és baloldali érzelmű koalíciós partnereink magatartásának következménye.”

N. I. Az átalakulás nemcsak késik, de gyakorlatilag az alapvető magyar érdekeket a szlovák kormanypartok kioperáljak abból amit elfogadtak. Ez a politika nem más, mint az, amit Szőcs Géza faszadizmusnak nevez, azaz "látszólagosság", amely a nyugati es a magyar közveleményt felrevezeti és szlovakbarát EU hatarozathozóknak alibit szolgáltat. Úgy tűnik az MKP-nak a kormanyban való reszvetele nem eszköz, hanem cél.

“A pártprogram fő célkitôzései közt szerepelt a szlovákiai kisebbségek jogállásának megerősítése s ezzel kapcsolatban alktománymódosítás elfogadása. A célunk az volt, hogy a nemzetállam elvét rögzítő alkotmány helyett egy az ország polgári jellegét és többnemzetiségű voltát megerősítő alaptörvényt fogadtassunk el. E cél megvalósítására két lehetôséget láttunk. Az egyik egy teljesen új alkotmányszöveg eőôterjesztése, amelyre azonban nem láttunk politikai akaratot partnereinknél, a másik a jelenlegi alkotmánytörvény módosítása, amely annak minden lényeges pontját érintené s ennek következtében mód nyílna a szlovákiai magyarság és az itt élő nemzeti közösségek jogállásával kapcsolatos fejezetek megváltoztatására különös tekintettel a preambulumra.”

N. I. Valóban nem a preambulum a lényeges, habár rendkivulien érdekes olvasmány, hanem sok más, ami benn van a szlovák nemzetállam alkotmányában vagy éppen hiányzik belőle.

“A kisebbségek jogállásának biztosítása érdekében kezdeményeztük a szlovák alkotmány preambulumának megváltoztatását, amely azonban – koalíciós partnereink politikai akaratának hiánya miatt – nem került be az alkotmánymódosítás képviselôi javaslatába.”

N. I. Az az érzésem, nemzetközi nyomásra ez elérhető lett volna. Probálták-e ezen a téren időben megtenni a megfelelő lépéseket a fontosabb europai szervezeteknél? Remélem az MKP külügyérei teljesítettek ezen a teren is a kötelessegüket? Kár, hogy Bugar Béla, Markó Béla es a magyar külpolitikusok olyan előszerettel hasznaljak a kisebbség szót. Ez valóban egy kisebbsegi érzetet fejez ki. Öntudatosan, mit Nyugateuropában, közössegről kellene beszélni. A kifejezések használata a politikában sem ártalmatlan.

Ezért a képviselői frakciónk úgy látta jónak, hogy ne adjuk aláírásunkat egy olyan javaslathoz, amelybe legfontosabb célkitűzésünk nem kerülhetett bele. Ettől függetlenül természetesen az alkotmánymódosítás parlamenti vitája során be fogjuk terjeszteni saját módosító indítványainkat. Rögtön a választási ciklus elején elkezdôdött a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadtatása érdekében folytatott küzdelmünk. Hosszas egyeztetési folyamat előzte meg a törvény parlamenti vitáját, amely nem volt mentes félreértésektől és különféle magánkezdeményezésektől. A Magyar Koalíció Pártja elkészítette saját nyelvtörvény- javaslatát, ám a koalíciós partnerek errôl nem voltak hajlandók tárgyalni. Végeredményképpen olyan javaslat született, amellyel az MKP parlamenti képviselôi nem tudtak azonosulni, s tiltakozásuk jeléül ellene szavaztak.”

N.I. Álljunk meg egy pillanatnyira! Valóban a nyelvtörvenyjavaslat ellen szavazott az MKP, de a parlamentben biztosította jelenlétével a megszavazáshoz szükséges quorumot. Tisztel Bugár úr, kerülje a párttagság es a közvelemény tudatos felrevezetését. Ez egy csúsztatás.

