Egy belgiumi látogatás alkalmával az is kiderült, hogy ezzel még a hivatalos belga képviseleti személyek sem akarnak nagyon kérkedni, amikor az erdélyi autonómiáért lobbiznak magyarjaink a különböző fórumokon. Mert ugye ez már erősítené az őshonos székelyek jogos követeléseit is, akik legalább tízszer annyi lelket és területet mondhatnak magukénak Erdélyben. A baj talán éppen onnan adódik, hogy ez a székely terület pont Románia kellős közepén terül el, amit elég nehéz volna történelmi tényekkel kimagyarázni. Most a belga kormánykrízis is igazolja a vallonok és a flamandok között egyre nagyobb méreteket öltő konfliktust, és ezzel egyidőben az autonóm státust élvező „Német Közösség“ kérdése is egyre fokozottabb figyelmet érdemel. Vajon egy esetleges szétválás esetén ők hová is tartoznának? Esetleg olyan státust kapnának, mint Liechtenstein, vagy esetleg Luxemburghoz csatolódnának? Mindez még a jövő kérdése! Annyi bizonyos, hogy a „Német Közösség“ keményen fenntartja magának azt a jogot, hogy hovatartozásukat csakis egy belső népszavazás eredménye döntheti el majd a jövőben.

Vajon mikorra várható a székelység számára ez a lehetőség, hogy végre ő dönthessen saját sorsáról?

Mindezek ismeretében, az annyira hangoztatott demokratikus elvek alapján, feltevődik tehát a székelység autonómiájának kérdése, mint az EU keretein belül élő népek, népcsoportok bármelyikének jogos követelése, mint olyan eszköz, amely valóban egyenlő jogokat biztosít(hatna) ezeknek a népeknek, népcsoportoknak. A kérdés sarkalatos pontja az, hogy kik és milyen alapon bírálják el az ilyen irányú követeléseket. Meddig lehet még kettős mércével elbírálni az ilyen fontos kérdéseket, meddig lehet még szőnyeg alá söpörni egy ezer éves európai nép önrendelkezési jogát. Itt talán sokkal többről is szó van, mint amennyi eljut az EU végrehajtó szerveihez. Itt a tét egy évezredes nép sorsa és jövője, amelyre a megoldás ugyan létezik (mások esetében működik is), de ezt csak bizonyos esetekre alkalmazzák. Ha ezt nem szorgalmazzák az arra megválasztott hivatali képviseletek, akkor minden marad a régiben.

Az újonnan megválasztott (erdélyi) EU-képviselőknek feladata kellene legyen egy olyan erdélyi (székely) autonómia létrehozása, amely hosszú távon szavatolná az itt élő magyarok teljes jogú kulturális, szociális és foglalkoztatási jogait. Ahhoz már túl sok idő eltelt, hogy távlatokban ámítsák (lásd az elmúlt 17 évet) a székelységet egy esetleges autonómiáról, langyosabb esetben önrendelkezésről. És annak is elmúlt az ideje, hogy most kezdjenek el beszélni különböző képviselői szervekkel annak bizonygatására, hogy Erdélyben még magyarok is élnek. Az elmúlt esztendők bebizonyították azt, hogy a választott erdélyi tisztségviselők a nagy szavakon kívül csak a saját érdekeiket nézték és csak a választói tömeget akarták ígéreteikkel a maguk hasznára megnyerni. Vajon most is ez fog-e történni az elkövetkező időszakban? Van-e még hitele a mostan regnáló erdélyi politikának?

A Székely Nemzeti Tanácsnak is cselekednie kell az elkövetkező időszakban ezért, mert egy civil szervezetet küldöttségét igenis fogadják és meghallgatják, ha ők érveléseiket a fenti példával is alátámasztják, mint megcáfolhatatlan valósággal.

Dr. Száva Tibor-Sándor, Bécs
az MVSZ Elnökségének tagja

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.