| Hírek : Mihályi Molnár László felvidéki felhívása |
Mihályi Molnár László felvidéki felhívása
2008.01.22. 10:55
Tisztelt Szülők, Magyar Testvéreink !
88 esztendővel ezelőtt nagyhatalmi döntéssel nemzetünket
feldarabolták, és az új országok urai elhatározták, hogy a területükön
élő mgyarokat bármilyen eszközzel felszámolják. Először csak a
népszámlálással próbáltak eltüntetni minket, majd a magyar vezető
rétegtől elkobzott birtokokra telepítették be saját megbízottjaikat,
hivatalnokaikat, állami alkalmazottaikat. Azt remélték, hogy ezzel a
módszerrel gyorsan meg tudják vásárolni a magyarokat, mert nem tudták,
hogy a mi lelkünk nem eladó.
Templomainkba idegen papokat küldtek, tanítóinkat háttérbe
szorították, kultúránkat igyekeztek idegen elemekkel felhígítani.
Betiltották nemzeti ünnepeinket, himnuszunkat, jelképeinket... de
megmaradtunk. Deportáltak, megaláztak, jogainktól megfosztottak.. de
megmaradtunk. Területünkre, szülőföldünkre szennyező ipari üzemeket
hoztak, mintha nekünk adnának munkát, de szakiskolákat hozzá nem
nyitottak, és idegenből jöttek a vezetők, s mi csak szolgák lehettünk
itt is. Ez mind előre kitervelt program volt. Amint a járások
kialakítása is, és a járási székhelyek kijelölése. Igyekeztek
mindentől megfosztani, ami megmaradásunkat segíthetné. Iskoláinktól
is. Ezért csalogatták más iskolába a magyar gyermekeket, nem az
érvényesülés miatt.
Legyünk büszkék arra, hogy akik még magyarként itt vagyunk,
emberségünket, tisztességünket, önbecsülésünket egészségesen tudtuk
megőrizni . Akik elpártoltak tőlünk, s akik ellenünk törnek, azok mind
alkalmatlanok a tisztesség és becsület minősítésére.
A hatalom, amikor meg akar törni és szét akar zülleszteni, akkor a
gyermekeket veszi célba mézesmadzaggal, ígérgetéssel, képmutató
tudálékossággal. Pedig csak az a célja, hogy GYERMEKEINK LELKÉT
ELRABOLJÁK, hogy idegen szóra, idegen kultúrára szoktassák, hogy aztán
mint a vágómarhát a saját akaratuk szerint használják. Mint a stricik
az utcalányokat..
Ezt akarjuk ?!
AKINEK FONTOS A SAJÁT GYERMEKE SORSA, AZ NEM RABOLJA EL TŐLE AZ
ANYANYELVŰ OKTATÁS LEHETŐSÉGÉT !
Ez a nyelv köti az anyához a gyermeket akkor is, amikor távol vannak.
Ez az igazi lelki köldökzsinór, amely a szeretet, a tisztelet és a
megbecsülés közvetítője. Aki azt szeretné, hogy gyermekei őt
tiszteljék és becsüljék akkor is, amikor már nem szorulnak rá a szülő
pénzére, gondoskodására, az ne feledje, hogy ennek lényege, hogy ezt a
fontos köteléket megtarthassa. Az idegen iskola idegen szellemiségével
elidegenít családtól, testvértől, néptől, nemzettől, szülőföldtől. S
aki ezt elveszti, az a világ hontalan kóborló vándora lesz: lehet
vagyona, de otthonba soha. Lehet üztettársa, de barátja egy sem.
Szülőjének már nem gyermeke, csak vagyoni örököse akar lenni...
Kutatások, statisztikák bizonyítják, hogy aki nem anyanyelvén rakta le
műveltségének alapjait, azok többsége nagyon sajnálatra méltó emberi
zsákutcába jutott. Szülők ezrei bánták meg rossz döntésüket, hogy
engedtek a hatalom, a pénz vagy a pozíció csábításának, és saját
gyermeküket tagadták meg, akivel később már nem tudtak jó emberi
kapcsolatban maradni... narkós diákok tömegei épp a narkóban keresik
az otthon melegét, amit egyszer elvettek tőlük.
Ezt akarjuk ?