A kisebbségi nyelvhasználati törvény legnagyobb hibája, hogy éppen azt a feladatát nem teljesíti, amelynek érdekében megszületett: tehát nem alkalmas az 1996-ban elfogadott államnyelvtörvény negatív hatásának ellensúlyozására.

N.I Valóban azok, akik hajlandóak ezt jogi monstrumot elolvasni csodálkoznak, hogy ezt egyáltalában elfogadta az EU-ba törekvő pozsonyi parlament. Azonban ez a torvény eddig, jól jatszotta a függefalevél szerepét; azt, amit látni kellett volna a szlovak realitásból eltakarta. Mindez csak az MKP tényleges közreműködésével volt lehetséges. Megprobálták-e ezen a téren azokat a személyeket, akik Szlovákia EU csatlakozásával kapcsolatos jelentésen dolgoznak, időben es megfelelően felvilágosítani, ha szükseges akár nemzetközi jogászok veleményének kikérésével?

Tisztában voltunk tehát azzal, hogy a nyelvhasználati jogok biztosítása terén további jogszabályi módosításokra, illetve szabályozásra lesz szükség. Ezért indítottuk el a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának elfogadtatását, és hosszas, hónapokig tartó tárgyalásfolyamat eredményeként olyan dokumentumot sikerült megszavaztatni a kormánnyal, amely tartalmazza mindazokat a nyelvi jogokat és nyelvhasználati lehetőségeket, amelyek kimaradtak a kisebbségi nyelvhasználati törvényből. Az Országos Elnökség kitűnő kiinduló anyagot készített el, melyben megfogalmazta a párt irányelveit a charta elfogadásával kapcsolatosan, a koalíciós tanács MKP-s tagjai pedig ezen anyagból kiindulva végigvitték a szakmai és politikai egyeztetési folyamatot. A nemzetközi dokumentum elfogadásával tehát sikerült némiképp kompenzálni a hazai jogszabály hézagait, hiányosságait.

N. I. Nos, a nyelvi charta egy "étlap" amiből az MKP kivánt volna választani, de a házigazda jelezte, sok fogás nem áll a vendég rendelkezésére. Hogy miben is áll a menű nem tudjuk, de valószinű a főétel paprikáskrumpli volt. Komolyabban szeretnénk tudni mit fogadott el ebből a chartábol a szlovák fél és mit nem? Mit értsünk a hazai jogszabály hiányosságainak nemiképpen való kompenzációja alatt? Azt is szeretnenk tudni, hogy a charta valóban a kisebbsegi közösségek nyelvhasznalatát rendezendő szlovák törveny felett fog-e állni, vagy ennek a forditottja valósul meg a gyakorlatban? Vagy úgy fog járni az MKP és különösen a magyar közösség, mint az az Önkormanyzati Chartával, amiből a szlovák fél kiiktatta a lényeget, a szubszidiaritást? Melyek a szlovák kiskapuk?

“Az egyébként, hogy a nyelvi chartát ilyen módon tudtuk elfogadtatni egy dolognak köszönhető: mégpedig annak, hogy a kormányprogram, illetve 2000-es évre szóló prioiritásainak teljesítését az alkotmánymódosítás támogatásának feltételévé tettük így kényszerítve rá koalíciós partnereinket arra, hogy elkezdjék ezek teljesítését.”

N. I. Természetesen, ha az MKP nem szavazza meg az alkotmánymódosítást, akkor partrenerei számithatnak az ellenzék segitségére. Itt nem igen tudják a partnereiket ugymond "kényszeriteni".

E feltételek közül az egyik volt a nyelvi charta ratifikálása, a másik annak a politikai akaratnak a kinyilvánítása, amely a magyar kar létrehozását támogatja a nyitrai egyetemen. Tudatosítanunk kell-kellett, hogy egyetemi kar létrehozásáról az egyetemi autonómia értelmében csupán az egyetem szenátusa dönthet saját hatáskörében. Így tehát egyedüli politikai eszközünk a kar létrehozására az ezt támogató kormányhatározat kikényszerítése.”

