Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves Barátaim!

Szívélyes üdvözletemet küldöm Bécsből, eredményes elnökválasztást, és tanácskozást kívánok. Ebben a sorsdöntő időben nagy feladat vár Önökre, de mindannyiunkra.
Koszovó függetlensége sok ellentmondó reakciót váltott ki. Egyrészt optimista nyilatkozatok jelentek meg az autonómiát illetően, másrészt csillapító intések, hogy Koszovót nem szabad precedensként tekinteni. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel néhány gondolatomat:

Koszovó precedens eset?

Koszovó olyan értelemben precedens, hogy lelki támogatást nyújt mindazoknak a népeknek, amelyek önrendelkezési jogaikat akarják kivívni. A vasárnap történtekkel már a második önrendelkezési hullám kezd végigsöpörni Európán: Skócia, az örmények Hegyikarabachban, az oszétok, az Oroszországon kívüli oroszok, de Dél-Tirolban és Európán kívül is találkozunk ezzel a hullámmal. Koszovó esete példás abban, hogy egy kis népnek is el lehet érni az önrendelkezést, ha tényleg akarja, és szívósan ragaszkodik a kitűzött célhoz. Példa arra, hogy az önrendelkezési jogban a végrehajtási normák hiánya miatt a „faktumok normatív ereje“ uralkodik.

Ez a precedens segít-e a székelyföldi vagy erdélyi autonómiatörekvéseknek?

Az autonómiakövetelés, mint úgynevezett „belső önrendelkezés“ Koszovó után is kizárólagosan belügy. Az állam belső struktúrájába nem lehet beavatkozni, nem lehet nemzetközi üggyé tenni. Szerbia ellen sem lehetett volna az autonómiát kikényszeríteni. Ha Koszovóban csak az autonómiát kérték volna, sem függetlenség, sem autonómia nem lenne.
Mivel a román parlamentben soha nem lesz magyar többség, soha nem lesz autonómia. Ez a realitás, ugyanis, nem kívánatos erőszakkal kiharcolni az autonómiát.
Autonómiát 1990-ben megfelelő közép-európai koncepcióval, a magyar kormány segítségével lehetett volna kiharcolni. Többször lett volna alkalom nemzetközi nyomást gyakorolni Romániára. Ez a lehetőség elmúlt. Románia EU-csatlakozásával az utolsó ajtó is bezárul!

Az Európai Unió segíthet az autonómia megvalósításában?

Az Európai Unióban sem a jogi, sem a politikai feltételek nincsenek meg ehhez. Az EU nem ismeri el a kollektív nemzetiségi jogokat, sőt már több autonómiaellenes törekvése is volt az Aaland-szigeti és a dél-tiroli autonómia ellen. Az EU álláspontja a Benes-dekrétumok kapcsán jól mutatja, hogy az EU-ban a hazához való jogot sem ismerik el. Kevésbé várható előrelépés az autonómia-koncepció megvalósítása terén. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország elmulasztotta a magyar kérdés tematizálásának a bevonását a tárgyalásokba.
Mivel a mai helyzetben nem mutatkozik semmilyen lehetőség a román kormány elleni magyarországi vagy nemzetközi nyomásgyakorlásra, a sima autonámiakövetelést el lehet felejteni! Azok a politikusok, akik mást mondanak vagy naivak, vagy nem mernek igazat mondani.

Mi a megoldás?

