Lassan egy fél éve vagyok Japánban, nem túristaként, párom Japán, így kerültem én is ide. (rasszista már nem lehetek, ázsiai barátnővel, ez majd később lesz érdekes) Az itt töltött idő alatt sok mindent tapasztaltam, ledöbbentem, elcsodálkoztam és rájöttem, van még normális hely a földön, ahol a globalizáció és a "tőke" még nem zabálta fel, vagy irtotta ki a hagyományokat, az emberi értékeket és a tényleges szólásszabadságot. Ebben az országban ugyanolyan hangosan ki lehet mondani, hogy zsidó, hogy fekete vagy cigány, mint azt hogy japán, ázsiai vagy fehér, kaukázusi. No de ez csak egy apró pozitívum, ami viszont a legjobb bizonyítéka annak, hogy ez az ország egyenlőre még viszonylag "tiszta". Nem, nem a fajoktól, hanem a globalizáció mocskától.
Én Tókióban élek, de jártam már vidéken is, történetesen Kobéban. Itt hozzátenném, mielőtt elfelejtem, hogy a japán szavakat, neveket magyarosan írom át, kiejtés szerint. A hivatalos változat angolos lenne, például: Tokyo, Nihombashi, stb. Ám ezek pontatlanok, nem kiejtés szerintiek, és a későbbi "hivatalos" átírásokkal ellentétesek. (pl. most már Nihonbashi lenne, illetve Toukyou, mivel ez a helyes írásmódja a jeleknek, aki tud japánul egy picit is, az ezt is tudja. Gondolom pl. ひげ nevű gyárlakótársunk tudni fogja miről beszélek) Nem is a hivatalos magyar átírást használom, hanem leírom fonetikusan, és kész.
Vegyük sorra az első különbségeket, amik felűntek (segítenek megérteni a többit):
1: jegypénztár (vasút): mosoly, udvariasság, kedvesség, stb. Sokat jártam otthon is vonattal, budapesti vagyok, de igen gyakran mentem ide-oda. Velem sosem bunkóztak igazán a pénztárosok, de általában nagyon szürkék voltak. Hihetetlen sok bunkóval találkoznak, ahogyan a sorban állok között megfigyelhettem, úgyhogy meg is értem, sőt a fizetésük sem túl ösztönző. Bunkó emberek Japánban is vannak, mégis mosolyog a pénztáros, kedves, nem unott. Jól fenékbe is rúgják gondolom, ha nem kedves alapból. Itt bárhova megy az ember, mindenki kedves, a rendőr is! Ha valaki eltéved, első dolga, hogy rendőrt keres és útbaigazítást kér. A rendőr pedig nagyon figyelmesen és kedvesen útba is igazít.
2: tisztaság: nincs szemét. (eltekintve pár városrésztől, pl. Roppongi, ami egy fertő, és szinte csak idegenek lakják, sok feka pl.). Budapesten kb. 2 millió ember él, ha jól tudom, Tókióban több mint az ötszöröse, jóval több, főleg nappal, amikor a környékbeli városokból is idetódul mindenki (Például Jokohamából, Csibából), mégis ez a város sokkal tisztább mint Budapest. Itt ha egy fiatal esetleg eldob valamit, nem hogy az öregek nem félnek rászólni, de még a saját barátai is rászólnak, hogy hékás, vegyed már fel, ne égess minket. Itt égő szemetelni, bunkóság, lenézendő, nem pedig alap, vagy vagányság... Hozzáteszem: itt nincsen lépten nyomon szemetes, hiszen válogatják a hulladékot, itt-ott látni apró szemét-szigeteket, azaz válogatott-hulladékgyűjtő konténereket, ládákat. Pl. élelmiszerüzletek előtt. Addig mindenki zsebrevágja, táskájába teszi a szemetét.
3: épületek: itt egy felhőkarcoló, ott egy kis családi ház, amott meg sorházak (apró lakó-tömbök, mint nálunk egy 3-4 szintes, keskenyke bérház). Ezek váltogatjá egymást mindenhol. Mert itt nincsenek kisajátított városrészek, nincsen kiválasztott elit, aki szabadon szemezgethet az ingatlanok között, míg az átlag halandó lakáshoz is csak hitelből jut. Nagyon jól mutatja ezt az egész város.
Ez a pár különbség talán rámutat, hogy Japán is ország, élő emberekkel, nem pedig egy robot, mint sokan látják. Sokan rémisztgettek, mielőtt kijöttem, hogy ott dolgozni kell ám! Tényleg? Otthon nem? De. A különbség annyi, hogy itt nem húzzák le a fizetésem felét, minden-féle soha meg nem térülő címszavakkal. Én otthon is túlóráztam, természetesen nem fizetett túlóra volt. Itt viszont 180.000-230.000 yen körül mozog az átlagfizetés. Forintban ez... kb. másfélszer több. Az ingatlan drágább, de ez annyit tesz, hogy itt 20-40 négyzetméteres lakásokban élnek, amiért itt Tókióban le kell tenni mondjuk, havi 100.000yent (ez már egy elég "kóser" lak, rezsivel). A kaját simán meg lehet oldani havi 50.000 yenből. És még mindig marad pénzünk. Egy pályakezdő fiatal, fél perc alatt eltarthatja magát. Talál magának egy barátosnét, összeköltöznek, és hopp, máris dupla ennyi pénz van, amiből már a lakbér sem jön le. Lehet családot tervezni, juhé. (és akkor még nem is lettek előléptetve, nem is vállaltak ráadás munkát, pl. fordítás, bárakármi, amit otthon sokan csinálnak, hogy egyáltalán a lakást tudják fizetni HITELRE)
Közbiztonság: Japánban még él a halálbűntetés, (él a halálbűntetés, tudom, haha). Ezt azt hiszem nem is kell részletezni. Sokat járok sétálni esténként a környéken, lepukkantabb negyedekben is, és soha senki még csak csúnyán sem nézett rám. Pedig 190 centimmel alapból kilógok a sorból.
Vendégszeretet: A japánok vendégszerető népek. Bárkit szívesen látnak, kapod a 90 napos vízumot (landing-permission, igazából nem vízum), élj boldogan három hónapig. Azonban, Japánban meg van határozva, hogyan válogasd a szemetet, melyik oldalon közlekedj, ne bűzölögj mint egy csotány, ne bűnözz. Ha bűnözöl, pápá. Akkor is, ha teszem azt, munkavállalói vízumod van. Egyetlen esetben nem rúgnak ki az országból, ha egyik családtagod japán. Akkor "függő-vízumod" van, és akkor lesittelnek. Magyarázat? Ez Japán. A japán emberek, a japán nép hazája, országa. Ezért harcoltak, haltak meg, küzdőttek, építették, stb. Ők itt úgy szeretnek élni ahogy, hiszen ez az ő hazájuk. Gyere bátran, látogass meg, de ha nem vagy hajlandó alkalmazkodni hozzánk, húzz anyádba, mert mit itt, japánok, a magunk módján szeretünk élni.
Magyarországon: gyere idegen, élj ahogy akarsz, majd mi lefekszünk, és alkalmazkodunk hozzád, mert ez mindenki hazája, csak a miénk nem, már azért is, mert úgyis annyian meghaltunk érte, és annyit dolgoztunk érte, hogy milyen jogon is neveznénk a sajátunknak. Értsd ezt az egész Kárpát-medencére, bátran.