N. I. A 600 000 magyarnak és a közel 1 000 000 hungarofonnak, tisztelt Bugár úr, nem egy pedagógiai fakultásra de két önállo magyar egyetemre van joga az europai gyakorlat szerint.

„Tudatosítanunk kell-kellett, hogy egyetemi kar létrehozásáról az egyetemi autonómia értelmében csupán az egyetem szenátusa dönthet saját hatáskörében. Így tehát egyedüli politikai eszközünk a kar létrehozására az ezt támogató kormányhatározat kikényszerítése, illetve az anyagi fedezet biztosítása volt. A kormány január 24-i ülésén ezt a határozatot elfogadta.”

N. I. Valóban, még akkor is, ha a kormányban meg van a szándék arra, hogy ez a kar létesüljon, az egyetem szenátusa sokáig játszhatja azt az obstrukciós szerepet, amelyet a szlovak közvelemeny, de talan kormanyörök is elvárnak. Nem kapunk választ arra, hogy ezt a fakultást miert éppen magyarfaló Nyitran, Cyrill es Method városában, kell létrehozni, es nem példaul Dunaszerdahelyen vagy Komáromban? Mi lesz, ha megvalósulás eseten, többé-kevesbé előre szervezett, nacionalista körök által támogatott tüntetésekre kerül sor a magyar kar megalakítása vagy működése ellen. Mindenestre, Szlovákia papiron (amelyet sajnos a dönteshozok nem igen olvasnak el) újra teljesitett egy EU követelményt vagy elvárást.

„Meg kell azonban említenem néhány komoly hiányosságot, amely ezen a területen továbbra is fenn áll. A kormányprogram első, a jogállam kiépítésérôl szóló fejezete azt a kitételt tartalmazza, mely szerint a kormánvégzi a szlovákiai kisebbségek helyzetének részletes elemzését a nemzetközi dokumentumok tükrében és ezen elemzés eredményeinek alapján dönt arról, hogy milyen további nemzetközi konvenkciókhoz csatlakozik, esetleg dönt egy alkotmánytörvény, illetve törvény elfogadásáról a kisebbségek jogállásáról. Egyelőre ilyen átfogó elemzés nem készült, s nem készült el az előbb említett törvénytervezete sem.“

N. I.: Az MKP miert nem készitette el ezt a szlovakiai kisebbségek (miért nem közösségek!) helyzetének részletes jelentését, legalabb a magyar közösségét, az MKP miért nem keszítette el saját törvényjavaslatát?

„Ugyancsak komoly hiányosságként kell értékelnem azt, hogy nem készült el a kisebbségi kultúrák támogatási rendszerének törvényi garanciájára vonatkozó javaslat. Ugyancsak fontos célkitűzésként jelöltük meg programunkban Szlovákia európai integrációs törekvéseinek támogatását, NATO-csatlakozásunk elősegítését s ezzel szoros összefüggésben a Magyarország és Szlovákia közti jószomszédi viszony helyreállítását. Ezen a téren valóban érezhetők az eredmények és a kapcsolatok ténylegesen javultak, melynek jelképes eredménye a Mária Valéria híd újjáépítésének elindítása, a magyar-szlovák alapszerzôdés végrehajtását ellenörző Vegyesbizottság munkájának rendszeresítése, az államfői és kormányfôi találkozók gyakorivá válása.”

N. I. Milyen szép ez az eredményfelsorolás. Mindezt érdemes lenne megkérdőjelezni és kommentálni. A Mária Valéria híd például miért lesz alkalmatlan teherforgalom lebonyolitására? Az indoklások valoban elfogadhatók-e? Miért írta az alapszerződést a magyar kormany alá anélkül, hogy előre biztosította volna az ellenőrzés mechanizmusát?

