2007.10.25. www.commora.hu, http://bumm.sk/index.php?show=12730   

Nemrégiben egy nyílt levelet fogalmazott meg, melyben elítélte a Benes-dekrétumok szentesítését. Mi volt a célja ezzel a levéllel?

A levél elsődleges célja nem az elítélés volt, mert szlovákia polgáraihoz és vezetőihez szól, hanem a helyzetünk tárgyilagos megértésének igénylése attól a közegtől, amelybe akaratunkon kívül nagyhatalmi döntéssel kerültünk. Nem lényegtelen persze az sem, hogy felháborít, amikor egyes körök azt döngölik a közvéleménybe, hogy a dekrétumok ügye csak provokáció, avagy netán csak a magyar politikusok népszerűségi kampánya lenne. Abban igazuk lehet, hogy az időpont nem jó, mert nagyon elkéstek vele. Néhányan bohóckodtak, mikor érdekeinket kellett volna képviselni, mások cinkosan hallgattak, ha ebből származott hasznuk. Mindig napirenden kellett volna tartani ezt a témát, mert helyzetünk kulcspontja, és most derült ki igazán, hogy a szlovák politikai elit kivétel nélkül éretlen az értelmes párbeszédre ebben a kérdésben, és továbbra is úgy rejtegetnék ezt az ügyet, mint a tolvaj a lopott holmit. Mellesleg, van is rá okuk... De ez nem adhat felmentést. Nem lehet tovább hallgatni és halogatni, csak azért, hogy úgymond meg ne sértsük a szomszédot, amikor dézsmálja a cseresznyénket, mert ha nem foglalkoznak vele, akkor soha nem kerül felszínre az, ami abban az időben történt, és csak az a hazugság él tovább, amit hazug emberek kreáltak saját népük megtévesztésére is. Úgy gondoltam, hogy a civil szférát kell megszólítani, azt a réteget, amely legtöbbször csak szenvedő alanya a politikai döntéseknek.
Őket, akik már únják, hogy négyévente választópolgárnak nevezik őket, az urnához csalogatják, mint a csordát az itatóra, és nem a véleményükre kíváncsiak, csak a szavazatukra, és amikor a kevésbé rosszat szavaztatják meg velük a nagyon rossz ellenében, mert ilyen a helyzet, akkor elhitetik velük, hogy ez így rendben is van.
Persze az sem lényegtelen, hogy logikus és közérthető érvekkel „fegyverezzük fel” az olvasókat, s ebben megerősítsük azokat, akik nevüket is vállalják, mert ehhez ma még (sajnos kiderült) csak keveseknek van bátorsága .
Malina Hedvig esete szinte párhuzamos ezzel az üggyel. Ha nem jelenti az esetet, most nem lenne ügy, ha hallgatott volna, akkor nem lenne vádlott...pedig már kibújt a szög a zsákból, hogy a félelemkeltést akarta a hatalom kondicionálni, mert aki fél, az nem tiltakozik, nem panaszkodik, befogja a száját, adót fizet, és bocsánatot kér a gazdájától, hogy megszületett. De nem vagyunk sem cselédek, sem rabszolgák, ám a dekrétumok tisztázása nélkül csak megtűrt és másodrendű állampolgárok lehetünk ebben az országban. Esterházyt annak idején csak azért hozatták haza a szovjet pokolból, hogy felakaszthassák, és megfélemlítsék a magyarokat ezzel is. Ezért nem akarják őt sem rehabilitálni !



