Hírek : Vasárnap - Próbatétel |
Vasárnap - Próbatétel
2008.01.18. 22:23
2008.01.18. VajdaságMA - A legutóbbi parlamenti választásokon, de az előzőek után is, midőn drámaian megcsappant a magyar pártokra leadott szavaztok száma, akadtak olyanok, akik a magyar választópolgárokat vonták felelősségre. Miért szavaztak a többségi pártokra? Gőgösen utaltak arra, hogy ezekből a választópolgárokból hiányzik a nemzeti öntudat. Velük szemben Brechtet emlegettem, aki kikarikírozta a néppel elégedetlen kormányt, amely arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lenne leváltani a népet.
Azt bizonygattam, hogy nem kellene a választópolgárokra hárítani a felelősséget, hanem felül kellene vizsgálni a kudarc igazi okát. Lassan erre is fény derül. A kudarc oka a civakodó, kizárólagos, megosztó, a nagy szavak pufogtatásában kimerülő kisebbségpolitika volt. Szerencsére akadtak kisebbségpolitikusok, akik belátták, hogy másfelé kell fordítani a szekér rúdját. Hitelesebb és demokratikusabb légkört ígértek, és ígérnek, amelynek a Magyar Koalíció csak egyik eleme, szeretném hinni, hogy a jelképe. Ha ugyanis a Magyar Koalíció több szavazatot kap, mint előzőleg a VMSZ, akkor mindenki beláthatja, hogy a magyar választópolgárok a kisebbségi pluralizmusra és a demokratikus fordulatra szavaztak. A magyar választópolgárok jól tudják, hogy jelöltjük nem nyeri meg az elnökválasztásokat, nem is erről van szó, hanem sokkal többről: a kisebbségi demokráciáról szóló kisebbségi népszavazásról. Ez pedig nemcsak "etnikai összefogás", hanem olyan összetartás, amelyben ötvöződik a nemzeti érdek és a demokratikus érték. Ahol pedig a demokratikus eszményekre, a pluralizmusra szavaznak az egypártiság ellenében, ott szó sincs gettóról, sokkal inkább beszélhetünk a gettóból való kitörésről. Egy közösség vagy egy társadalom életében mindig nagy károkat okozott, ha ez a kettő konfliktusba került egymással. Így jártunk mi is a közelmúltban, ezért hullott ránk az egypártiság árnyéka. Ez volt a kudarc oka. A kudarcot nem szabad elhallgatni, okait nem szabad a szőnyeg alá söpörni, de a siker esélyét sem kell letagadni. Nekem is úgy tűnik, hogy ebben az évtizedben először tér vissza a közösség önbizalma és önbecsülése. Ám egy dologról nem szabad megfeledkezni, a tartós bizalmat a választások utáni időszakban ki kell érdemelni. Az ígéretek szépek, de meg kell valósítani őket. A remélhető választási siker nem szülhet önelégültséget, hanem kötelességet. Jó lenne elismerni, hogy a kisebbségi polgár nemcsak a nagy szavakból él, hanem kenyérre is szüksége van, s vannak hétköznapi gondjai. Elsősorban a munkahely. Aztán a modern kornak megfelelő tudástőke. Nem ikebanák kellenek, hanem kultúra. Jó lenne elismerni, hogy a kisebbségi polgár nemcsak táncolni, hanem dolgozni is akar. Nemcsak a semmitmondó szónoklatokat, szóvirágokat akarja hallani, hanem választani is szándékában van. Jó lenne elismerni, hogy a kisebbségi polgár érett arra, hogy közvetlenül és titkosan válassza meg a saját nemzeti tanácsát, s ez az a pont, amelyen mozgósítani lehet a kisebbségi polgárokat. A jelenlegi elnökválasztás ideiglenesen pótolja ennek a hiányát, de tartósan nem helyettesítheti. El kell ismerni, hogy a kisebbségi polgár szabad közszolgálati sajtót akar, ami azt is jelenti, hogy a civil szervezetek, a független elemzők rögtön a választások után szinte napról napra szabad véleménycsere keretében elemezhetik, hogy mi valósul meg a választási ígéretekből. Ez lesz az igazi próbatétel.
Végel László
(Az újvidéki Családi Körben megjelent írásából)
|