A rettegő hatalom segítséget kért a birodalomtól, melynek kiszolgálója volt, s persze a népet rögtön rágalmazni kezdte. Gerő miniszterelnök nacionalistának és antiszemitának, Apró Antal, a katonai bizottság tagja fasiszta csőcseléknek nevezte a tüntetőket. Ám hiába volt a pártvezetés ellenséges reakciója, hiába az ÁVH véres beavatkozásai, a fegyvertelen tömegre leadott gyilkos sortüzek. Mint levegőért a fuldokló, a nép úgy kapálózott a szabadság után. És a tiltakozás fegyveres felkeléssé duzzadt. A kormány pedig megbukott. Helyreállt a többpártrendszer, a szovjet csapatok visszavonultak.

Nagy Imre november elején tárgyalásokat kezdett a megszállókkal a kivonulásról, Magyarország Varsói Szerződésből való kilépéséről és a semlegességről. A szovjet vezetők előbb hajlíthatónak mutatkoztak, ám miután a nyugati nagyhatalmak biztosították őket, hogy nem nyújtanak segítséget a magyaroknak, november 4-én hadüzenet nélkül háborút indítottak Magyarország ellen. Özönleni kezdtek a tankok, és a magára maradt nép keserű kis szabadságát néhány nap alatt széttaposták. Végül a Parlamentet is elfoglalták az oroszok. Egyedül Bibó István államminisztert találták az épületben; ő nem menekült el, mert más dolga volt: kiáltványt fogalmazott a néphez. Többek közt ezt írta benne: „A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be…” És gurultak az évek, mint megannyi moslékosvödör. Félreállítás, börtön, kivégzés. Apró Antal személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársai koncepciós perét, s felakasztásukat „a nép jogos elégtételének, az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezte; a párt ezért egy nagypolgári orvos családtól zabrált villát adott neki a Szemlőhegy utcában. Jöttek a hazug hallgatás évtizedei, s közben végbement a törvényszerű, de lassú korhadás; addig gyengült a kommunista rezsim építménye, míg a nyolcvanas évek végére összeomlott. A pártállam vagyona, szellemi öröksége és politikai kapcsolatrendszere azonban az MSZP-ben továbböröklődött. Az eleinte demokratikusnak tűnő SZDSZ hamar szövetségre lépett az exkommunista párttal – azóta is együtt fáradoznak azon, hogy meghiúsítsák a polgári demokrácia, a nemzeti egység és függetlenség kibontakozását. Eddig három MSZP-s miniszterelnök vezette az országot. Horn, az egykori ÁVH-s karhatalmista; Medgyessy, a diktatúra titkos ügynöke; és a jelenleg is regnáló Gyurcsány, aki KISZ-vezetőként próbálta a rendszerváltást feltartóztatni, s amikor ez nem sikerült, az új rendszerből kovácsolt tőkét. Gyurcsány az Apró családba nősült, máig a hazaárulásért kiutalt villában lakik. Kormánya az idegen pénzbirodalom kiszolgálója, besúgókkal, titkosrendőrséggel és karhatalommal uralkodik. Jellemzője a hatalom központosítása és a személyi kultusz; kampány idején többemeletnyi transzparenseken virít a képe. Az ellenzéket rendszeresen nevezi sovinisztának, antiszemitának; évek óta fenyegeti a másként gondolkodókat. Mert retteg. Két éve, március 15-én fekete ruhás kommandósok lapultak a Nemzeti Múzeum timpanonján, amíg beszédet tartott. Tavaly ősszel az emberek újra utcára vonultak. A hatalom külső és belső provokációkkal fokozta a feszültséget, a forradalom évfordulóján karhatalmi erőket küldött az ünneplő tömegre. A Gyurcsány-rendőrség nem a provokátorokat emelte ki, hanem belelőtt mindenkibe, összevert és megalázott mindenkit, akit az utcákon talált. A kormány a rendőri vezetőket kitüntette ezért. A kormány megalázta az országot, a szabadságot és a forradalom örökségét. És az MSZP-s Hegyi Gyula ’56 eseményeit már így foglalta össze: „kommunisták lincselése, antiszemita jelszavak, a náci ideológia újraélesztése néhány szélsőséges csoport között.” És az MSZP-s Havas Szófia azt mondta, 1956 nem forradalom, hanem nyilasok handabandázása volt. Ma a rettegő ellenforradalmi kormány vezetője beszédet mond az Operaházban. A félelem uralkodik: lezáratja a környéket, az utcákat kiürítteti. Százmilliókért vásárolt Izraelből új vízágyúkat, melyekből a vízzel együtt gázt és festéket lehet kilövellni – akár ötvenhat méteres távolságig – azokra, akik esetleg tiltakoznak a politikája ellen. Hát nincs történelmi fejlődés? Dehogy nincs. Eljutottunk az orosz tankoktól az izraeli vízágyúkig. Ám a szabad és független Magyarországig nem jutottunk el. Csak állunk a kordonnal lezárt utcák előtt háborgó, kikezeletlen igazságérzetünkkel. És kezdünk ismét belázasodni. Bibó, mielőtt az orosz tiszt rátette volna kezét az írógépére, így fejezte be az üzenetet: „Felszólítom a magyar népet, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a paszszív ellenállás összes fegyverével éljen.” Letűnhetnek korok, de az igaz emberek szavain valahogy nem fog az idő.

Forrás: http://www.mno.hu/portal/523889

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.