Az EMBERSÉG ALAPJA AZ ANYANYELVI OKTATÁSNÁL SZILÁRDUL MEG.
Sokan mondták el, hogy nem csupán az lényeges, hogy mit tanulunk, de
sokkal fontosabb talán, hogy hogyan és miként.
Magyar gyermek magyar iskolába való !
Magyar ember magyarul vigad, magyarul sír, magyarul szeret, magyarul imádkozik.
Mindenki eldöntheti, melyik útra lép: a szeretet vagy a szeretetnélküliség felé.
ÖNNEK MINDEGY, HOGY MILYEN EMBER LESZ GYERMEKÉBŐL ?
A felvidéki oktatással kapcsolatos honlapokat a következő
linkgyűjteményen lehet megtekinteni: Felvidékiiskola.lap.hu
(szerkesztői megjegyzés)
Mihályi Molnár László/Felvidéki Polgár Info
Kapcsolódó korábbi írás:
Nyílt levél
felvidek.ma 2007.10.09. 18:37
Mihályi Molnár László, Szepsiben élő tanár nyílt levelet fogalmazott a beneąi dekrétumokkal kapcsolatban.
 A prágai Szövetségi Gyűlésben a kárpótlási törvény megvitatása idején, 1991-ben a Coexistentia képviselői klub vezetője és egyik kezdeményezője volt annak, hogy a kárpótlást a csehszlovák törvényhozás 1944. október 6-ig visszamenőleg értelmezze, a magyar iskolák bezárásáról történt intézkedés időpontjáig. Ezzel szemben a prágai Szövetségi Gyűlés többségi szavazással úgy döntött, az 1948. február 25-e előtti sérelmeket nem orvosolja.
Kedves Barátaim és Sorstársaim!
Mihályi Molnár László vagyok, szepsi lakos, kassai középiskolai tanár. Gyermekkoromtól ismerem a szülők, nagyszülők, falusi öregek által suttogva és félve elmondott rémtörténeteket népünk feldarabolásáról, a kitelepítésekről, meghurcoltatásokról, a magyar beszédért megvert és kopaszra nyírt asszonyokról, vagyis a felvidéki magyarok huszadik századi tragédiájáról. Az elmúl fél évszázadban, amióta eszemet tudom, magam is az tapasztaltam, hogy nagyon gyakran csak kisemmizett és másodrendű állampolgárként kezel bennünket az államhahatalom és a hivatal. Olyanok itt a magyar nemzetrész szabadságjogai, mint amilyen „vallásszabadság” volt a kommunizmus idején. Még nevünket, falunk nevét, földrajzi neveinket sem használhattuk eredeti módon, vagyis anyanyelvünkön. A hetvenes években vezettem a pozsonyi magyar egyetemisták klubját, szerveztem honismereti kerékpártúrákat, nyári táborokat, majd a keleti végeken népművelőként színjátszók és folklórcsoportok közt tevékenykedve tapasztaltam, hogy a háború utáni megtorlások következmányei mily súlyos erkölcsi, lelki és anyagi károkat okoztak az egész Felvidéken. Ezért is vállaltam szerepet a politikában, amikor ellenzékből a nyilvánosságra léphettünk 1989-ben. Két évig voltam a prágai parlamentben képviselő, s 1992 tavaszán a tisztességes magyar képviselők frakcióvezetője. Ott voltam, amikor a kárpótlási javaslatoknál benesi módon csak azért utasítottak el javaslatainkat, hogy a magyarok semmit vissza ne kaphassanak. A politikai pártharcoktól ugyan visszavonultam, amikor bizonyos körök nyomására kiszorították az érdekképviseleti elvek közül a teljes körű kárpótlást és jogaink teljes körű helyreállítását, s helyébe csak a materialista és üzleti szempontokat helyezték. Én viszont nem maradtam független a magyar érdekképviselettől, és ezért kérek mindenkit, aki egyetért az alábbi nyílt levél tartalmával és vállalja nevét, az csatlakozzon hozzá..
SMS – 0903934660 e.mail mihalyim@gmail.com
Nyílt levél a Szlovák Köztársaság polgáraihoz és vezetőihez !
Tisztelt Polgárok !