“Az európai uniós csatlakozás egyik legfontosabb feltétele a környezetvédelem megfeleőô jogi és gyakorlati hozzáigazítása az európai elvárásokhoz. A tavalyi költségvetési vita során elôször sikerült elérni, hogy a környezetvédelmi tárca nagyobb támogatást kapott, mint az elmúlt 1 évtizedben. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ennek pozitív hatásait elsősorban községeink és önkormányzataink tudják igazolni. Programunkban külön fejezetet szenteltünk a
decentralizált közigazgatási rendszer megteremtésének, amelynek alapjait az Európai Önkormányzati Chartához való csatlakozásunkkal teremthetjük meg. Szlovákia a tavalyi évben ratifikálta ezt a nemzetközi dokumentumot, ám éppen annak a legfontosabb momentumát nem fogadta el, mégpedig a szubszidiaritás elvét.”

N. I. "Miért maradt ki ebbol Chartából eppen az, ami a legfontosabb, a subszidiaritas elve? Mindez szinte elkepesztő!"

„A szubszidiaritás nem más, mint annak elve és gyakorlata, hogy ahelyi szinten felmerülô gondok, ügyek, problémák megoldásáért ott, azon a szinten, azok az emberek vállaljanak feleősséget, akik a leginkább ismerik e problémák lényegét, okát és következményeit. Függetlenül azonban attól, hogy ezt a szlovák kormány nem fogadta el rendező elvnek, elképzelhetetlennek tartom, hogy a szubszidiaritás elvének érvényesítése nélkül megvalósítható lenne a közigazgatási reform.

N. I. Magam is elképzelhetetlennek tartom azt, hogy az önkormanyzatiság akár községi szinten megvalositható legyen szubszidiaritás nélkül. Remélem, hogy ezt ismertették az MKP képviselői a különböző europai fórumokon?

„A reform ügyében tavaly tavasszal indult meg az egyeztetési folyamat. Elképzeléseinket már akkor átnyújtottuk Niznanský kormánybiztosnak, aki azonban ezeket figyelmen kívül hagyta. A párt Országos Tanácsa június 24-én hozta meg azt a döntést, hogy az MKP-nak a 6, magyarok által többségben lakott járás egy megyébe sorolását kell támogatnia. Az Országos Elnökség e döntés alapján kezdte meg tárgyalásait a koalíciós partnerekkel. Bizonyára figyelemmel kísérték az ezzel kapcsolatos híradásokat, amelyek arról szóltak, hogy elutasításba ütközünk. Csupán keményebb fellépésünknek köszönhetô, hogy mára már a szakemberekbôl álló bizottság hajlandó tárgyalni az MKP javaslatairól. E pillanatban nehéz megjósolni, hogy e tárgyalások milyen eredménnyel zárulnak. »

N. I. Minden valoszinűség szerint az MKP ezen e téren sem fogja elérni céljait, annak ellenére, hogy az ethnikailag homogén, illetve egységesnek tekinthető területek felosztása tobb európai, nemzetközi, illetve kétoldali szerződéssel ellentétes, beleélertve a szlovák-magyar alapszerződest is. Ha nem lesz egy magyartöbbségű megye nyugaton es magyartöbbsegű járások középen es keleten, akkor az MKP politikája teljes csődbe fog jutni.
folytatása következik

forrás: Commora Aula fórum

www.commora.hu

Kapcsolódó:

Értelmiségi fogyatékosok		2007.10.13. 10:25
www.commora.hu. Elcsendesednek szép lassan a Beneą-dekrétumok szentesítését kísérő felzúdulások, elülnek a hullámok. A fásult felvidéki közvélemény szinte unottan veszi tudomásul az újabb megaláztatást, mint a sokadik ostorcsapást, amelyet a vérző, felhasogatott hát már alig érez, s a meggyötört test már fel sem szisszen, ha ismét lesújt a szöges bőrszíj. Tovább >>

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.