Jogi és politikai szempontból csak a teljes önrendelkezés követelése lehet a megoldás.
Ehhez jogi alapot jelentenek az alábbi egyezmények: „A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya“ ; és a „A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya“ A nemzetközi jog szerint „minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket!“
Egységes jogvélemény szerint (amit a román jogászok is, jelesül Aurelio Cristescu elismer) ez egy „kötelező jog“ (ius cogens), erről a jogról nem lehet lemondani. Minden jogalkotás, szerződés, ami ezt a jogot megszegi, semmis. (Lásd: Spanyolország álláspontja Gibraltár kérdésében).
Ez a jog csak népnek jár, nem nemzetrésznek és nem kisebbségnek. Azok, akik tagadják a kollektív és az önrendelkezési jogokat, emiatt a „kisebbség“ terminológiát használják.
A kárpát-medencei magyarság nem kisebbség, hanem államalkotó nép, közös történelemmel, közös kultúrával és közös hagyománnyal. Az elcsatolás jogilag nem jelenti azt, hogy a nép kisebbséggé vált. Népcsoportnak vagy nemzeti kisebbségnek csak olyan nemzetiségeket lehet nevezni, amelyek a történelmi adottság alapján mindig kisebbségben éltek, mint pl. a csángók vagy a németek Erdélyben. Hangsúlyozni kell, hogy a magyarság egy nép: a dél-tiroliak mindig úgy definiálták magukat, mint a „dél-tiroli nép“, vagy Koszovóban a „koszovói albán nép“. Ezek a népek soha nem használták a „kisebbség“ fogalmát!
Az ENSZ-határozatokban a „nép“ fogalom és a nép önrendelkezési joga mellett a territoriális komponens is mérvadó. (ENSZ Rezolúció, 1514 (XV „A nemzeti egység szétrombolása(!) és a territoriális sértetlensége a charta céljaival összeegyeztethetetlen“ Ez a határozat Gibraltár kérdésében született meg: az ENSZ Spanyolország nemzeti egységének visszaállítását és Gibraltár visszaadását követelte, 300 évre az Utrechti békeszerződés után!
A magyarság helyzetében tehát a nép önrendelkezési joga és a nemzeti egység visszaállítása (ENSZ rezolúciók) a mérvadó! (A koszovói albánok mellett csak az önrendelkezési jog és nem a történelmi territoriális helyzet szólt!!)

Hogy lehet az önrendelkezést követelni?

Az önrendelkezés alapja a népakarat. Nélkülözhetetlen feltétele, hogy meg kell mutatni a nép akaratát. Ehhez népszavazás vagy aláírásgyűjtés szükséges. (A dél-tiroli önrendelkezési harc is aláírásokkal kezdődött — 160 000 aláírással az Ausztriához való csatlakozást követelték.) Az autonómia kérdésében ez Székelyföldön már megtörtént. Ez jó kezdet volt, de mégsem elég, mert a sima autonómiakövetelés nem vezethet eredményhez. Olyan aláírásgyűjtés szükséges, amelyben a választ minden lehetséges önrendelkezési megoldásra meg lehet adni. Hasonlóan a dél-tiroli követelésekhez, amely négy kérdést tartalmazott: maradjon minden, ahogy most van, legyen önállósság, a tartomány csatlakozzon Ausztriához vagy csatlakozzon Németországhoz. Egy ilyen aláírásgyűjtést kellene szervezni az egész Kárpát-medencében. Pozitív eredménye olyan politikai súllyal bírhat, amivel egyrészt nyomást lehetne gyakorolni a magyar és a román kormányra, másrészt a határkérdés nemzetközi üggyé válik, mivel két ország van érintve.
Az önrendelkezés kérdését a magyar nép képviselői a genfi ENSZ Emberi Jogi Bizottság (Human Rights Committee) elé tudnák vinni. A magyar kormány kompetenciája lenne az ügy közgyűlés eléterjesztése, illetve a Hágai Nemzetközi Bíróság felhívása.

Milyen stratégiára van szükség?

Fontos a bel-és külföldi információ. A gondolatot népszerűsíteni kell, a félelmeket szét kell oszlatni. Szövetségeseket kell keresni (Dél-Tirol ügyében például az első támogató Afganisztán volt!)
Beadványokat kell készíteni minden nemzetközi fórumra, és erről értesíteni kell az országok külügyét. Az olyan nyilatkozatok hogy „Nem akarjuk megkérdőjelezni a határokat“ vagy „Románián belül akarjuk megoldani az autonómiát“ nem csak kontraproduktívak, hanem megakadályoznak minden megoldást!
Konkrét, határozott célkitűzésre és egyértelmű fogalmak használatára van szükség. Nem szabad összemosni az önrendelkezéssel és az autonómiával az önkormányzat, a decentralizáció, vagy a szubszidiarítás elvét, a régió fogalmát. Ezeknek a fogalmaknak semmi köze nincs az autonómiához vagy önrendelkezéshez, összezavarják az embereket, és komolytalanná teszik az ügyet.