Hányan írták alá? Milyen reakciók érkeztek?
Eddig kétszáznál több aláíró jelentkezett az ország minden részéból, főleg a www.felvidek.ma  portál híre alapján, amit Londonban, Párizsban, Kolozsvárott s még Ausztráliában és Kanadában is olvasnak (onnan is jött levél). Egyébként nagyobb részt értelmiségiek csatlakoztak, de a Szabad Újság közlése után a nyugdíjasok és egykori deportáltak is megszólaltak. A nem szlovákiai állampolgárok ötvennél többen jelezték, hogy csatlakoznának, és a Magyarországra deportáltak ill. leszármazottaik is kérték, hogy támogathassák (mert a szöveg „csak” a szlovákiai magyarok nevében fogalmazódott meg). Minden levelet igyekeztem megválaszolni, némelyikből hosszabb párbeszéd lett, s egy külföldön tanuló fiatalember az angol fordítást is elkészítette, melyet már több helyre elküldtem. Jóleső érzés, hogy rengetegen jelezték: a levél teljes mértékben, pontosan kifejezi érzéseiket és gondolataikat az üggyel kapcsolataban. De van olyan is, aki mindennel egyetért, és csak azért nem írja alá, mert a névsorban már olyan név is szerepel, akivel ő nem tud szimpatizálni. Ezt is megértem, de én senkit nem zártam ki a jelentkezők közül a névsorból... Rövidesen eljuttatjuk a levelet a szlovák médiákhoz. Onnantól majd eldől, hogy mit és miként tálalnak. Az igazat megvallva, az elmúlt hetek eseményei után ebben a kérdésben nem vagyok túl optimista.
Nemrégiben nagy vihart kavart a tabló-ügy, amikoris végzős diákjai a történelmi Magyarországot ábrázoló tablót készítettek. Utólag hogyan látja az esetet? http://bumm.sk/index.php?show=9603  
http://bumm.sk/index.php?show=9619&sec=6 

 
Számomra ez nem ügy és nem probléma. Diákjaimat méltatlanul vádolták és károsították meg. Azt is tudom, hogy ebből többet tanultak, mint előtte négy évig: helyzetismeretet, élettapasztalatot, helytállást, jellemrajzot. Köszönöm azoknak, akik ezt nekik így megszervezték. Akik vádaskodtak, azok számára még mindig kérdés, hogy mi ennek a helyzetnek a konzekvenciája, mert bűnnek nevezni azt, ami jellem és erény, az enyhén szólva is érdekes . Azóta is sokan érdeklődnek, hogy akkor ezek után szabad-e még beszélni iskolánkban a magyar történelemről. Ahol én tanítok, ott igen. Ám az elsősök történelemoktatását már másra bízták. Igaz, hogy nem vagyok ilyen szakos (bár az sem, akire bízták), de húsz éve ezt is tanítom, és negyven éve foglalkozok néprajzzal, helytörténettel. Viszont akit eddig történelemből felkészítettem, az mind felvételt nyert az egyetemre, s a diákjaim az országos történelmi vetélkedőt is megnyerték. Egyébként pszichológia-magyar szakos vagyok. Azt a sajtót, amely eltorzítva és szintén vádaskodva fogalmazta meg hozzáállását, nem az én dolgom minősíteni. Megtették az olvasók. Diákjaim szülei is szabadkoznak, hogy gyermekeik ilyen helyzetbe hoztak engem, de megnyugtatom őket, és nekik is tudniuk kell, még egyszer mondom, ők nem tettek rosszat, nem nekik, hanem tőlük kellene bocsánatot kérni... Én sem szorulok magyarázatra, mert nincs miért magyarázkodnom. A helyzetet azok teremtették, akik nem tudják, ezért nem merik vállalni azt, hogy a magyar nemzet részeként a történelmünkre alapvető emberi jogunk van. Az egész történet egyébként részletesen olvasható az ITTHON c. lap idei 6. számában, mely a www.felvidek.ma portálról is nyitható, illeteve akkoriban a Szabad Újság is adott objektív tájékoztatást.

Azóta történt ezzel kapcsolatban valami? Az iskola vezetése akkor azt tervezte, hogy a jövőben egyenesen rendeletben szabályozza majd a tablókészítés irányelveit. Megszületett ez a szabályozás? Pontosan mit szabályoz?
Ilyen szabály nincs, nem is volt, sem szóban, sem írásban. Volt egy hagyomány, pl az iskola teljes neve legyen ott, de ezt a másik három osztály tablója sem tartotta meg, már csak azért sem, mert ugyanaz a Lengyel Gyula készítette, aki az én osztályomét, és egykor iskolánk diákja volt. Ezt például a beadványokon én is megkövetelem, s szóvá is tettem a kész tabló láttán, hogy teljesebb lenne a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Keredskedelmi Akadémia – Kassa felirattal, de ha pénzükért így akarták, avagy erre tellett, ez az ő dolguk. Ha az iskola rendelné meg a költségvetéséből a tablót, akkor joga lenne korlátozni a tabló elkészítésének és elhelyezésének a feltételeit. Én sem vagyok híve az elszabadultságnak, de az iskola valódi tükre az, hogy diákjai az éretté nyilvánítás előtt miként tudnak élni a szabadsággal, miként tudnak önállóan gondolkodni, cselekedni...ez nálunk sajnos súlyos csorbát szenvedett, és sajnos nem a diákok miatt...