Alulírott szlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárok aggodalommal szemléljük az elmúlt hetek eseményeit, melyek arra intenek, hogy őrizzük a békességet ebben a térségben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hallgatólagosan el kell fogadnunk minden ellenünk irányuló rágalmat és támadást. Reméljük, hogy azok a diktatúrák már nem térhetnek vissza ide, amelyek az állami szintre emelt terrorral, félelemkeltéssel teremtettek látszólagos békét, rendet, nyugalmat, holott valójában a rettegés fojtotta el a szót, a szabad véleményt, az igazságot. Hazugságokra nem lehet jövőt építeni, erőszakkal nem lehet emberibb viszonyokat kialakítani és egyenlőség nélkül nem lehet demokráciáról beszélni. A XXI. század Európájának kulturált magatartásra van igénye.
Amikor a rendszerváltást követően lehetőség kínálkozott a háború utáni igazságtalanságok jóvátételére vagy enyhítésére, akkor sokan csak a kommunista diktatúra jogtalanságainak következményeit kívánták felszámolni. Kevesen akartak emlékezni arra, hogy Szlovákia is kiszolgáltatott helyzetben került a fasiszta nagyhatalmi önzés csapdájába a háború alatt, és csak a kommunista sztálini manipulációnak köszönhette, hogy a háború után a győztesek oldalán jegyezték be, mint a megújuló csehszlovák állam részét. Beneą elnök - akiről azóta kiderült, hogy a szovjet KGB ügynöke volt, s feladatul kapta, hogy 1948-ban játssza át a hatalmat a kommunistáknak - nem csupán a magyarokat és németek, hanem a szlovákokat is gyűlölte. A magyaroknak és németeknek pedig a zsidók korábbi sorsát szánta. Ez a gyűlölet fogalmazódott meg a háború utáni törvény erejű rendeleteiben, dekrétumaiban. Ellenséggé bélyegzett minden magyar és német nemzetiségű vagy származású embert, aki nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, hogy fegyveresen harcolt a fasiszták ellen. Így váltak ellenséggé még azok a német és magyar nemzetiségű gyerekek, akik a háború alatt még nem is éltek, nem beszélve az asszonyokról és az öregekről. A dekrétumok következményei többnyire börtönbüntetésben, kényszermunkára hurcolásban, vagyonelkobzásban, erőszakos Csehországba vagy Magyarországra deportálásban realizálódtak. Vagyis bűnössé nyilvánítottak az országban közel 4 millió polgárt csupán származásuk , nemzetiségük avagy anyanyelvük miatt. Ezek levéltárakban dokumentált tagadhatatlan tények. Ezeket nem lehet semmisé tenni azzal, hogy elhallgatjuk vagy meghamisítjuk. Beneą tetteinek és az akkori gyűlöletből fakadó megtorlásoknak a védelmezése nem méltó korunk Európájához. Mert a következmények máig eleven sebként fájnak nem csupán az akkor meghurcoltak, hanem gyermekeik és örököseik lelkében és emlékezetében is. Ezért kívánt az MKP a megbékélés útját felajánlva, enyhítést keresni erre az elfertőzött, és hatvan éve gennyesedő sebre. Az orvosi szaknyelv a seb kitisztítását javasolja, de ha ezt elmulasztják, akkor az nagyon súlyos következményekkel járhat ebben a térségben.
Az Európai Unióban csak a nagykorúan, éretten, együttműködni tudó, egymás iránt érzékeny, egymás értékeit tisztelni tudó népeknek van felemelkedése. A Kárpát-medencében már sokszor kihasználták az „oszd meg és uralkodj” politikája szellemében az itt élő népek egymás ellen uszítását azért, hogy idegen érdekeket érvényesítsenek. Ha ez most is sikerül, akkor mind a szlovák mind a magyar nemzet elvesztheti önálló kibontakozásának esélyeit.
Ezért fordulunk Önökhöz, hogy ne a gyűlölet vezérelje indulataikat, hanem a megértés, és próbálják így megfontolni az itt ezerszáz éve szülőföldjén élő nép sorsát, érzéseit és kéréseit.
Mihályi Molnár László
2007.10.31. Mihályi Molnár László jegyzete.
Benes és a végső megoldás.
|
I.