A destabilizáció veszélye

Akik a magyarság jogait akadályozzák, vagy nem merik vállalni a felelősséget, vagy egyszerűen túl nagy feladatnak találják a jogi harcot, azt lehet hallani, hogy a konfliktus veszélye miatt nem szabad függetlenséget vagy csatlakozást követelni. Igaz, hogy destabilizáció várható. Alois Mock osztrák külügyminiszter és mások, akik a délszláv válságban a függetlenség mellett nyilatkoztak, és akik az önrendelkezés hívei, ebben a kontextusban a „pozitív destabilizációról“ beszélnek. Minden változás destabilizációt okoz, mert az érintett kormányok a status quo megmaradásához ragaszkodnak A kemény politikai harcot, a politikai konfliktusokat és talán az atrocitásokat sem lehet elkerülni. Ez ellen is stratégia és megfelelő intézkedések szükségesek, szakértők bevonásával.
Ha ezt a politikai harcot és az ezzel járó „pozitív“ destabilizációt egy nép illetve ennek vezetői nem vállalják, nincs változás. Mérlegelni kell, mennyire fontos a szabadság, a nemzeti egység és végeredményben a megmaradás. Ez nagy felelősseggel jár.

Egységes párt szükséges, vagy elég egy mozgalom?

Sokszor allani, hogy csak egységes párt hozhat eredményt. Ilyenkor rendszerint a dél-tiroli Néppártra mutatnak. Elfelejtik azonban, hogy a dél-tiroli Néppárt kezdettől fogva irredentapárt volt! A párton belül egyetértés volt abban, hogy az Ausztriához való csatlakozás a cél! Nem az autonómiát, hanem a külső önrendelkezést követelték egyhangúan, amelyről a mai napig nem mondtak le. Idézek a párt kronológiából: „Az első, amit tenni kellett: megszabadultuk a belső ellenségektől“ Ez a feladat Erdélyben még teljesítésre vár.

Kedves Barátaim!

Tudom és érzem, milyen nagy a felelősség terhe és milyen nehezek a döntések, milyen irányba kell vezetni a népet. A főkérdés az, hogy maradjon-e minden úgy, ahogy most van – apró kozmetikával és lelki fájdalomcsillapítással, mint pl. a magyar állampolgárság megadása – vagy igazi változást akarnak. Ha változást akarnak, át kell lépni a Rubikont. Ki kell követelni az önrendelkezést! Félelem nélkül fel kell tenni a szükséges kérdéseket a népnek. Tudniuk kell, hogy Székelyföld iránymutató és precedens értékű az egész Kárpát-medencében. Ilyen értelemben dupla a felelősségük.
Aggódok és félek. Nem a politikai harctól félek – abban szívesen segítek – inkább attól félek, hogy a magyarság ismét el fogja mulasztani a másodszor adódott lehetőséget. Félek, hogy nem látják: ismét megnyílott egy ablak, egy „window of opportunity“, de ez az ablak nagyon gyorsan be fog csukódni.
Nagyon fájt, amikor 1990-ben megtapasztaltam, hogy a magyarság nem élt a lehetőségekkel. A magyar kormány, a magyar miniszterelnök nem volt elég bátorság és nem volt bölcs. Most is fájni fog, ha minden más nép megkapja az önrendelkezést, kivéve a magyart. Az a nép, amely nagysága, az általa elszenvedett igazságtalanság, a történelmi adottságai révén Európában leginkább megérdemelné.
Bízom Önökbe. Bízom abban, hogy nem a félelemérzésnek, hanem a szívüknek és a lelküknek fognak engedni. Bízom, hogy lesz bátorságuk a jog és az igazság mellé állni. Történelmi pillanat előtt állnak. Isten segítsen Önöknek. Isten segítsen a székely és magyar népnek.
Imádkozok érte.

Eva Maria Barki

 (Erdélyi Napló)

 

Következő 10 cikk Eva Maria Barki nyilatkozataiból

 Kapcsolódó:

Sepsiszentgyörgyön tartotta tisztújító közgyűlését a Székely Nemzeti Tanács

Európai raportőrt kérnek Székelyföld ügyeire

Erdélyi Napló, 2008.02.27.

A marosvásárhelyi Izsák Balázst választotta elnökéül a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tisztújító közgyűlése, amely a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében ült össze az elmúlt hétvégén.
A korábban alelnöki tisztséget betöltő Izsák Balázs 107, ellenfele, a gyergyószéki Borsos Géza 63 szavazatot kapott. A rendezvényen Tőkés László püspök, EP-képviselő bejelentette: készülnek megrendezni a Kárpát-medence magyar szervezeteinek autonómiatanácskozását.
A marosszéki küldöttség késése miatt a tervezettnél közel másfél órával később kezdődött az ülés. A várakozás perceiben felröppent a hír, hogy a Kovásznán időző Traian Băsescu államelnök is tiszteletét teszi a rendezvényen, de az értesülés kacsának bizonyult. Az egyik román hírtelevízió kitelepedett stábja ugyan igyekezett nyilatkozatra bírni az SZNT által meghívott Tőkés Lászlót, ám az EP-képviselő nem volt hajlandó kommentálni Băsescu kijelentéseit.
A székelyruhától a magyar futballválogatott melegítőfelsőjéig sokféle „egyenruhát” felvonultató több mint 200 küldött és meghívott jelenlé-     tében Fodor Imre beszámolójával kezdődött az ülés.
„Sok vitával, de különösebb hiba nélkül dolgoztuk végig az elmúlt másfél esztendőt – fogalmazott a Csapó József elnök távozása óta az elnöki tisztséget ideiglenesen ellátó Fodor. – Összetartottunk, minden fontos ügyben éreztettük jelenlétünket, az európai parlamenti választáson, illetve az azt megelőző jelöltállítási folyamatban játszott szerepünket nagyon sikeresnek nevezhetjük.” A leköszönő elnök szerint a Koszovó függetlenedése körüli romániai politikai hisztéria nem más, mint a hazai választási kampány része, és ennek megfelelően kezelendő.
Tőkés László már első mondatával igyekezett hangsúlyozni az SZNT-ülés fontosságát, kijelentve: árkon-bokron át, minden akadályt leküzdve igyekezett eleget tenni a szervezők meghívásának, annál is inkább, mivel 2003 óta ez az első küldöttgyűlés, amelyen részt vehet. „Az erdélyi magyarság összefogásának, egységének állandó tudatosítása mindennél fontosabb – fogalmazott Tőkés. – Autonómiatörekvéseinkben a mozdonyszerepet pedig változatlanul a Székelyföldnek kell betöltenie.”
Az EP-képviselő szerint a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) azon igyekezetét, hogy megakadályozza őt a néppárti frakciótagság megszerzésében, a politikai alakulat autonómiatörekvésektől való félelme magyarázza. Ez annak is következménye, hogy az RMDSZ a kormányzati részvétel érdekében ez idáig lemondott az önálló külpolitikai álláspont megfogalmazásáról, tette hozzá a püspök.

Területért jogokat

Tőkés a koszovói problémára is kitért. „A tartomány függetlenedési folyamata még a milosevicsi rendszer idején elkezdődött – mondta –, így hát aligha tarthatja bárki meglepetésnek. Óva intem azonban az SZNT vezetőit és tagjait, hogy extrém véleményekre vagy cselekedetekre ragadtassák magukat, mivel ezzel csak a román szélsőségesek kezére játszanának.” Ugyanakkor felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy a romániai magyarság végre ne károsultja, hanem haszonélvezője legyen az európai politikai átrendeződésnek.
„Itt az ideje a magyar kisebbség helyzete átfogó, Kárpát-medencei szintű rendezésének, egyfajta Ahtisaari-terv kidolgozásának, amely a magyar kisebbség problémáira összpontosít” – szögezte le Tőkés László. Bejelentette: rövidesen megrendezik a Kárpát-medence magyar szervezeteinek autonómiatanácskozását, de időpontról és helyszínről egyelőre nem tudott beszámolni. Izraeli mintára – „területért békét” – Tőkés indokoltnak tartaná meghirdetni a „területért jogokat” elvet: a magyar kisebbség jogainak rendszerben való rendezését.
A tisztújítás mellett több határozatot is hozott a SZNT küldöttgyűlése: fél éven belül meg kell alakítani a védnöki testületet, a szakbizottságokat, a tanácsadó testületet. Ezek tevékenységének elemzésére fél év múlva újra összeül a küldöttgyűlés. Az SZNT a jövőben Gábor Áron-díjat adományoz azoknak, akik tevékenységükkel a szervezet célkitűzéseit támogatják. A tanács arról is szavazott, hogy a választásokon induló székelyföldi jelöltek megnevezésekor fontos kritériumként szerepeljen az autonómiaügyben képviselt álláspontjuk.
Băsescu: Kirgizisztánban érzik magukat a székely tanács vezetői
Az SZNT a hét végén kiértékelte az akaratkinyilvánító népszavazás eredményeit, és elfogadta az erről készült jelentést, amelyet eljuttatnak Traian Băsescu államelnökhöz és az Európa Tanácshoz (ET). Ebben az ET figyelmébe ajánlják a népszavazás eredményeit, és kérik, jelöljön ki raportőrt, aki felméri a székelyföldi magyarság helyzetét, és hivatalosan is tudomásul veszi a közösség akaratát. A kéréshez memorandumot is csatolnak, amelyben ismertetik az 1989 óta az autonómia érdekében tett lépéseket.
Traian Băsescu azonban alaptalannak nevezte a kérést, és úgy vélte, az SZNT feleslegesen gerjeszti a feszültséget. „Az SZNT vezetőinek valószínűleg nem jutott tudomására, hogy Románia 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, tehát megfelel az Unió minden követelményének, beleértve a kisebbségek védelmét is. Ezek az urak még valahol Kirgizisztánban élnek, különben nem kérnének jelentéstevőt, akire semmi szükség nincs” – hangoztatta az államfő, hozzátéve, nem hiszi, hogy létezik olyan európai intézmény, amely eleget tenne a kérésnek.
„A magyar kormány támogatja a többség és kisebbség kooperációján nyugvó, az európai elvekre alapozó autonómiatörekvéseket” – jelentette ki Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára az SZNT-küldöttek kérésére reagálva, melyben az anyaországi politikai elitet is felkérték: támogassák az autonómiakövetelést. Gémesi szerint nem elegendő deklarálni az autonómiát, tenni is kell a megvalósításáért.
„Valódi autonómia csak autonóm személyiségekre és autonóm intézményekre épülhet, ezért tenni kell azért, hogy a közösség megerősödjék” – hangoztatta Gémesi, példaként az RMDSZ eddigi tevékenységét említve. Băsescu erre reagálva elmondta: nem hiszi, hogy Magyarország beavatkozna Románia belügyeibe, de ha megteszi, „méltó válaszra számíthat”, tájékoztat a Krónika.

Băsescu sem akar magyar autonómiáról hallani

Traian Băsescu csak olyan autonómiát, decentralizációt tart elképzelhetőnek, amely a román alkotmány keretei között marad. „Annyi autonómiája kell legyen Hargita és Kovászna megyének, mint Călăraşi vagy Konstanca megyének, mint minden megyének Romániában” – a román államfő ezt a gondolatot vasárnap Kovászna megyében fejtette ki a székelyföldi közigazgatási vezetőkkel folytatott megbeszélésén.
Az államelnök szombaton a két székely megye – Kovászna és Hargita – román civil szervezeteinek képviselőivel ült közös asztalhoz, vasárnap pedig a magyar nemzetiségű polgármesterekkel, megyei tanácselnökökkel és prefektusokkal találkozott.
György Ervin Kovászna megyei prefektus az MTI-nek elmondta: a megbeszélésen Băsescu kifejtette, hogy a közigazgatási (tehát nem etnikai alapú) autonómiát ő szerencsésebbnek tartja decentralizációnak nevezni, és annak csak olyan fajtáját tartja elfogadhatónak, amely a román alkotmány keretei között marad.
A fejlesztési régiók átrajzolásának kérdése is szerepelt a megbeszélés napirendjén. A jelenlegi régiós „térkép” ugyanis kedvezőtlen a romániai magyarság fejlődése szempontjából, ezért is szorgalmazza annak jövőbeni átrendezését. Mint a prefektus elmondta, Băsescu maga is támogatja ezt az ügyet, de szerinte e kérdés rendezéséhez nem éppen ebben az évben kellene hozzáfogni, amikor helyhatósági és parlamenti választások lesznek.
Az MTI érdeklődésére Vajda Lajos, a Kovászna megyei tanács alelnöke beszámolt arról, hogy a magyar közigazgatási vezetők megerősítették az államfőnek: ragaszkodnak nemzetiségükhöz, de tiszteletben tartják a kisebbségi román lakosság igényeit is. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, aki a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is, azzal a dokumentummal érkezett a tanácskozásra, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az előző napon fogadott el sepsiszentgyörgyi közgyűlésén. Ebben arra kérik az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlését, hogy nevezzen ki jelentéstevőt a székelyföldi magyar önazonosságú, székely nemzeti közösség helyzetének felmérésére. Szász Jenő az MTI-nek elmondta: Băsescu úgy fogalmazott, hogy külön jelentéstevők kijelölése helyett inkább a „házon belüli” párbeszéd a leghatékonyabb.

(Erdélyi Napló)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.