Az Új Szó főszerkesztője a Bummnak adott interjújában kijelentette: már kapott Öntől néhány e-mailt, de véleményét nem fogják közölni lapjukban, mert az minősíthetetlen és a szlovákiai magyarok nem érdemlik azt, hogy ilyesmit olvassanak. Ön hogyan látja ezt a dolgot? Mi okozta ezt a konfliktust?
http://bumm.sk/index.php?show=12164&sec=2 

 
A föszerkesztő úrnak valahogy aznap sem volt sok szerencséje az igazmondáshoz, vagy valaki más írhatott neki több levelet a nevemben. Különben pedig nem az írásaim stílusa, hanem a véleményem tartalma ellen van kifogása. Ez pedig cenzúra és diszkrimináció: KIREKESZTÉS, amit ők más esetben el szoktak ítélni, hogy saját maguknak ne kelljen betartani. Írtam viszont a szerkesztőségnek (nem tudom, ki volt a főszerkesztő), amikor egy aljas és hazug rágalmat jelentettek meg Duray Miklóssal kapcsolatban, s arra megfogalmaztam egy véleményt, nyilvánvalóvá téve a hazugságot. Másfél évtizedes hallgatásomat törtem meg ekkor a lappal szemben, mert korábban is a hazugságokra küldött válaszadást tagadták meg ! Az írásom ugyan megjelent (2006.aug.18.), de arra nem az azóta magyargyűlölő párti politikusnak tanácsadójává szegődött szerző, hanem a szerkesztő válaszolt elég alpári hangnemben, és megvédve bértollnokukat hazugságaival együtt, mert akkoriban készítették elő Duray Miklós besározását és ily módon eltávolítását az MKP vezetéséből. Erre a szerkesztői ideges kifakadásra, mint érintett, válaszoltam, de ezt már nem közölték, mint ahogy Duray teljesen jogos kérését sem teljesítették arra vonatkozólag, hogy tegyék közzé azt a beszédét, amit a lap hazug módon elferdítve kommentált.
Ez az újságírói etika alapjainak barbár semmibevétele. Amennyiben tehát a hazudozás az Új Szónál normálisan bevett szokás, akkor elégedett vagyok azzal a magatartásukkal, hogy ott nem tartanak igényt írásaimra. Egyébként minden tisztességes magyar ember megtehetné, hogy lemondja az Új Szót, és nem közöl benne, még inmterjút sem ad ! Ez a véleménynyilvánítás leghatározottabb módja. Különben a főszerkesztő úr ebben a nyilatkozatában nyilvánosan beismerte, hogy őnáluk kemény cenzúra van (balószínűleg a jó kommunista hagyományok szellemében), és csak az álliberális, kalmárszellemű, nemzetvesztő és kozmopolita cikkek és hazugságok , valamint a mosdatlan szájú jegyzetek jelenhetnek meg bizonyos védett burokban dédelgetett szerző tollából (aki mellesleg iskolánk egykori bukott diákja, később a járási párttitkár bizalmi embere volt). Hogy az én stílusom milyen, azt ítélje meg az olvasó. Egyébként egykori tanáraim (Turczel, Zeman) nagy örömömre, ha találkoztunk eddig, mindig bíztattak, hogy büszkék rám, írjak többet. S hogy egyes jegyzetírók hogyan fogalmaznak az egyre silányabb színvonalú napilapban avagy a blogjaikon, azt a mezőgazdászoknak kellene értékelniük őszi talajmunkálatok idején... Illetve akkor is írtam a Vasárnap címére, amikor tavaly karácsony szent ünnepe előtt a lap egy tömeggyilkos unokáját népeszerűsítette. (Hogy ki a tömeggyilkos hóhér, ahhoz olvassák el Kéri Edit Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban ? c dokumentumkötetét?)

