- Néhány hete nem csak időszakos vendégként, hanem európai parlamenti képviselőként tartózkodik Brüsszelben, illetve Strasbourgban. Milyenek az első benyomásai?
- Benyomásaim vegyesek. Egyrészt jól érzem magam abban az egyenrangú többnyelvű közegben, amit az Európai Parlament jelent. A kiterjedt fordítói hálózat révén bámulatos tökélyre vitték a többnyelvűséget. A plenáris üléseken minden szöveget huszonkét vagy huszonhárom nyelvre fordítanak szinkronban, és minden hivatalos dokumentum rekordidő alatt jelenik meg valamennyi hivatalos európai nyelven. Ez egyféle antibábeli egyetértés irányába mutat. Nem merném azt mondani, hogy a pünkösdi soknyelvűség csodája ez, mert a többnyelvűséget nem a szentség lengi körül. Miközben a bukaresti parlamentben botrány pattanna ki, ha valaki magyarul szólalna fel, Brüsszelben azon botránkoznának meg, ha valamelyik képviselő nem élne az anyanyelvén való megszólalás jogával. Az erdélyi magyar képviselők magyarul szoktak megszólalni, egyedül Csibi Magort hallottam románul beszélni a plénumban. Az Európai Parlamentben a nyelvi jogok tényleg biztosítottak.

- Ez a jó oldala az Európai Parlamentnek. Melyek a rossz benyomásai?
- A soknyelvűség mellett mégis úgy érzi magát az ember, mint egy nagy gép porszemnyi alkatrésze. Mindenre rányomja bélyegét a demokrácia bürokráciája. Fogaskerék itt mindenki egy jól előkészített döntéshozói, szavazói gépezetben. Gyaníthatóan háttéralkuk, lobbik révén kitervelt határozati eredmények születnek egyfajta globalizmus jegyében. A globalizációval szembeni rossz érzés tölti el az embert: nem lehet kilógni a sorból, nincs helye az egyéni, a különleges, a sajátos megoldásoknak. Eldöntik, hogy Európa-szerte hogyan vágjanak le egy disznót, vagy milyen csapot használjanak a vendéglátóiparban. Gyanítható, hogy ez nagyon jól jön a csapgyártóknak, európai szintű üzletek születnek, viszont a magánvállalkozóknak, a kiscégeknek nem sok keresnivalójuk van a globális piacon. Az információhoz való hozzáférés meghatározóan a nagyvállalatoknak, az Unióhoz közeli cégeknek kedvez. Nagyon rossz egy ilyen gépezet apró elemének lenni. Az integrált döntések közepette eltörpül egy-egy ország súlya, jelentősége.

- Magyar ügyeink miként illeszthetők ebbe a gépezetbe?
- Meggyőződhettem, hogy erdélyi magyar ügyeink szempontjából szinte szűz területre érkeztem. Meg kellett győződnöm, hogy tizenvalahány évig az Európai Unióban nem volt erdélyi magyar érdekképviselet. Közismert, hogy ezen a téren a magyarországi EP-képviselők végeztek úttörő munkát, beleértve a mi lobbiútjainkat is. Ha az EMNT, a civil szervezetek, az egyházak képviselői nem mentünk volna közel tíz alkalommal Brüszelbe és Strasbourgba, az RMDSZ-t európai szinten akár nem létezőnek is tekinthetnénk. Az csak kivétel, ami erősíti a szabályt, hogy Kónya-Hamar Sándor képviselő úr ottlétének utolsó időszakában a Bolyai Egyetem helyreállítására vonatkozó kezdeményeséssel élt, ami elismerésre méltó. Most ránk, ott lévő erdélyiekre vár a feladat, hogy sajátos erdélyi ügyeinket tematizáljuk és bevigyük az Európai Unió napirendjére, megjelenítsük az Európai Unió szintjén.

- Néppárti frakciótagságának ügyében többször is a Traian Băsescu államfővel folytatott megbeszélésére, illetve az államfő ígéretére hivatkozott. Traian Basescu azonban ugyanazt teszi, mint elődei: nem kedveli a kisebbségeket. Brüsszeli felszólalásában a koszovói függetlenség vehemens elítélésekor volt néhány keresetlen szava a kollektív jogok, a kisebbségeket megillető bánásmód ügyében. Mit lehet elvárni magyar ügyben Traian Basescutól, vagy a román delegáció tagjaitól?
- Szerintem nem szabad általánosítani. Traian Basescu beszédének a gerincét nem a kisebbségi kérdés képezte, hanem a NATO-csatlakozás. Ennyiben finomítanék: nem hinném, hogy egy ilyen beszédből messzemenő következtetéseket lehet levonni. Látnunk kell, hogy Traian Basescu meghirdetette az ország területi adminisztratív reformját, ahol nekünk keresnivalónk volna. Nevén kell neveznünk a gyermeket. Jelen voltam Winkler Gyula felszólalásakor: egyperces beszédében a gazdasági fejlesztési régiók átalakításának a szükségességéről szólt, azonban egyetlen célzást sem tett a székelyföldi régió kialakításáról. Ez így nem fog menni! Sem Románia, sem Băsescu elnök nem tudja megakadályozni, hogy ezek a kérdések valós európai kérdésekként vetődjenek fel. Nem szabad úgy viszonyulnunk ezekhez, mint amelyek eleve esélytelenek. Ha kell, akkor Băsescu elnökkel szemben, illetve egy beszűkült többségi román állásponttal szemben is az új régiók, a székelyföldi régió létrehozását, a közösségi jogok ügyét kell képviselnünk. Nehéz, hosszú menetelés lesz. Gondoljuk el, hogy az RMDSZ hivatalosságai elvesztegettek másfél évtizedet. Nem véletlen, hogy a demokrata-liberális képviselők mindent elkövetnek néppárti tagfelvételem megakadályozásáért. Fő érvük az, hogy az EP-választás kampányában az autonómia mellett álltam ki. Ez annyira irritálja őket, hogy az Európai Néppárthoz való tartozásom természetes jogát kérdőjelezik meg.

- Mivel magyarázza, hogy a román lobbi ennyire erős?
- Egy buta pártelv működik: egy adott ország néppárti delegációjának egyetértése szükséges ahhoz, hogy egyéni tagot vegyenek fel a frakcióba. Ezt nagyon nehéz áthágni, még akkor is, ha Wilfried Martens közvetlen támogatásáról biztosított, és Joseph Dole frakcióelnök kézséggel nyitna utat előttem. Valamennyi országos küldöttség érdekelt abban, hogy akarata ellenére semmi ne történhessen. Ezt a személyválogatás nélküli rideg pártszabályozást nagyon nehéz áthágni. A frakció nem akar szembekerülni egy közel húsztagú román delegációval. Az RMDSZ-szel is úgy vagyunk, (amit idehaza nem tudnak), hogy vezetői és EP-képviselői lépten-nyomon nyilatkozzák, hogy támogatják felvételemet a Néppártba, de ennek hivatalosan semmilyen jelét nem adják. Ez akkor érne valamit, ha ezt közvetlenül értésére adnák Dole frakcióvezető úrnak. Az Európai Néppárt vezetősége nem olvassa a romániai Új Magyar Szót. A román Demokrata-Liberális Párt teljes egészében érvényesíteni tudja obstrukciós szándékait. Így jutunk el oda, hogy olyan emberek, akik 1989 előtt vagy még azt követően, tíz év múlva is a barikád másik oldalán álltak, és öt éve még keményen bírálták a Néppártot, ma ők szabják meg azt, hogy „Temesvár hőse” a kereszténydemokrata frakció tagja lehet-e, vagy sem. Ez megalázó dolog! Idehaza a Szekuritáté erői döntenek arról, hogy meg kell szűntetni a Szekuritáté irattárát átvizsgáló bizottságot, Brüsszelben pedig szintén olyan tagok vannak a demokrata-liberális delegációban, akikről feltételezhetjük, hogy közelebb álltak a Szekuritátéhoz, mint az Európai Néppárthoz.

- Önt megkeresték más frakciókból, ahol szívesen látnák. Miért ragaszkodik a Néppárthoz?
- Nem szeretném a választóimat becsapni. A kampányban többször is azt nyilatkoztam, hogy szívesen látnak a Néppártban, az Európai Parlament legnagyobb frakciójának támogatása ugyanakkor fontos lenne az erdélyi magyarság számára. Orbán Viktor, a Néppárt alelnöke segített a kampányban, és ő is támogatott ebben az ügyben, nem beszélve Wilfried Martens elnök úrról, aki a választásokat megelőző találkozónkon szintén támogatásáról biztosított. Ezt az utat végig kell járni. Egy héten belül eldől a hogyan tovább kérdése. Ha minden lehetőséget kimerítettem, akkor ráérek dönteni. Erkölcsi igazam tudatában nem lett volna helyes, ha megadom magam a román obstrukciónak.

