- Alig több mint egy évig tartott a szerbiai parlament jelenlegi összetételének megbízatása. A második Koątunica-kormány viszont egy évig sem volt működőképes, a belső ellentétek miatt most rendkívüli választások lesznek. Miként jellemezné az előállt helyzetet?

- Most újra egy ilyen átmeneti, kivárásos és bizonytalan néhány hónap vár ránk, ami sajnos nem ismeretlen Szerbiában. Egyes hírek arról szólnak, hogy a külföldi befektetők is elbizonytalanodtak. Igazából ez az, ami a legaggasztóbb ebben a pillanatban, mert ha ez a kivárásos állapot nagyon sokáig tart, akkor azt mindannyian meg fogjuk érezni. Így marad a remény, hogy a május 11-ei választásokat követően sokkal rövidebb idő alatt sikerül majd kormányt alakítani, mint tavaly, amikor három hónap után került erre sor. Másrészről abban kell sokkal erősebben bíznunk, hogy egy olyan kormány fog megalakulni, amely nem úgy fogja majd az elkövetkező időszakban Szerbiát vezetni, ahogy ezt a most leköszönő kormány tette.

- Mekkora az esélye annak, hogy a politikai megmérettetést követően Szerbiában Európa-barát kormány alakul, hiszen a szélsőjobb erősebb, mint bármikor volt, másrészt Boris Tadić államfő, a Demokrata Párt elnöke jelezte, hogy a Čedomir Jovanović vezette Liberális Demokrata Párttal nem hajlandó együttműködni.

- Nagyon szoros lesz az eredmény. Ezt vetíti előre a köztársasági elnökválasztás második fordulójának az eredménye, az a száznéhányezer szavazat, amennyivel a demokratikus opció jelöltje nyert. A májusi köztársasági parlamenti választás kitűnő lehetőséget szolgáltatna arra, hogy a Demokrata Párt elnöke igazi államférfiként viselkedve, végiggondolva az ország helyzetét, egyfajta gesztust gyakoroljon, és élére álljon egy olyan kezdeményezésnek, amely azt hozhatta volna magával, hogy minden demokratikus opcióhoz tartozó erő egy listán indulva vág neki a május 11-ei választásoknak. Sajnos Boris Tadić nem ezt az utat választotta. Ehelyett egy, a pártja szempontjából könnyebb úton indult el. Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy az ország szempontjából az a legjobb megoldás, amit az államfő tett, amikor látva a kormány és a parlament működésképtelenségét azonnal kijelentette, hogy mely, egyébkén demokratikus opciót jelentő pártokkal nem tudja elképzelni a közös listán való szereplét. Másrészt, Borisz Tadić egyes kisebbségi közösségeken, így pl. a bosnyák közösségen belül maga mellé állította az egyik erőt, így a másik erő, amely gyakorlatilag ugyanolyan potenciállal rendelkezik, gyakorlatilag kikerült a koalícióból. Ugyanezt megtette a horvátokkal is, ami egy rossz út. Május 11-e kapcsán a legjobb végkimenetel lenne, ha egy olyan parlamenti összetétel alakulna ki, amely lehetővé tenné, hogy a Demokrata Párt ne a Szerbiai Demokrata Párttal, hanem a többi demokratikus irányvételű tömörüléssel alakítson koalíciót, amelyek őszintén az európai integrációt akarják, és ebbe a Magyar Koalíciót is beleértem. Csak ez szavatolhatná, hogy az elkövetkező évek ne a helyben topogásról szóljanak, ami az elmúlt időszakban Szerbiát jellemezte. Egyébként meg annak sem kicsi az esélye, hogy a Szerb Radikális Párt fog Vojislav Koątunica Szerbiai Demokrata Pártjával kormányt alakítani. Ez lenne a legrosszabb megoldás az ország szempontjából. Már most biztosra vehető, hogy a május 11-ei megmérettetésen ismét nagyon magas lesz a részvétel.

- Ez azt jelenti, hogy ez a választás felér egy népszavazással?