Az Új Szóban például miért nem lehet arról szólni, hogy létezik egy vad és gátlástalan cionista pénzügyi lobby, hogy Perez elnök azt is beismerte, hogy felvásárolják ezt a térséget… Erre miért nem hördülnek fel ? Avagy igaz lenne, hogy ennek az akciónak ők is a beszervezett eszközei, hogy kábító bulvárhíreikkel erről terelik el a figyelmet?! Erre szeretnék tőlük őszinte választ kapni, csakhogy ennek a gátlástalanságnak a természetes ellenhatása az az anticionizmus, aminek egyszer már szegény hithű, Mózes törvényeit betartó, a Mammont megvető zsidók itták meg a levét.. Erről kellene őszinte párbeszédet kezdeni! Amíg ezt elkendőzik, addig sem demokrácia, sem sajtószabadság, sem esélyegyenlőség, sem szabad választás nem lesz e tájon. „Jól csinálni a rosszat, és rosszul csinálni a jót: egyforma bűn!” – írja Ratkó József.

Jelenleg van olyan sajtó, ahol publikál?
Azért még van nálunk is szabad magyar sajtó: Itthon, Szabad Újság, Gömörország, Kassai Figyelő. Ezekben rendszeresen megjelennek írásaim. Csak egy feltételem van: cenzúra nélkül. Most, hogy kevesebb tanítási órám van, egy kicsit több időm jut írni... Van két-három kötetnyi tanulmányom s egy kötet versem. Ha egyszer egy kiadó jelentkezik, akkor talán könyv alakban is megjelenik.

Mi a véleménye az MKP-ról? Hogyan látja: használt az elnökcsere a pártnak?
Én az MKP-nak nem voltam tagja, de ellene sem fordultam. Kiléptem a pártpolitizálásból, mielőtt az Új Szó tulajdonosai és cselédjei által gerjesztett „egyesülési folyamat” betetőződött volna, ahol a kimutathatatlan támogatottságra zsugorodott törpe „liberálisok” és a másik egyesülő mozgalom az Együttélés ellenében le nem nyomta a közvélemény torkán azt, hogy egy párttá kell összeállni (aminek akkor még nem jött el az ideje, mert olyan kotyvalék lett belőle, ami most tavasszal kiborult...). Űgy szervezték, hogy kettő az egy elleni szavazás módszerével megmentse magát ez a jól pénzelt, de közösségi támogatottság nálküli pártocska, amiért a másik kedevzményezett adhatta az elnököt. Ez kiszivárgott, s mikor megtudtam a feltételeket, minden szinten kiléptem, de megjegyeztem: ne kívánják, hogy visszatérjek...

Kapcsolódó cikk:

Nyílt levél - Csatlakozzunk mindannyian !		2007.10.09.
Mihályi Molnár László, Szepsiben élő tanár nyílt levelet fogalmazott a beneąi dekrétumokkal kapcsolatban. A prágai Szövetségi Gyűlésben a kárpótlási törvény megvitatása idején, 1991-ben a Coexistentia képviselői klub vezetője és egyik kezdeményezője volt annak, hogy a kárpótlást a csehszlovák törvényhozás 1944. október 6-ig visszamenőleg értelmezze, a magyar iskolák bezárásáról történt intézkedés időpontjáig. Ezzel szemben a prágai Szövetségi Gyűlés többségi szavazással úgy döntött, az 1948. február 25-e előtti sérelmeket nem orvosolja. Kedves Barátaim és Sorstársaim ! Tovább >>   Beneą és a a végső megoldás   2007.09.11. 10:52   2007.09.09. www.commora.hu, Szabad Újság- Nemzet és emlékezet 2007-34, augusztus 22. Szellemi és fizikai népirtás – avagy: hogyan kell elpusztítani egy népet? Szerző: Mihályi Molnár László Tovább >>

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.