Betegellátás: itt a kórházak állami kézben vannak, de van magán-rendelő/kórház is. Voltam egy kórházban, államiban. Páromnak volt valami baja, elmentünk a helyi rendelőbe. Szép nagy épület, patolyat tiszta, csendes, nem bűzlik mint egy rohadó vágóhíd, mindenki kedves, stb. Valahogyan amúgy tömeg sincsen... pedig itt aztán rohadt sok ember él. Nálunk otthon, egy méregdrága magánrendelő nem olyan csúcsszuper, mint itt egy állami kórház. Nem, nem a méregdrága berendezésre gondolok. Itt is köpenyben járkál a nővér, kávézik a doki, sima váró van, recepcióval, papírokkal dolgoznak, nem "high-end" laptopokkal, minden a megszokott. Azonban itt rend van, tisztaság, nem omlik a vakolat, nem a folyosón vár a beteg, stb. Otthon olyan mintha börtönbe mennék, amikor kórházba megyek, itt meg egy kellemes, békés helyre érkezem. Ismétlem: állami pénzből. Az emberek adójából. Lehet mondani, hogy itt 120 milliónál is több ember él, nagyobb az adó-bevétel vagy mi, de annál több kórház is kell, annál több embert kell ellátni. Szerintem annyi a különbség, hogy itt nincsenek Gyilkos Ágnesek.
Vasút: A MÁV és a japán JR (Japanese Railway, vagy tudom is én) árai majdnem fedik egymást. Egy Déli - Székesfehérvár távon, talán 300Ft különbség van a kettő között. Én sokat jártam Székesfehérvár felé anno. Most már jár valami új-féle vonat is, tudom, de ez a magyar vonatok egy kis hányadát teszi ki, beleszámítva az Esztergom-felé közlekedő Siemens u-boot-okat. A legtöbb vonat, még mindig a teligraffitizett, vastagon-rozsdaporral-lepett
-ablakú, dugult wc-s, szakadt-kárpitos, nyáron-sülj-meg szerelvény. Japánban távolsági vonattal még nem közlekedtem igazán, itt egy egyórás út a metrón is előfordul simán, tekintve Tókió méreteit. Viszont még így is, azon járatok, melyek a környező városokat kötik össze Tókióval, légkondícionált, tiszta, rendben tartott (heti rendszerességgel takarítják pl. a metró-szerelvényeket, sosem ragad a kapaszkodó, sosem csúszik, nem vastagon poros az ablakpárkány, stb) szerelvények járnak. Többségében digitális kijelzővel, ajtónként menetrenddel, két fős személyzettel (legalább). Az állomások fedettek, légkondícionáltak, tiszták, biztonságosak, mindehol számos hasznos információval ellátva. Mindez, 300 forinttal többért. Nálunk most emeltek árakat, ha jól tudom, meg töröltek el kedvezményeket, elég abszurd módon... Mégsem hallom senkitől hogy "hú baze, épül az új állomás meg minden!". Tudom, van ahol építenek új állomást, meg egyebek, újítják a régit, de ez talán 1-2 helyen fordul elő, miközben járatokat szűntetnek meg, a minőség még mindig sz*r. Mirefel akkor az áremelés?
Emberek: itt senki sem politizál. Komolyan, tesznek rá. Azonban, ha gy politikus gebaszt csinál, akkor mennie kell. Lásd Sinzó Ábe, ki nem is olyan régen vonult vissza. Nem lopott milliárdokat, nem kurvázta le Japánt, de nem is töketlenkedett ellenzékként. Mennie kellett. Még ő kért elnézést, és teljesen ki is borult. Senki nem sajnálta igazán, mondták, hogy szegény, de hát nem végezte jól dolgát, mennie kell. Ha itt olyasmi történne mint otthon volt pl. az őszödi beszéd (vagy az azt megelőző 16 év:P) akkor annak sorozatos kivégzés-hullám lenne a vége. Nem, nem az emberekkel szemben, hanem a kormánytagokkal, képviselőkkel szemben.
Történelem: Japán a második világháborúban veszített pár szigetecskét Oroszország javára. (Szovjetúnió akkor éppen) A Japánok mind a mai napig követelik vissza, holott pici szigetecskék ám, és alig 200 ember ha érintett az ügyben. (felmenőik lettek kitelepítve, vagy ők maguk) Mégis, minden japán azt vallja, hogy az biza japán föld, és kérik vissza. Ez az ügy, elég erősen rányomja bélyegét a két ország közötti viszonyokra. Nekünk van több mint 70% földveszteségünk, anno 50% lakossággal együtt. (nem érdekelnek az akkori kimutatások, nézzünk már meg egyszer nem 20.századi, hanem 19.sz. végi felméréseket, és hopp, még kevesebb az oláh, tót, stb... és vegyük bele, hogy még azt is a Habsburg közigazgatás végezte el.) Tény ami tény, mind a napig milliók érintettek. Állam-bácsi, tetszik lépni? Nem. És itt nem a kormányt értem. Az állam a nép. Kinek a pénze? Kinek a döntése? Kinek a földje? Kinek az élete?
Összetartás/oktatás: itt már az iskolában az összetartást tanítják, sőt óvodában. Ne feledjük, a japán írásrendszer elég bonyolult. Három írást használnak egyszerre (aki akar utánajárhat, most kivételesen angolul: Kanji, Hiragana, Katakana). Ugye a kínait átvették, de a japán ragozós nyelv, és ezen ragok jelzéséhez kellett még valami extra. Továbbá az idegenszavakra, hangutánzó-szavakra is külön írásjel-készletük van. No de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy egyenruhában jár a gyerek oviba. Nem kezdődik már 4 éves korban a gizdázás, kinek milye van. Általános iskola szintúgy, még a táska is egyen-táska. Középiskolánál már kezd változni a helyzet, egyenruha van, iskolatáska... elvileg az is egyen, de már láttam eléggé egyedi táskát is. Ez az egyenruha dolog (jó, részint perverz, mert évfolyamtól függően rövidül a szoknya, és a végzős diáklányok már eszméletlen rövid szoknyát hordanak, azonban megtalálták a megoldást: rövidnadrágot hordanak alatta, már aki, párom pl. ezt tette) erősíti az összetartozást is.
Minden iskolában vannak "klubbok". Főző-klubb, csillagász-klubb, kendo-klubb, kertész-klubb, számítógép-klubb, stb. Vannak rendes sport-foglalkozások. Kosár, foci, atlétika, önvédelem, egyebek. Egy klubba kötelező belépni, és annak a tevékenységein részt venni. Nem hülyeség. Párom pl. tennisz-klubban volt.
A tanulók tisztelik a tanárokat, kénytelenek, mivel elég komoly bűntetést kapnak, ha pofátlankodnak. Ja igen, itt a pofon, elfogadott dolog (iskolában nem nagyon szokás, de nagyon sok sorozat, rajzfilm, stb jelzi, hogy néha bizony szükség van rá). A pofont elszenvedő alany, pedig az esetek 90%-ban belátja, hogy kiérdemelte azt. Fegyelem az megvan.
Ez csak pár példa, számtalan ilyennel szolgálhatnék még. A lényeg: itt az emberek többségében becsületesek, és ezt kötelezően betartja maga az aktuális "hatalom" is. Itt is van némi korrupció, ebben biztos vagyok, bár amikor ezt felhozom, az emberek azt mondják, hogy kizárt. Ki tudja. Azonban amikor szárazon elmesélem az otthoni dolgokat, ledöbbennek, és néznek hogy ez, Európa? Olyankor mondom, és bizony ilyen az összes többi ország is, csak a miénk a csúcstartó. Mert nehogy azt higgyük, hogy Németország jobb. Annyi a különbség, ott az emberek még nem lustultak el annyira mint minálunk. (tisztelet a kivételnek)
A hazaszerető magyar embernek, aki tiszteli a hagyományokat, és ad még az igazi értékekre, Japán egy földi paradicsom. Itt is vannak gondok, persze, menny és pokol a két ország között a különbség. Az egész hozzáállás kérdése. Látszik ez a szemetelésen is.
