Hírek : Európa nem aszpirin |
Európa nem aszpirin
2007.10.05. 10:11
2007.10.04. commora.hu, Vajdaság Ma - Ágoston András (VMDP Hírlevél):
Van valami jó abban, hogy Ficóék nekimentek a legalapvetőbb európai normáknak és a legvadabb formában – parlamenti döntéssel – tették „érinthetetlenné” a Beneą-dekrétumokat.
A saját magunk által teremtett rózsaszín köd végleg eloszlani látszik, miközben az érintettek Budapesten és Európában is a fejüket vakargatva kénytelenek világosan látni, Európa nem aszpirin. Nem lehet minden bajra alkalmazni. A tranzíció viharaiban megtépázott egypártok többé nem használhatók lengéscsillapítónak. Nem képesek magukra vállalni a gyengébb pozíciójából zajló politizálás minden hátrányát. S nem tudják csökkenteni a szomszédos államok közötti súrlódások okozta fennakadásokat, ritkábban megrázkódtatásokat. Hogy a fővárosokat megóvják a közvetlen összecsapások felesleges izgalmaitól. Most más idők járnak. A magyarországi politikai elitnek, mint annak idején a fényes szelek nemzedékének rá kellett jönnie, hogy az EU sem egészen olyan belülről, mint amilyennek kezdetben gondolták. A szlovák Beneąt újfent megdicsőítő immár parlamenti határozat után Sólyom László volt az, aki szokásához híven, s az új helyzetben is keményen szólt és megfelelően cselekedett. Az általa megvívott politikai asszók eszmeileg lehengerlőek, technikailag kifogástalannak bizonyultak. Akkor is így van ez, ha közben tiszteletben kellett tartania az alkalmazott magyar diplomáciai stratégia korlátait.
Szlovákia új helyzetet teremtett
Szlovákia esetében máris egyértelművé vált, hogy a kisebbségi egypártok politikai súlycsökkenése és a szomszédok kisantantot idéző fellépése Budapestnek új – az eddiginél kedvezőtlenebb, veszélyes politikai presztízsveszteséggel fenyegető – helyzetet teremt. A teljes szembesülés gyorsan bekövetkezik Románia és Szerbia vonatkozásában is. Bukarest még egy sima a kisebbségi törvény ügyében sem enged, Szerbia viszont a rendszerváltás hajnalán lezajlott neptuni találkozó mintájára, a minap Belgrádban igyekezett a régi-régi forgatókönyv igénybevételével olyan kisebbségi törvénytervezetet előkészíteni, amely konzerválja a jelenlegi belgrádi kormány túlsúlyát. Itt a kisebbségi autonómiákról szóló politikai botrány rögtön kipattan, mihelyt a szerb kormány illetékesei az amerikai PER tekintélyére hivatkozva próbálják a „nemzetközi zárjeggyel hitelesített”, s a számunkra eddig is elfogadhatatlan új-régi hatalmi túlsúlyt érvényesíteni, vagy akárcsak népszerűsíteni. Rá kell mutatni, ha Budapest – függetlenül attól milyen politikai eleganciával teszi ezt – csupán parírozni próbál szomszédok kisantantot eszmeiségét idéző politikai módszereinek, nemcsak a határon túli magyar közösségeket hozza kilátástalan helyzetbe, hanem egy tágas öböl helyett, ahol azért mindenkinek be kell tartani a hajózás szabályait, olyan zátonyos partszakaszra navigálja saját hajóját, ahonnan, ha sikerül is kiszabadulnia, a jelentős tekintélyvesztést nem tudja elkerülni. Kiút mindig van. Nem elég védekezni! Le kell tenni az unió asztalára az autonómia témáját, amelyet a tizek a csatlakozásakor a szomszédok megoldatlanul hoztak be az EU-tagok közösségébe. A kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére alkalmas autonómia törekvéseket. Budapestnek a konkrét esetekre vonatkozóan, konkrét megoldásokat kellene kínálnia. Figyelembe véve a Koszovó státusának rendezését követő kisebbségvédelmi intézkedéseket is. Kezdetként a tényleges nem-területi politikai autonómia ismérveivel lehetne indítani. Ehhez van jó hivatkozási alap. A kollektív jogok ugyanis – igaz, csak úgy általában – megjelennek az új szerb alkotmányban. Sőt, a kollektív jogok elismerése – az EBESZ által is láttomozott csökevényes formában – ott van a korábban már alkalmazott, jelenleg ég és föld között lebegő jugoszláv kisebbségi törvényben is. A VMDP-ben úgy véljük, hogy a rendszerváltás óta először, pont a nem-területi autonómia kérdése az, amelyben a vajdasági magyarság és Budapest érdekei nem ütköznek, hanem konvergálnak.
A konkrét magyar autonómiákat kellene támogatni
A budapesti határozott fellépéshez a vajdasági magyar politikai elit a jelek szerint megteremtette a feltételeket. A nem-területi autonómiára vonatkozóan van konkrét magyar autonómiamodell, s meghatároztuk azokat az ismérveket is, amelyek nyomán minden pillanatban kidolgozható és a helyi hatalommal együttműködve véglegesíthető a vajdasági magyarság megmaradásának keretet adó tényleges politikai autonómia. Ehhez, a vajdasági magyar pártok egyetértésén túlmenően – s ezt az elmúlt tizennyolc év is bizonyítja – ösztönzésre van szükség. Mert a szerb hata¬lom nemzetközi ösztönzés nélkül nem adja hozzájárulását. A vajdasági politikai elit felelőssége is, hogy a magyarországi és a nemzetközi támogatás a koszovói rendezéssel összefüggésben megvalósuljon. A vajdasági magyar többpártrendszer kialakulása, 1994 óta először történt meg, hogy a VMDP és a VMSZ, meg persze a másik két magyar párt között tényleges akcióegység jött létre. Az óbecsei közös választási fellépés jelentőségét nem kell abszolutizálni, de alábecsülni sem. Olyan lépés ez, amelyet újabbak követhetnek. Külön politikai értéke van a VMSZ képviselői által a vajdasági magyarság fontos érdekeit megjelenítő tevékenységnek. A VMSZ képviselők egyelőre kitartónak tetsző, a szabadkai rádió frekvenciájának megőrzésére, valamint a nyelvhasználatra vonatkozó kezdeményezései, hogy csak a legfontosabbakat említsük - hasznosak a vajdasági magyarságnak. S ami nem mellékes, kézzelfoghatóvá teszik, hogy Tadić Demokrata Pártjának ígéretei szép szavak csupán, amelyek a választási kampány idejére érvényesek. Arra meg a történelmi VMDK-ban bekövetkezett szakadás óta nem volt példa, hogy a VMSZ valamelyik képviselője mellőzve a csoportérdekeket, kiállt volna egy VMDP akció mellett. Méghozzá a szerb képviselőházban, ahol a VMDP-nek az EU-ból hazatoloncolt roma menekültek magyartöbbségű településekre irányítását ellenző kezdeményezését ki más, mint az egyik roma képviselő, fajgyűlöletnek igyekezett beállítani. A vajdasági magyar pártok ilyen együttműködése ellen a szerb hatalomnak nincs fegyvere. Még az olyan érzékeny és súlyos esetben sem, mint amilyen a Szerbiában is egyre égetőbb romakérdés. Reméljük, hogy ez a fajta konkrét összefogás Budapesten is meghozza gyümölcsét.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
|