- Igen. Szerbia most el fogja dönteni, hogy milyen irányba kíván a jövőben haladni. A mi meggyőződésünk, hogy a fejlődést csakis az európai út jelentheti. A másik lehetőség az ellentétes irány, amely egyfajta bezárkózást jelent, másrészről pedig az Oroszország felé való közeledésben jut kifejezésre. Jusson csak eszünkbe az a megállapodás, amelyet az Orosz Föderációval kötött Szerbia a nemzetközi gázvezeték kiépítésével kapcsolatban. Ezzel a szerződéskötéssel egyidejűleg a most leköszönő kormánykoalíció a nemzeti olajtársaságot valós értékének töredékéért odaajándékozta az oroszoknak. Sajnos, ebben az ügyletben egyformán ludas volt a Szerbiai Demokrata Párt és a Demokrata Párt. Ezért tartok attól, hogy ha a jelenlegihez hasonló összetételű parlament jön létre, akkor semmilyen esély nem lesz arra, hogy a dolgok a jövőben ne így történjenek. Bízzunk azonban abban, hogy a május 11-ei választások olyan eredményt hoznak, mint a február 3-ai elnökválasztás és az európai irányultságú erők szerzik meg a szavazatok többségét.

- A Magyar Koalíciót alkotó három vajdasági magyar párt közösen indul a háromszintű megmérettetésen. Március 15-én, a nemzeti ünnepen együtt léptek fel a pártelnökök és ezzel megkezdték a választási kampányt. Nehéz szülés volt megállapodásra jutni a közös fellépés ügyében?

- Egy cél vezérelte a koalíciót képező három magyar pártot, az pedig, hogy minél erősebb érdekképviselete legyen a vajdasági magyarság az előttünk álló időszakban. Ennek fejében a koalíciós tárgyalások során mindhárom pártnak le kellett mondania valamiről a közös cél érdekében. És ez sikerült. Nem volt túlságosan nehéz feladat, hiszen egyrészt a szerbiai elnökválasztáson a koalíció jelöltje, Pásztor István által megszerzett 93.039 szavazat, másrészt pedig a magyar szavazóktól érkező jelzések egyértelművé tették, hogy a közös fellépésnek nincs alternatívája. Elkészült a választási program, amely külön-külön részletezi a köztársasági és a tartományi választásokkal, és külön az önkormányzati szerepléssel kapcsolatos célkitűzéseket, feladatokat.

- A kilencvenes évek elején a történelmi VMDK-ra több mint 140 ezer vajdasági magyar szavazott. Tavaly januárban a VMSZ 55 ezer szavazatot kapott és három képviselőt juttatott a parlamentbe, a VMDP és a VMDK alkotta Magyar Összefogás Koalíció pedig 12 ezret, és így hajszál híján, de képviselő nélkül maradt. A magyar pártok tehát összesen 67 ezres támogatottsággal bírtak. A magyar szavazóknak mintegy fele valamelyik belgrádi központú pártra adta a voksát. Az idei elnökválasztáson aztán az összefogás meghozta gyümölcsét, a Magyar Koalícó jelöltje 93 ezer szavazatot gyűjtött be. Hány szavazatra számít a májusi megmérettetésen, és ez képviselői helyek vonatkozásában mit jelent?

- A másfél évtizeddel ez előtt megszerzett 140 ezernyi szavazat most nem tűnik elérhetőnek, hiszen azóta csökkent a magyarság lélekszáma. A köztársasági elnökválasztáson elért eredmény nagyon jó eredmény volt. Úgy gondolom, hogy ezt megtartani, vagy túlszárnyalni lehet csak a célunk. Biztos vagyok benne, hogy a köztársasági elnökválasztás során is volt egynéhányezer olyan választó, aki azért nem szavazott a Magyar Koalíció jelöltjére, mert abból indult ki, hogy az MK jelöltje nem tud bejutni a második fordulóba. Egyébként viszont támogatta volna a Magyar Koalíció programját és elnökjelöltjét is. A májusi köztársasági és tartományi választás egy olyan megmérettetés lesz, amely során ilyen veszély nem fenyeget. Tehát senki nem érezheti semmilyen szempontból elveszettnek a Magyar Koalícióra leadott szavazatát. Ezért ha megismétlődik az elnökválasztás során tapasztalt magas részvétel, akkor mindenképpen ez a százezer körüli szavazat az, ami reális célnak tűnik. Az elmúlt bő egy évben remélem sikerült bebizonyítanunk nagyon sok ember számára, hogy azok a szavazatok, amelyeket a tavalyi parlamenti választásokon a magyarok a belgrádi központú demokratikus pártokra adtak le, azok nem jelentettek a belgrádi parlamentben a magyar érdekképviselet szempontjából semmilyen eredményekre váltható szavazatokat. A tavalyi parlamenti választásokon 3-4 képviselői helyhez elegendő magyar szavazatot kaptak a belgrádi és újvidéki székhelyű demokratikus pártok, de csak egy magyar képviselőnek biztosítottak helyet a törvényhozásban. Ő azonban sem magyar ügyben, sem más ügyben egyetlen egyszer sem szólalt fel, miközben mi állandó jelleggel hallattuk a hangunkat. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan jelzés kéne hogy legyen, amit a választóknak szem előtt kell tartaniuk a jövőben, hogy olyan tömörülésre szavazzanak, amelynek képviselői nem csak a szavazógombot nyomogatni járnak Belgrádba a parlament üléseire, hanem a nemzeti és az általános célokért is képesek vitázni, ha kell javaslatokkal kirukkolni. Én azt gondolom, hogy a Magyar Koalíciónak jó esélye van rá, hogy megduplázza a VMSZ által tavaly megszerzett parlamenti helyek számát. Öt parlamenti hely megszerzése reális elvárás, a hat hely megszerzésére is jó esélyünk van, de a hét képviselői hely megszerzését sem látom reménytelennek. Öt parlamenti képviselővel már frakciót tudunk alakítani, ami nagyon fontos, mert a frakcióknak jár megszólalási lehetőség, infrastruktúra a parlamentben, ami hatékonyabbá teheti a munkát. Könnyen megtörténhet, hogy a magyar képviselők jelentik majd a mérleg nyelvét a törvényhozásban. Erre egyébként a közalmúltban már volt példa, amikor két szandzsáki muzulmán képviselő környezete érezhette ennek a helyzetnek a jótékony hatását..

- Mi az, amit a VMSZ három képviselője a parlamenben eltöltöttt tizenhárom hónapos tevékenysége után a legbüszkébb, ami majd bekerül a történelemkönyvekbe?

