| Hírek : Ha 1999-ben Csurkára hallgatnak, ma nem lennének magyarverések és szerb betelepítések a délvidéki magyar településeken |
Ha 1999-ben Csurkára hallgatnak, ma nem lennének magyarverések és szerb betelepítések a délvidéki magyar településeken
2008.02.18. 17:19
Forrás: www.miep.hu. Részlet a Párttörténet - A MIÉP genezise - 1999 című fejezetéből
Megjegyzés: A MIÉP érdemének egyike, hogy amikor 12 nappal a NATO-csatlakozásunk után háborúba keveredtünk egy szomszédos állammal, és Szerbia bombázásakor szóba került egy Magyarországról induló, szárazföldi NATO-hadművelet is, akkor Csurkáék a mostani Jobbik kezdeményezéshez hasonló módon békefenntartókat kértek a Délvidékre, megtoldva egy hovatartozásról szóló népszavazással is. Utóbbit egész egyszerűen az önrendelkezési jog alapján, mely az egykori Jugoszlávia minden népének kijárt, kivéve a magyarokat...Tulajdonképpen a parlamentben Csurka tekintettel az aktuálpoltikai délszláv háború állására és a délvidéki magyarok megóvására Délvidék egy részének Magyarországhoz való visszacsatolását kérte népszavazás útján,melyet az egész magyar parlament pánikszerűen elutasított.
|
A MIÉP 1999-ben térképen jelölte be, hogy mely területeken kellene népszavazást tartani
|
Kapcsolódó cikk:
Jelentsen mérföldkövet Koszovó az erdélyi magyarság küzdelmében!
Az EMI nem ért egyet Európa térképének népszaporulat alapján történő átrajzolásával (így a trianoni diktátummal sem), ezzel együtt azonban fontosnak tartja, hogy megértse az új állam születésének üzenetét az erdélyi magyarság és az erdélyi, valamint a romániai románság egyaránt.
Szervezetünk nem ért egyet az önrendelkezés nemzetközi jogának azon értelmezésével, mely szerint új államot alapíthat vagy elcsatolhat részeket egy nép vagy kisebbség az őt befogadó ország területén illetve területéről csak azért, mert népszaporulata meghaladja az őshonos, államalkotó lakosságét. Ennek ürügyén darabolták fel ugyanis ezeréves hazánkat a trianoni diktátum során, oly sajátságosan értelmezve a wilsoni elveket, hogy mindenkinek a javát szolgálja, kivéve magukat a magyarokat.
Anélkül, hogy az új államot kikiáltó albánok vagy a Délvidéket orvul és jogtalanul megszerző, az ottani magyarok jogait lábbal tipró Szerbia mellé állnánk, felszólítjuk az erdélyi magyarságot arra, hogy számoljon le évszázados kishitűségével, és vegyük észre, hogyha egy nép minden erejével akar valamit, és önfeláldozóan képes küzdeni is érte, akkor előbb-utóbb eléri célját.
Felhívjuk a mindenkori román kormány figyelmét arra, hogy egy nép, nemzetrész vagy őshonos nemzeti kisebbség céljai között akkor kap helyet a függetlenség, amikor úgy érzi, következetesen megtagadják tőle közösségi jogait. Továbbá figyelmébe ajánlunk egy eddig észrevétlenül maradt nézőpontot: mikor Koszovó lépésének esetleges erdélyi vonatkozásairól festenek rémképeket, és ezért nem hajlandók elismerni az új albán államot, akkor alapvetően helyesen, ám maguk ellen beszélnek. Erdély koszovói albánjai ugyanis a románok, hiszen ők azok, akik a Magyar Királyság területén az idők során egyre kedvezőbbé váló körülmények között meghaladták az őket vendégül látó magyarok létszámát, és attól kezdve magukénak követelték – s végül háborús részvételük fejében megkapták – Erdély földjét. Mikor tehát államok oszthatatlanságáról értekeznek, tartsák e történelmi tényt szem előtt.
Felhívnánk a magyar kormány figyelmét arra, hogy ismét lehetőség nyílik Délvidék helyzetének rendezésére, a lehetséges megoldások közül pedig az autonómia a minimum, ami jár a megszállt és sanyargatott országrésznek. Felhívnánk arra is a magyar kormány figyelmét, hogy szerb menekültek ezreinek betelepítése révén sor kerülhet az etnikai arányok újabb erőszakos megváltoztatására (amit egyébként a nemzetközi jog is tilt). Felkérnénk arra is a magyar kormányt, hogy használja az elszakított magyarok érdekében Koszovó precedensértékét – ha volna magyarul érző és gondolkodó, felelős kormány Budapesten.
Ugyanakkor néma gyereknek az anyja sem érti a szavát: az immár plurálissá vált erdélyi magyar politikai terepen egymással versengve kísérelheti meg érvényesíteni a két magyar párt a Koszovó által jelentett lehetőségeket, annak tudatában, amit a minden év augusztusában sorra kerülő EMI-táborban többször megfogalmaztunk: többet kell kérnünk ahhoz, hogy a kevesebbet megkapjuk. Bátorítjuk politikusainkat: az erdélyi magyarság az mellé fog állni, aki bátran és megalkuvás nélkül képviseli közösségünk céljait és érdekeit.
Ne ünnepeljünk és ne gyászoljunk hát, hanem mérjük fel a vasárnapi történelmi esemény jelentőségét és a lehetőséget, amit a Kárpát-medencei magyarságnak jelent, ne nyugodjunk bele jogfosztottságunkba, hiszen „Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”
(Théophile Delcassé egykori francia külügyminiszter)
2008. február 18. Kolozsvár-Marosvásárhely
Az Erdélyi Magyar Ifjak országos elnöksége nevében
Soós Sándor elnök
Bagoly Zsolt alelnök
(kuruc.info)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum