Kárpátalján 1996-ban jelent meg az ukrán nacionalista sajtóban az első beszámoló arról, hogy a Vereckei-hágón 1939-ben lengyel katonák több száz olyan galíciai (lengyel állampolgárságú) ukrán gárdistát végeztek ki, akiket az onnan több mint 100 kilométerre lévő Husztra (a rövid ideig fennállt önálló kárpátaljai ukrán állam székhelyére) bevonuló magyar csapatok fogtak el és adtak át a lengyel hatóságnak a velük történt összecsapások nyomán. A hír megjelenése előtt kezdte el építeni a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a honfoglalás millecentenáriumára szánt emlékművet.

Az egykor hipotézisként lábra kelt laphír sok módosuláson ment át, ami jól nyomon követhető a kárpátaljai ukrán nacionalista sajtóban. Az ungvári Szribna Zemlja hetilap 1997 szeptemberében például már azért követelte a kárpátaljai hatóságtól a torzóban maradt emlékmű lebontását, mert annak helyén a „magyar Horthy-hadsereg katonái 400 ukrán hazafit végeztek ki”. Az ungvári Szribna Zemlja-Feszt hetilap 1998 júniusában indítványozta a honfoglalási emlékmű „civilizált eltávolítását”, mert ott 1939 tavaszán a „magyar és lengyel elhárítás emberei Huszt környékén elfogott ukrán ellenállókat végeztek ki”.

A nacionalista Ruh kárpátaljai szervezetének lapja, a Karpatszkij Holosz 1999 decemberében azt írta: „Az atrocitásokra jelenleg nincs bizonyíték, de az emlékmű ellen tiltakozók erkölcsi, keresztényi kötelessége, hogy szakértők bevonásával megtalálják és újratemessék a gárdisták maradványait”.

A Karpatszkij Holosz 2000. február 9-én címoldalán számolt be arról, hogy „elkezdik a Vereckei-hágón a kutatást azoknak az ukrán ellenállóknak a földi maradványai után, akiket 1939-ben végeztek ki a Kárpát-Ukrajnát elfoglaló magyar csapatok”. Az azóta eltelt nyolc évben az állítólag kivégzettek egyetlen csontszilánkját sem találták meg, legalábbis erről egyetlen egy hír nem szólt az ukrán médiában.

A mértékadó kijevi hetilap, a Zerkalo Nyegyeli január 26-i számában Sólyom László és Viktor Juscsenko két héttel korábbi kárpátaljai találkozója kapcsán az állítólagos kivégzésekről írva leszögezte: „Vitatott a kérdés, tudtak-e a magyarok arról, hogy mi vár a (Vereckénél 1939-ben) kitoloncolt ukránokra, de hogy a kivégzésben közvetlenül nem vettek részt, az történelmileg megállapított tény”.

Az Ukrajnában újabban minden fenntartás nélkül hangoztatott vereckei tömegvérengzésről a kérdés legismertebb kutatója, Mikola Veges történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora a zakarpattya.net.ua ungvári internetes hírújságnak a hét végén kifejtette: „Amikor 1939-ben Kárpát-Ukrajna vereséget szenvedett, előfordult, hogy a magyarok ukrán gárdistákat adtak át a lengyeleknek és hogy a Vereckei-hágón voltak kivégzések. Történészként nem tudom megmondani, hogy ezek helyileg hol voltak, ehhez ásatásokat kellene végezni, hiszen nincs egyetlen levéltári okmányunk sem, csupán emberek visszaemlékezései vannak. Mivel olyanok maradványairól van szó, akik elpusztultak, a feltárásra pénz és idő kell. Jelenleg nem tudom egyértelműen megmondani, hol voltak a kivégzések. Ugyanezt tudom elmondani a kivégzett gárdisták számával kapcsolatban is”.

(MTI)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.