A lényegi különbség az, hogy míg nálunk az iskolák többségében most már csak sz*rral tömik a gyerek fejét, itt jómodort, udvariasságot, tiszteletet, rendszeretetet és szorgalmat nevelnek a gyerekekbe. Ne feledjük, az iskola gyerekkori éveink nagy részét kiteszi, az iskola felelős a nevelésünkért, a jövőnkért. Az iskola az államé (egyenlőre), az állam mi vagyunk, mi megválasztunk egy kormányt. Azonban ha valami simlit észlelünk, nem egy másik párttól várunk megmentést, hanem mi, az állam lépünk, és mozdítjuk el a barmokat a trónusból. Na ez az ami nálunk hiányzik. Tudom, én beszélek, aki Japánban él. Nehogy azt higgyétek, hogy nekem olyan rohadt könnyű dolgom van. A magyar nyelv (hála a politikának, hiszen immár a térség legfontosabb nyelve lehetne, lásd kelet-nyugat kapuja, Európa közepe, minden mehetne rajtunk keresztül, és sorolhatnám) nem épp a legeladhatóbb dolog, és csodával határos, hogy találtam egy céget, amely támogatja a vízumomat, de egyenlőr efizetés nélkül jobbára... Sokat szenvedtem mire le tudtam adni a vízumhoz szükséges papírokat, és még mindig egy hónap, mire megtudom, hogy mi lesz. Viszont nem vagyok mérges a bevándorlási hivatalra. Japán óvja a japán emberek életét. Megértem. Megértem, mert az én hazámban sz*rnak a magyarok életére és így érzem a fontosságát ennek. Megértem, hogy nem akarnak több bűnözőt beengedni, és megértem, hogy itt japánként kell élni. Nem, nem feladni a múltamat, hanem egyszerűen, úgy megőrízni azt, hogy közben a mindennapokban, alkalmazkodom az itteni emberek életviteléhez. Én itt idegen vagyok, amolyan vendég-féle, és tisztelem a házigazdát. Remélem elfogadják a kérelmet, és hamarosan elkezdhetek rendesen dolgozni, de nem vagyok mérges a sok idegeskedés miatt, hiszen én döntöttem úgy, hogy idejövök, nem ők hívtak.
Ez a hozzáállás pedig nagyon sok külföldiből hiányzik. Őket innen idővel kirúgják. Otthonról sajnos nem. Én örömmel írtam alá a papírt, hogy ha bármilyen törvényt itt megsértek, azonnal küldenek haza, hiszen eszem ágában sincs ilyet tennem, és tudom, hogy nem fognak hazugságokat rámkenni, nem úgy, mint teszi azt sok honfitársammal a haza "igazságtalanságszolgáltatás. "
Bizonyos témakörökbe mélyebben is bele tudnék mászni, jobban részletezve elemeket. Például az oktatási-rendszer, közbiztonság, honvédelem, stb. Nagyjából bárminek utána tudok járni. Japán nem egy európai ország, és viszonylag érintetlen még a sok fertőtől. Nem hittem el, amíg ide nem jöttem. Szerintem elég lelkesítő tudni, hogy lehet normálisan élni, egy normális országban. Talán Magyarországon is elérhetőbb közelségbe kerül egy ilyen jövő, ha az emberek bepillantást nyernek egy már létező, élő és viruló példába.
Nem írtam még arról, hogy itt ez a "gazdagabb" ország, milyen "extra" kiadásokkal küzd, közlekedés, építészet terén, és mégis, milyen hihetetlen eredményeket ér el. De írhatnék a nemzetközi problémákról is, hiszen Japán az egyik legvitatottabb ország történelmileg. Számtalan támadás éri, mégsem hunyászkodik meg. Sorolhatnám ezeket, talán majd legközelebb.
Biztos tele vagyok helyesírási hibákkal, ezekért elnézést, de azt hiszem, jelenleg ez a legapróbb gondja mindenkinek.
Fütyőke
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.01.17. Bombagyár - Japán nem egy európai ország, és viszonylag érintetlen még a sok fertőtől. Nem hittem el, amíg ide nem jöttem. Szerintem elég lelkesítő tudni, hogy lehet normálisan élni, egy normális országban. Talán Magyarországon is elérhetőbb közelségbe kerül egy ilyen jövő, ha az emberek bepillantást nyernek egy már létező, élő és viruló példába.
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum