A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa után a változás elkerülhetetlenné vált nemcsak a Szovjetunióban, hanem Magyarországon is. Ám egy évvel korábban nemcsak Nagy Imre, de a reformirányzat is megbukott. A vezetésben Rákosit követő Gerő Ernő és csapata az erő politikájával kívánta megoldani a helyzetet.
A lengyel események, munkásmegmozdulások után Magyarországon is felerősödtek az ellenzéki hangok. A fővárosban egyre több gyűlést tartottak a diákok, október 20-án az Építőipari Műszaki Egyetemen megfogalmazták követeléseiket. Az Írószövetség a poznani tüntetések után elhatározta, hogy október 23-án szolidaritásuk jeléül koszorút fognak elhelyezni Budapesten, a diákok pedig néma tüntetéssel akarták rokonszenvüket kifejezni. Az MDP PB (Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága) a Szabad Nép vezércikkében üdvözölte az ifjúság gyűléseit és elfogadta a fiatalok több követelését (köztük azt, hogy március 15-e nemzeti ünnep legyen).
Október 23-án délelőtt a Demokratikus Ifjúság központjában gyűltek össze a fiatalok a Petőfi Kör vezetőivel megbeszélni a tüntetés útvonalát. A társasághoz később csatlakozott Nagy Imre is, aki kategorikusan elutasította a tüntetést. Mező Imre korábban ugyanis arra figyelmeztette Nagy Imrét, hogy Gerő csak azért nem akadályozta meg az eseményeket, mert indokot akart találni a vele való leszámoláshoz. A belügyminiszter előbb megtiltotta, majd feloldotta a tiltó intézkedést.
A diáktüntetés 15 órakor kezdődött a Petőfi-szobornál, ahol Sinkovics Imre elszavalta a Nemzeti dalt. A hangulat egyre feszültebbé vált, először csak lengyelbarát, később Rákosi- és Gerő- ellenes, majd a szovjet csapatok kivonulását sürgető jelszavakat skandált a 200 ezres tömeg, amely a Parlament elé vonult. A kormány látva, hogy nem tudja felügyelni az eseményeket, elrendelte a fontosabb középületek védelmét.
A néphadsereg és az ÁVH alakulatait harckészültségbe helyezték, de fegyvert nem használhattak. A Kossuth téren 18.30-kor kikapcsolták a villanyt, arra számítva, hogy a tömeg meggondolja magát és hazamegy. A tüntetők ekkor a Szabad Népet és más újságokat használták fáklyaként.
Gerő Ernő 20 órakor mondott rádióbeszéde végén beismerte, hogy a párt elkövetett súlyos hibákat is, de a júliusi határozatok ezeket feltárják, és kijelölik a helyes utat. Nacionalista jellegűnek titulálta a tüntetést és elzárkózott mindenfajta engedmény elől, amivel tovább ingerelte a tömeget. Közben 20–21 óra között a rádió védelmére kirendelt katonáktól a tömegnek sikerült 30-35 géppisztolyt zsákmányolnia. 21 óra után – körülbelül ekkor döntötték le a Sztálin-szobrot is – az épületet ostromló tömeg közé lőttek.
A rádió 22.22-kor közölte, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága azonnal összehívta a Központi Vezetőséget. Ezt a hírt 10 percenként megismételték. Nagyjából ugyanekkor megostromolták a Szabad Nép székházát.
Budapesten az első szovjet harckocsik október 24-én hajnali 2 órakor jelentek meg. A Kossuth rádió 4.30-kor a következő bejelentést tette: “Fasiszta, reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen és megtámadták a karhatalmi alakulatainkat. A rend helyreállítása érdekében további intézkedésig tilos minden gyülekezés, csoportosulás és felvonulás.”
De ekkor már szó sem lehetett a népharag lecsillapításáról…
Nyugati Jelen