Beneą és a végső megoldás
„ A szlovák parasztnak és munkásnak, akiket kiszorítottak a gazdag déli területekről és századokon keresztül a hegyek között elnyomtak, meg kell ismét kapnia ezeket a régi szlovák területeket.”(G.Husák fogalmazása 1945 február, a kommunista párt konferenciáján)
„Elő kell készítenünk a németjeink és magyarjaink ügyének végérvényes megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz.” (E. Beneą, 1945.II.16.)
„A Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi védelemre egyáltalán nem számíthatnak. Az egy tömbben élő nemzetiségi lakosságot szét fogjuk telepíteni!” (Clementis, 1946.II.27.)
A XX. század bővelkedik a különböző népirtásokban a törökországi örmények és kurdok elleni mészárlásoktól a kambodzsai Pol Pot rezsim több milliós ártatlan áldozatán át a közelmúltban a jugoszláviai horvátok, bosnyákok és albánok tömeges kivégzéséig, hogy csak néhányat említsünk. A médiákban azonban leginkább csak a zsidó nép ellen elkövetett bűnök kapnak egyértelmű elítélést, míg az ennél sokkal tragikusabb és tömegesebb kommunista vérengzésekről gyakran szemérmesen hallgatnak vagy még a körülményekre hivatkozva felmentően védelmükbe is veszik azokat. Vajon az egyik kérdésben oly vehemensen ágáló körök miért nem tartják legalább ilyen veszedelmesnek a szocialista és kommunista eszmék kitalálóit, terjesztőit és végrehajtóit, hiszen tevékenységük (főleg Lenin és Sztálin idejében) sokszorta több megkínzott, halálba hajszolt és elpusztított ártatlan áldozatot követelt. A lelkekben, közösségi életben és emberi értékrendben végzett pusztítás nagyságáról pedig a mai napig nem lehet számot adni, mert az napjainkra is tragikusan kihat , főleg az évtizedekig leigázott kelet-európai térségben… Akik mindezt megkérdőjelezik, azok az auschwitzi rémségeket is letagadhatják ! És mindezek után akár az 1945-ben kezdődő magyarok és németek elleni csehszlovákiai megtorlásokat is igazságosnak mondhatják csak azért, mert Németországot és Magyarországot a vesztes országok közé sorolták. (A háború másik kirobbantóját, a Hitlernél is nagyobb gazember Sztálint pedig az egekig magasztalták!) Jaj a legyőzötteknek ! Olyanok is hirdetik ezt a „háborút követő történelmi igazságtételt”, akik tudathasadásos módon védelmükbe veszik a Tiso elnök vezette Szlovákiát, mely az elsők között küldte haláltáborokba zsidó polgárait, s még fizettek is az elszállításért a németeknek. Tudvalévő, hogy a szláv szimpátia jegyében Sztálin hajlandó volt belegyezni Csehszlovákia határainak visszaállításába, s az ezt követő etnikai tisztogatásokba, és jótékonyan megfeledkezni az álszent plébános országlásáról, de három „szívességet” kért érte cserébe:
1. A Szovjetuniónak adják át Kárpátalját, amit aztán egy mondvacsinált népakartra hivatkozva bekebeleztek a kommunista rémuralom birodalmába. Onnan ugyanis a Kárpátokon belülről tarthatott szemmel három gyarmattá tett országot.
2. Csapjanak egy kis ribilliót a német hadsereg hátában, hogy legyen mire hivatkozni Szlovákia háború utáni megítélésekor. (Érdekes módon, mivel azt nem a szovjetek szervezték, a hasonló, de jelentősebb lengyel felkelést nem így értékelték, s még arról is hallgatni kellett, hogy azt a magyar hadsereg támogatta !)
3. Tegyék lehetővé a kommunista párt hatalmi befolyását az új vezetésben, és ennek garanciája az lesz, hogy Beneą elnökként szerepelhet az ország élén.
Ilyen előzmények után alakult meg Kassán az új kormány (1945.4.5.), meghirdetve egy olyan programot, melynek egyes pontjai kimondottan fasiszta jellegűek voltak, és a magyar és német nemzetiségű polgárok ellen irányultak (jogfosztás, vagyonelkobzás, kollektív bűnösség !). Beneą lett az elnök mindenféle parlamenti jóváhagyás nélkül, holott 1939-ben önként lemondott és üdvözölte az új elnököt (Háchát), és egyébként is lejárt a mandátuma 1945-ig. Ennek ellenére törvényerejű rendeleteket adott ki, s mivel ezek közt több olyan is akadt, amely csupán származásuk miatt avagy anyanyelvük alapján bűnössé nyilvánította a magyarokat és németeket, ezeket a dekrétumokat nyugodtan fasiszta törvényeknek nevezhetjük. Néhol még annyi fáradságot sem vettek, hogy önálló törvényeket fogalmazzanak, hanem csak a zsidókra vonatkozó korábbi jogfosztó intézkedések szövegében írták át a zsidót magyarra vagy németre.
Márpedig aki ma ezeket a törvényeket (dekrétumokat) védelmébe veszi, az maga is fasiszta.
Ez a kifejezés ugyanis nem néphez, hanem magatartáshoz és cselekedethez köthető., méghozzá úgy, hogy fegyverrel, pénzzel vagy csalással megszerzett hatalmával visszaélve egy népet, népcsoportot vagy népréteget megfoszt jogaitól, és fizikai vagy szellemi megsemmisítésükre törekszik. Ezért nevezhetők fasisztának az arisztokráciát válogatás nélkül lemészárló francia „forradalmárok”, a cári családot kiirtó leninisták, a kulákokat, papokat, értelmiségieket halomra gyilkoló vagy haláltáborba kényszerítő kommunisták, a zsidókat megsemmisítésre ítélő hitleristák vagy akár a palesztinokat kisemmiző és gyilkoló izraeli agresszorok is.
A XX. század azonban abban is „tökéletesedett”, hogy a fizikai elnyomás helyett a szellemi megsemmisítést, a hit s a nemzeti érzés felszámolását, az emberi alapértékek önkéntes feladására való késztetést kifinomultan alkalmazza. Láthatjuk, hogy a sokszínűség, a tolerancia, a másság tisztelete, az esélyegyenlőség, a haladás, modernizáció és demokrácia varázsszavainak leple alatt azon munkálkodnak, hogy egyes szűk gazdasági érdekcsoportok igájába hajtsák a világ jámborrá és beletörődővé tett népeit. Olyanokat emlegetnek, hogy a család fogalma elavult, a nemzeti hagyományok ápolása gettósodáshoz és kirekesztéshez vezet, és csak az a modern, ami tagad mindent, ami eddig volt. Sőt a legjobb a múltat végképp elfeledni, mert az gátol bennünket az előrelépésben.
Olyanok akarnak minket az ellenünk elkövetett bűnök elfeledésére késztetni, akik közben a más népeken esett bűnök feletti sajnálkozást akarják tananyaggát tenni az iskolákban. Már megint ez a szovjet-orosz kommunista trükk! Ők az internacionalizmus jelszavával akartak orosszá és istentagadóvá tenni, hogy a saját hagyományainkat, hitünket és érzéseinket pedig feledjük el. Most pedig a szintén istentagadó világpolgárok akarják nekünk megmondani, hogy nekünk mi a jó (persze az, ami nekik anyagi hasznot hajt).
Ki hasznot húz belőle, annak térkép e táj. – írhatná most Radnóti.
Nem is az a legdöbbenetesebb, hogy Slota, Fico és a hasonló magyargyűlölők akarnak továbbra is a ránk fröcskölt mocsokban tartani, hanem az, hogy „még nincs itt az ideje”, „előbb egyeztetni kell”, „nagyobb tapintattal kell viszonyulni a partnereinkhez”, „európai módon” stb. halogató kifejezésekkel fertőzik a közéletet még egyes magyar nyelven megjelenő lapok is.
ÍGY LESZ AZTÁN MINDIG AZ ÁLDOZATBÓL VÁDLOTT ! Mint szegény Malina Hedvig is… A végén még mi fogunk bocsánatot kérni azért, hogy egyáltalán megszülettünk ?!
Miért fáj vajon az nekik, ha nekünk ez nem tetszik ?! Mint a tolvajnak, ha rámutatnak a lopott holmira ! Így vagyunk ezzel Trianon kapcsán is, és nem más a helyzet az 1945 utáni időkben elkövetett gazemberségek ügyében sem.
Csak a tolvajnak van oka rettegnie, hogy egyszer leleplezik.
De miért viselje a bűnösség bélyegét az ártatlan ember ?
forrás: Mihályi Molnár László
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum