Százhúsz évvel ezelőtt, amikor Bukovinából idecsalogatták a székelyeket, hogy velük végeztessék el a vízszabályozási és ármentesítő munkálatokat, itt lehet, hogy még út sem volt. Nem valószínű, hogy túl nagy örömmel keltek a hosszú útra, amely Szegeden át vezetett, de útközben olyan pompás vendégszeretettel fogadták a vándorokat, majd ellátták őket minden földi jóval, hogy érkezésük után ilyen és hasonló tartalmú leveleket küldtek otthon maradt rokonaiknak, ismerőseiknek:
"Én, Sebestyén Mihály írom ezt a levelet László Györgynek, igen szépen kérve édes Gyurka bácsi agyák el bár a házat, ha a földet nem tudják, segéljen kend eladni, hogy Anyámék jöjenek el a többivel a kik jönek a tavaszon lakni, mert én hála Istenek ojan jol vagyok hogy én soh haza nem kívánkozom met a medig, kijötünk örök bálba és lakodalomba voltunk. Április 4-n oda értünk és onattól öröké az ajándékból élünk, kenyér, szalona, bor, pálinka minden anyi van a menyi kell, hála Istenek. (...) És most köszöntöm az egész háza népet legkisebtől legnagyobig, Fábján Joska Sogoromot felesigestől és Fábjánt és mindegyikét. Istentől minden jó és fris egéséget kivánok, szeretném minél előb kenteket meglátni, hogy ide haza élnénk együt, én a nyára kaptam egy hold fődet, az bevétem terebuzával, osztán aratás után kapun lakhelyet is, öszel meg töb fődet, ara figyelmeztetem, hogy amikor eljönek, hozanak el minden portékát, mert el lehet hozni mindent. Osztovátát, lugzócsebert, nagyüstöt, gunyát és a mi kicsi pénzt lehet gyűjtső ösze és hoza el, én pénzt nem tudok küldeni a mi kicsit dolgoztunk, ara még nem tudjuk hogy mit kapunk, hanem a házat a hogy lehet adja el és Tót Józsi Jóskánénak a pénzt agya meg, ügyekezék minél előb eljöni hogy kezdjünk az élethez, és köszöntöm a legény pajtásaimat Sebestény Gergét, Sebestény Kelement, Andrist, Gyurkát, Molnár Ferenczet, László Jóskát, mind az egész legénységet és lejányságot. Istentől minden jó és fris egéséget kivánok mind egyiknek, gyertek el tü is a haza fődre minél előb. Ezel bezárom levelem, maradok nagy örömel, földhordásal."

S amilyen mámoros, borgőzös és ünnepélyes, bőséget sejtető volt a székely telepesek érkezése, olyannyira gyors volt a kijózanodás, mondhatnánk a csalódás, hiszen csakhamar szembesülni kellett az igazsággal: csak 1000 ember fogadására készültek fel úgy-ahogy Bánátban az illetékesek, holott 3000 érkezett. Csak egy kis részük kapott azonnal elhelyezést a rögtönzött fabódékban, a többi eleinte a szabad ég alatt tanyázott. A gondokat növelte az a körülmény is, hogy a bevándoroltak között a nők, gyermekek és gyámolításra szorulók száma a munkaképes férfiakét jóval túlhaladta.

Most, több mint százhúsz év után Dani Ernő, akivel a falusi turizmusról szándékozok beszélgetni, azt magyarázza, hogy Székelykeve miért a világ közepe.
- Ebből a faluból jutott belőlünk a világ minden tájára. A falu ünnepe augusztusban van, Szent Istvánt ünnepeljük, és ekkor szinte mindenki haza jön. És amikor mindenki itt van, és leterítjük elébünk a világtérképet, majd meghúzzuk azokat az egyenes vonalakat, amelyek az innen elszármazottak mostani lakóhelyét összekötik Székelykevével, akkor nagyon szépen látszik, hogy ez a mi falucskánk a világ közepe. Mert mindegyik vonal, mindegyik sugár ide torkollik.
Nemcsak letelepedésük után volt keserves az életük, hanem azután is, folyamatosan. Azért is távoztak el innen sokan. Nagyvárosokból, más államokból írták soraikat, biztatták az otthon maradottakat, hogy kerekedjenek fel és jöjjenek utánuk.
A falu lakosságának száma 1948-ig nem változott különösképpen. 1910-ben 4541 lakosa volt Székelykevének, 1948-ban 4465. Ezután folyamatosan csökken, 1991-ben 3213 lélek lakta a falut, 2002-ben már csak 2501. Kilencvenkét év alatt csaknem a felére zsugorodott. Érdekes adat, hogy ebben a fogyatkozásban a magyarok számaránya folyamatosan nőtt. Amíg 1910-ben a lakosság 73,31 százaléka vallotta magát magyarnak, addig 2002-ben 86,71 százaléka. A második helyen a németeket először felváltották a bolgárok, majd a szerbek. Az az adat is sokatmondó, amely a házak számáról számol be. 1910-ben a 4541 lakos 853 házban élt, 1991-ben pedig a 3213 lakos 1086-ban. A házak számáról 2002-es adatokhoz nem jutottam, de valószínűleg megközelítően annyi ház van most is, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt.
Az utóbbi adatok arról vallanak, hogy egy-egy házban ma már átlagban csak ketten élnek. Ez azt jelenti, hogy üresen állnak szobák, sőt több esetben házak is. Mit lehetne ezekkel az üres szobákkal tenni, tette fel magának néhány évvel ezelőtt, pontosan 2002-ben Dani Ernő a kérdést, aki nemcsak kereskedő, hanem a falu művelődési és sportéletének egyik aktív szervezője is.

- Elszegényedtek az emberek, és azt tapasztaltam, hogy egyre többen el is költöznek innen, de csak azért, mert itt nem találnak megélhetést. Amikor láttam, hogy mennyi üres ház, szoba van a faluban, úgy gondoltam, hogy miért ne foglalkoznánk mi falusi turizmussal. Öt évvel ezelőtt belevágtunk, és öt év alatt elértük azt, hogy ma már több mint 110 vendéget tudunk egyszerre elszállásolni, hogy évente csaknem negyven autóbusznyi turista érkezik Székelykevére, elsősorban Magyarországról, hogy innen szervezzük a különböző kirándulásokat. Kezdetben az emberek ódzkodtak idegeneket befogadni, ma viszont az a bajom, hogy az egyik megsértődik, ha a másikhoz viszek vendéget, hozzá pedig nem. Most főleg magyarországi vendégeink vannak. Ők délvidéki hétvégi túrákra fizetnek be, Délvidék nevezetességeire kíváncsiak. Kettőtől öt napot töltenek nálunk, itt vacsorát kapnak és elszállásoljuk őket, valamint szervezzük útjaikat Belgrádba, a Vaskapuhoz stb. Természetesen számukra székelykevei programokat is felajánlunk, bemutatjuk a falut, és hamarosan néhány élményportát is berendezünk. Székelykevén megállnak német turisták is, akik mondjuk Görögországba utaznak. Itt alszanak. Sokkal olcsóbb nekik, mint a szállodában vagy motelben és biztonságosabb is. Kocsijukat behajtják az udvarba és nem kell kipakolniuk csomagjaikat. Hamarosan olyan kínálatot állítunk össze, amely érdekes lesz majd a belgrádiak számára is. Mellesleg már többen érdeklődtek, ugyanis megjelent egy kiadvány, amely a falusi turizmust népszerűsíti, és ebben a kiadványban, amelyet újságokban is ingyen osztogattak, Székelykeve is szerepel.
Igen fontos esemény tehát 2002, amikor Dani Ernő elkezdett falusi turizmussal foglalkozni. De fontos esemény volt az is, amikor öt évvel ezelőtt kerékpártúrát szerveztek őshazájukba, Bukovinába, és az is fontos esemény volt, amikor elkészült a székely kapu, amely a temető kapuja ma, rajta ezzel a szöveggel: Voltunk mint ti, lesztek mint mi.
Fontos volt, nagyon fontos volt, amikor 1885-ben állandó tanítót kapott a falu, amikor 1889-ben befejezték az iskolaépület építését, amikor 1892. december 18-án elkészült a katolikus templom, amikor 1895-ben könyvtárat alapítottak, amikor 1900-ban állandó orvost kapott a falu. Sorolhatnánk még a jelentős dátumokat, a jelentős neveket is, mint például Deleme Ferenc, vagy Hajagos János, vagy dr. Urbanek Ede, vagy Wikel Aladár, dr. László Imre, Bircsák András..., de ha ezt tennénk, aligha lenne egy újságoldal elegendő ennek a riportnak a megjelentetésére. Így, mint annak idején a levélíró, csak azt mondhatom, hogy ezzel bezárom levelem, azaz riportom a világ legdélebbi magyarlakta településéről.

(Németh Zoltán,Magyar Szó Online)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.