Ebben az időben engem bíztak meg a vendéglátóipari egységek létesítésével a tartományban. Tehát az összes vendéglők, cukrászdák irányítására Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Hévízen, Székelyudvarhelyen, Gyergyóban, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön, valamint 4 fürdőhelyen, Szovátán, Borszéken, Gyilkos-tón és Tusnádon. Kezdetben nagyon nehéz volt a munka, mivel a vendéglőkből kifőzdéket hoztak létre. A legtöbb helyen új éttermet kellett kialakítani.

Marosvásárhelyen például csak egy hely volt, a New York kávéház, amelyet akkor a román-szovjet kultúrház foglalt el. Egyenesen Mogyoros Sándor központi bizottsági titkárnak köszönhető, hogy kiutalták a a helyiséget egy étterem részére. Így alakult meg megyeközpontunkban a Maros étterem, amelyet 1953-ban avattak fel.

Régenben expressz büfét építettünk, Hévízen szintén, Gyergyóban első osztályú éttermet. Csíkban ez nem volt szükséges, mert ott létezett egy elég szép éttermi szálloda, amelyet a székelyek csak Fényesnek neveztek el, viszont

Székelyudvarhelyen expressz büfét és első osztályú éttermet kellett létrehozni.
Sepsiszentgyörgyön a meglévő Sugás éttermet kellett felújítani. Az említett négy fürdőhelyen, Szovátán a Tivoli éttermet, Borszéken a Borszék éttermet és cukrászdát, Gyilkos-tón éttermet, Tusnádon első osztályú éttermet és cukrászdát.
Természetesen, az összes meglévő egységnek megvolt a külön könyvelése.

Kezdetben jól is mentek, később azonban a meglévő hasznot mindig Bukarestnek kellett leadni, ezért az igazgató felment elpanaszolni, hogy nem hagynak az egységeknek semmit. Erre a miniszter azt válaszolta, „sa stii ca auto este maghiar, dar soferul este român", ami annyit jelentett, hogy ne számítsunk javulásra.

Az autonómiát szép lassan 10 év után ravasz módon megszüntették, új rajonokat hoztak, többek között Ludast és Segesvárt is Marosvásárhelyhez csatolták, és a Maros Autonóm Tartomány alatt meg is szüntették.

A dologban csupán az a furcsa, hogy a pártbizottságot is román vezetés váltotta fel, amelynek élére egy magyar főtitkár került, amely az egész tartományi pártvezetést 50%-ig román nemzetiségűekre cserélte le. Tehát nem csoda, hogy ezután minden megváltozott, és így lett Marosvásárhely, az egykori székely főváros lakossági számaránya 50%-os.

Nem csoda az sem, hogy most különböző kifogásokkal a székely autonóm tartomány megalakulását megakadályozzák.

Havadi Tibor, egykori vendéglátóipari igazgató
Népújság