- Térjünk vissza a hazai közéletbe. A Magyar Polgári Párt bejegyzése kapcsán újra felmerült az ön aktív politikai szerepvállalása Erdélyben. A nemzeti oldalon többen mondják, hogy az új párt sikeres választói megmérettetéséhez elengedhetetlen az ön személye. Volt-e már egyeztetés ilyen ügyben?
- Most, hogy a Magyar Polgári Párt létrejöttével megteremtődött a választás szabadsága, arra kell törekednünk, hogy a rám leadott szavazatokat, a rám voksoló RMDSZ-tagok szavazatát, és azoknak a magyaroknak a szavazatát, akik nem mentek el szavazni, de most mégis elmennének, mindezt jó irányba befolyásoljuk, a magyar nemzeti érdek szolgálatába állítsuk akár helyi, akár országos szinten. Ez nem könnyű dolog. Egyfelől a nemzeti alternatíva támogatásáról van szó, másfelől szólnunk kell az RMDSZ-szel remélhetőleg létre jövő megegyezésről. Ettől függ, hogy támogatottságomat milyen irányba próbálom befolyásolni. A 180 ezer szavazat nagy politikai tőke, ezt nem szabad elherdálni. Számomra is nagy kérdés, hogyan tudunk megegyezni a magyar politikai és közélet közszereplőivel, mire kérjük az emberek támogatását. Én nyitott vagyok a választások kérdésben. A választás kimenetele nagymértékben függ attól, hogy mire jutunk a politikai élet közszereplőivel folytatott tárgyalásokon. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elvben magában foglalja az egész politikai skálát, tehát nem sietném el az állásfoglalást. Ha létre tudjuk hozni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, ha sikerül megegyezésre jutnunk, akkor másként szólítanám meg az embereket. Ha nem sikerül egyezségre jutnunk, attól függően kell tovább lépnünk. Az SZKT legutóbbi marosvásárhelyi ülése, az RMDSZ főembereinek megnyilatkozásai nem sok jóval kecsegtetnek. Ismét a dupla vagy semmi zsákutcájába tévedtek. Erőből politizálnak, le akarják seperni azokat, akik nem értenek egyet az RMDSZ-szel. Mímelt nyitottságukat tulajdonképpen arra használják, hogy az ajtót szélesre tárva, kipenderítsék rajta Toró Tibort és szimpatizánsait. A nyitottság nem ezt jelenti. Még egy próbálkozást szeretnék tenni a múlt év szeptember ötödikén megszakadt tárgyalások újrakezdéséhez.

- Markó Béla szombaton, Marosvásárhelyen romániai magyar újságírókkal találkozott. Kérdésemre, hogy hajlandó-e tárgyalóasztalhoz ülni az ellenzék, az új magyar párt képviselőivel, azt válaszolta: Băsescu magyar pártjával nem szívesen tárgyal, de ha erre igény van, hajlandó az RMDSZ számára vállalható kompromisszumokig elmenni. Ha mindkét fél nyitott, a közeljövőben újra kezdődhetnek a tárgyalások?
- A tárgyalások elkezdéséhez, véleményem szerint, minden előítéletet félre kell tenni. Markó Béla, illetve közvetlen munkatársainak egyre gyakoribb megnyilatkozásai arról, hogy az MPSZ Băsescu magyar pártja, durva előítélet. Hasonlít ahhoz, ahogyan engem is Băsescu embereként próbálnak beállítani, vagy legalább is Băsescu elnökkel kompromittálni. Nem tudom eldönteni, hogy miért kompromittálóbb valaki számára Băsescu elnök személye, mint mondjuk Tăriceanu vagy Dan Vioculescu, akivel egy kormánykoalícióban voltak. Vagy Hrebenciuc és Năstase, akivel együtt kormányoztak? Ezen az úton is arra kérem Markó Bélát, tegyen félre minden előítéletet, a Szász Jenővel szembeni személyes előítéletet, amely a jóérzés határát súrolja, és akkor tárgyalni tudunk. Én már 2007. szeptember ötödikén alá akartam írni a közös dokumentumot, kivéve a közös listán való szereplést. Az RMDSZ ezt a nagy lehetőséget elmulasztotta. Az eredeti menetrendnek megfelelően még azon a héten létre akartuk hozni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot. Látni való, hogy ők csak arra törekedtek, hogy kerüljek fel a közös listára, és a többi nem fontos. November 25-én, a választások estéjén a tárgyalások újrafelvételét javasoltam, amit az RMDSZ hidegen, ellenszenvvel fogadott. A választási eredmények ellenére az RMDSZ úgy viselkedik, mintha ő lenne a romániai magyar nemzeti közösség egyedüli megtestesítője. Így nem megy! Legalább mi magyarok ne taktikázzunk egymással. Ha valóban a magyar ügyet nézzük, akkor tegyünk félre minden előítéletet, mindenféle taktikázást. Az EMNT nevében a héten tárgyalási javaslatot teszek. A leendő tárgyalások főszereplői természetesen a két erdélyi magyar párt.

- Múlt héten, Budapesten Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével találkozott. A megbeszélésen részt vett Szász Jenő, az MPP elnöke is. Miről tárgyaltak?
- Részemről azért tartottam fontosnak a találkozót, mert Brüsszelben folyamatban van európai néppárti frakciótagságom kérdése, annak a megoldása. Tudom, hogy Orbán Viktornak döntő szava lehet ebben az ügyben. A találkozóra megérkeztek Szász Jenő és munkatársai is, a megbeszéléseket együtt folytattuk. Ekkor vetődött fel a választások kérdése. A találkozót a régi jó kapcsolat jellemezte, de azt is világossá kell tennem, hogy ez a jó kapcsolat nem másnak a rovására történik. Orbán Viktor a kampány idején is hangoztatta: ha nem a kicsinyhitűség jellemzi a választások szereplőit, akkor az Európai Parlamentben minden jelölt számára van hely. Ez be is igazolódott. Most is a párbeszédre, a megegyezésre való törekvést támogatta Orbán Viktor és csapata. Ez megerősített abbéli szándékomban, hogy minél hamarabb üljünk újra tárgyalóasztalhoz.

- Nagyváradon Szili Katalin szocialista politikust, a magyar Országgyűlés elnökét fogadta. Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a magyar szocialista politikusok erdélyi látogatásaikon rendszerint elkerülték önt, illetve ön sem szívesen tárgyalt velük. Szili Katalin új magyar nemzetstratégiáról, nemzetpolitikáról beszél. Hinni lehet e szándék őszinteségében?
- Az adventi fogadáson, amikor Szili Katalinnal előzőleg találkoztam, kétségeimet fejeztem ki a nemzetstratégiai törvénnyel kapcsolatban. Ha jól emlékszem, ezt a törvénytervezetet Szili Katalin 2006 adventjében vetette fel első ízben. Azóta hosszú idő telet el. Nem volt meggyőző számomra a dolgok alakulása. Mostani, nagyváradi látogatása alkalmából feltettem neki a kérdést: miközben a nemzetstratégiai gondolkodás élesen szembe megy a kormány nemzetpolitikai gyakorlatával, van-e esély arra, hogy a kormánykoalíció pártjainak a képviselői olyan nemzetpolitikai törvényt szavazzanak meg, amelyről képviselőasszony beszél, és amelynek terveiről egyetértettek a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának szeptemberi ülésén? Elnök asszony kérdésemre nem tudott meggyőző választ adni. Kétségeim ellenére még sincs jogom lesajnálni egy ilyen komoly nemzetstratégiai kezdeményezést. Aki elolvassa Szili Katalin múlt szeptemberi előterjesztését, annak meg kell állapítania, hogy komoly dokumentumról van szó. Már csak közérdekből is bizalmat kell megelőlegeznünk egy ilyen tervezettel szemben. Természetes szövetségesünknek kell éreznünk azt, aki feltétel nélkül nem írja alá a kormány határon túli politikáját. A nemzetpolitika jelenlegi elesett állapotában minden lehetőséget meg kell ragadnunk.

Makkay József, Erdélyi Napló