- Két irányba próbáltuk meg ezt a 13 hónap adta lehetőséget kihasználni a szerbiai parlamentben, és a jövőben is ebben az irányban szeretnénk tevékenykedni. Egyrészt megpróbáltunk a kiállásunkkal, a felszólalásainkkal, a javaslatainkkal, néha talán erőszakosnak tűnő megnyilvánulásainkkal ahhoz hozzájárulni, hogy a magyar közösségnek az az önbecsülése, amely az elmúlt évtizedekben jelentősen legyengült, hogy az visszatérjen. Tehát azt próbáltuk tevékenységünkkel üzenni elsősorban a magyaroknak, de a többségi társadalomnak is, hogy mi, mármint a vajdasági magyar közösség vagyunk annyira értékesek, mint ennek az országnak bármely polgára. Legalább olyan jó ötleteink vannak, legalább olyan határozottak tudunk lenni és legalább annyit tudunk tenni ennek az országnak a fejlődéséért, mint a többségi társadalomhoz tartozóak. Ebből a szempontból az elmúlt 13 hónap mindenképpen sikeresnek nyilvánítható, legalább is a köztársasági elnökválasztási kampányban, járva a terepet mindenhol ez a visszajelzés érkezett és az emberek arcáról mindenütt az optimizmus, a felszabadultság érzése tükröződött, amelyért ebben a 13 hónapban próbáltunk tenni. Másrészt konkrét kérdésekben is jónéhány dolgot tettünk. Elértük, hogy Szerbiának magyar alkotmánybírója lett Kartag Ódry Ágnes asszony személyében. Ez nem jöhetett volna össze, ha a vajdasági magyarságnak nincs Szerbia parlamentjében képviselője. A másik dolog viszont, amire eredményként tekintünk, hogy három képviselővel sikerült elérni, hogy leállítsák a kisebbségi nyelven is sugárzó elektronikus médiumok privatizációját, hogy azok a rádiók, amelyek magyar és más kisebbségi nyelven is sugároznak műsort, azok megmaradhassanak önkormányzati tulajdonban, amely nem a tulajdonforma szempontjából fontos, hanem azért, mert ez az egyedüli biztosíték arra, hogy ezek a kisebbségi adások meg is fognak maradni. Erre nagyon jó bizonyíték, hogy három olyan rádiót, amelyet már privatizáltak mielőtt sikerült volna ezt a törvénymódosítást kiharcolni, amelynek eredményeként a többit már nem privatizálták, tehát az említett három közül két privatizációs ügylet gyakorlatilag csődbe jutott és most ott tart, hogy az új tulajdonosok vissza fogják adni ezt a két rádiót önkormányzati alapításba. Ez azt bizonyítja, hogy jó úton jártunk, és hogy érdemes volt ezért tenni. Emellett számos apróbb dolgot sikerült elérnünk, amelyek talán első ránézésre úgy tűnnek, hogy igazából nincs jelentőségük, de kétségtelen, hogy eddig nem létező jogokat biztosítanak, így pl., hogy a magyar helyesírás szabályai szerint lehessen az útlevelekbe beírni a magyar neveket, vagy említsem a magyar nemzeti szimbólumok használatára való jog kivívását. De említhetném azt is, hogy idén a Magyar Nemzeti Tanács részére sikerült kiharcolnunk olyan anyagi támogatás, amelyből az elkövetkező hónapokban mintegy 200 ezer eurót tudunk a MNT pályázata útján kiosztani a magyar civil, oktatási és művelődési szervezetek között. Ez hasonló összeg, mint amekkora ugyanerre a célra Magyarországról érkezik. A parlamentben nagyon sok elképzelés rajtunk kívül álló okok miatt sajnos megvalósítatlan maradt.

- Mi volt az elmúlt 13 hónap legnagyobb kudarca?

- Annak a módosítási indítványunknak az el nem fogadása volt a legnagyobb kudarcélmény, amelynek az volt a célja, hogy az állami ünnepekről szóló törvénybe bekerüljön, hogy a magyarság nemzeti ünnepei, tehát március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a munkaszüneti nappá nyilvánítódjon. Érthetetlen volt a számunkra, hogy ezt a parlamenti többség miért nem tudta megtámogatni. Ami pedig különösen elszomorító volt, az az, hogy sem a Demokrata Párt színeiben a parlamentben ülő képviselő nem szavazta ezt meg, sem pedig más kisebbségi képviselő, annak ellenére sem, hogy ez a javaslatunk egybevág mindegyik kisebbségi népcsopot érdekeivel.

- Az elmondottakat hallgatva úgy tűnik, hogy bizony sok esetben szélmalomharcként jellemezhető a kisebbségi érdekekért fáradozó képviselő küzdelme. Aztán ez mellé még jönnek a vádaskodások, mint pl. Rácz Szabó Lászlónak, a Magyar Polgári Szövetség elnökének egy hétten ez előtti kijelentése, aki szerint teljességében eredménytelen a magyar érdekvédelem, ami miatt szerinte nem kevesebbre, mint „rendszerváltásra“ van szükség a magyar politikai érdekvédelemben. Mindez Önnek nem szegi kedvét?

- Nem. Sőt, ezek a rosszindulatú vélemények még inkább megerősítenek bennünket abban az elkötelezettségünkben, hogy jó az, amit a parlamentben teszünk, és van értelme. Nincs könnyebb dolog a világon, mint a pálya széléről bekiabálni. Az a fajta politizálás, amely csak a kritizálásban merül ki, az a nullával egyenlő. Ehelyett inkább egy téglát helyezne be a bíráló a közösség falába.

- Eddig Varga László parlamenti képviselővel beszélgettem. Most kíváncsi vagyok Varga Lászlónak, mint a Magyar Koalíció azon szakértői bizottsága elnökének a véleményére, amely bizottság a nemzeti autonómiakoncepció kidolgozását vállalta magára. Hol tart a munka, mikorra készül el a VMSZ, a VMDK és a VMDP közös magyar autonómiamodellje?

- A Magyar Koalíciót alkotó három párt február közepén döntött arról, hogy létrejön egy olyan bizottság, amelynek az a feladata, hogy kidolgozza a Magyar Koalíció autonómiakoncepcióját. Az elmúlt másfél-két évtizedben nagyon sok autonómia-elképzelés született. Elérkezett az idő, amikor ezeket az elképzeléseket egy koherens rendszert alkotó elképzelésbe kell ötvözni. Két ülést tartott ez a szakértői bizottság, az elsőn megállapodtunk abban, hogy mely fejezetekből áll és mely fejezetekre terjed majd ki ez a dokumentum. A második ülésen pedig ezen autonómiaformák esetében néztük végig azokat a nyitott kérdéseket, sok esetben egyébként látszat dilemmákat, amelyek az elmúlt néhány ében a vajdasági magyar közgondolkodást beárnyékolták. Szinte minden kérdésben teljes egyetértésre jutottunk, most ott tartunk, hogy vasárnap estére elkészül az elsődleges verziója ennek az autonómiakoncepciónak, és a jövő hétfőn ülünk újra össze és véglegesítjük a szöveget. Úgy gondolom, hogy kedd reggelre kész lesz a Magyar Koalíció autonómiakoncepciója. Része lesz a személyi elvű autonómiára vonatkozó elképzelés, az etnikai alapú területi autonómiára vonatkozó fejezet, a Vajdaság autonómiájával kapcsolatos rész, a politikai autonómia fogalma, a garantált parlamenti helyek intézménye, a helyi önkormányzati autonómiával kapcsolatos állásfoglalás, valamint a közigazgatás és igazságszolgáltatás-szervezéssel kapcsolatos magyar érdekeknek a halmaza.

- Ez egy 10-20, vagy százoldalas dokumentum lesz, amelyben el lehet veszni, és mindent félre lehet benne magyarázni?

- A terjedelem 5 és 10 oldal közötti lesz. Ez részben elveket megfogalmazó dokumentum lesz, részben pedig konkrétumokat tartalmazó megfogalmazás. Így pl. a személyi elvű autonómia vonatkozásában az országos kisebbségi önkormányzat konkrét hatáskörére vonatkozó elvárásokat is tartalmazni fogja. Tehát kellően általános és kellően konkrét lesz. Amint elkészül, onnantól kezdve minden vajdasági magyar politikus számára lesz egy iránytű, hogy ha bármilyen köztársasági, tartományi, vagy önkormányzati jogszabály kidolgozása kapcsán állást kell foglalnia, lesz egy fogódzó. A hatékony bizottsági munka is azt bizonyítja, hogy a Magyar Koalíció azért jött létre, hogy minden korábbi ellentétet megpróbálva félretenni csak azokkal a dolgokkal foglalkozzon, amelyek biztosíthatják, hogy a magyar önkormányzat területén száz év múlva is éljenek magyarok.

- Ön fiatalember, alig több mint 30 éves, én 46 vagyok. Hogy látja, nekem is van esélyem arra, hogy megérem a magyar autonómia megvalósulását a Vajdaságban?

- Ennek a dokumentumnak vannak olyan részei, amelyek máris megvalósultak, ugyanakkor egyes kitételei a közeljövőben, más részei talán évek múltán, de meg fognak valósulni. Meg fogjuk érni mind a ketten.
Ternovácz István
forrás: Vajdaság Ma

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.