Hírek : Értelmiségi fogyatékosok |
Értelmiségi fogyatékosok
2007.10.01. 21:35
2007. 10. 01. www.commora.hu.
Elcsendesednek szép lassan a Beneą-dekrétumok szentesítését kísérő felzúdulások, elülnek a hullámok. A fásult felvidéki közvélemény szinte unottan veszi tudomásul az újabb megaláztatást, mint a sokadik ostorcsapást, amelyet a vérző, felhasogatott hát már alig érez, s a meggyötört test már fel sem szisszen, ha ismét lesújt a szöges bőrszíj.
Az egyszerű felvidéki ember, paraszt, kézműves, munkás, kereskedő megfáradtan tér haza este a munkából, és nézi a tévében az eseményeket, nézi Slota gyűlölettől eltorzult arcát, ahogy hazugságokkal teletűzdelt gyűlöletbeszédét fröcsögi, és nézi a szlovák demokratikus parlament többi tagját, ahogy szépen felsorakoznak mögé, szocialisták, kereszténydemokraták, liberálisok.
Nézi, ahogy az ádáz ellenfelek egy pillanat alatt testvéri öleléssel borulnak egymás keblére a magyargyűlölet zászlaja alatt.
Nézi és tudja, hogy nem tehet semmit. Egy egyszerű kisember, alkalmazott, munkahelyét, saját és családja megélhetését féltő beosztott, aki inkább csöndben marad, és tűr.
Tűri, hogy a hajdan színmagyar falujában lassan megszokottá válik az idegen szó.
Tűri, hogy a falu iskolája beázik, életveszélyes, a környéken egyre kevesebb a munkalehetőség, nincs semmilyen fejlesztés, miközben az ő adójából autósztrádák épülnek Észak-Szlovákiában, amelyeken dölyfösen hasítanak az őt háborús bűnösnek megbélyegző politikusok vadonatúj mercédeszei.
Tűr, mert nem tehet mást. Nincsenek eszközei, hogy felszólaljon, nincs platform, amelyen elmondhatná véleményét. Vagy ha van is, inkább hallgat, még a munkahelyén is, még a kollégái előtt is, mert fél.
És semmi csodálkoznivaló nincs ezen azok után, hogy végigélte a kommunizmus éveit, ahol megtanulta, hogy véleményt mondani életveszélyes, és végignézte egy szerencsétlen, megvert magyar diáklány kálváriáját, s végleg megingott a hite a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban, a szlovákiai demokráciában.
Van a felvidéki magyar társadalomnak egy másik csoportja is, a magukat szlovákiai magyar értelmiségieknek nevezők csoportja. Kik ők vajon?
Elméletileg minden szellemi munkát végző felvidéki magyar, művészek, társadalomtudósok, természettudósok, mérnökök, szellemi szabadfoglalkozásúak stb. Olyan emberek, akik tudásuk, pozíciójuk, befolyásuk, ismertségük okán hatással vannak a közgondolkozásra, akikre a többségi társadalom is felfigyel, ha összefognak.
Gyakorlatilag viszont 2002-ben azt láthattuk, hogy ez egy kilencvenes létszámú csoport, akik akkor egy felvidéki magyar politikusról kialakult negatív véleményük okán vették a fáradságot, és közös nyilatkozatban tiltakoztak az említett politikus ténykedése ellen. Amivel persze lehet vitatkozni, s mert mindössze kilencvenen voltak a felvidéki magyar értelmiségiek minden bizonnyal sokkal népesebb táborán belül, nyilván a többség nem osztotta véleményüket. Azzal viszont, hogy ezt a nyilatkozatukat megtették, ezt a tiltakozásukat kinyilvánították, egyfajta felelősséget is magukra vállaltak. Annak a felelősségét, hogy a felmerülő súlyos társalmi kérdésekre, magyar közösséget érintő problémákra és veszélyekre ezek után is reagálni fognak. Mert ha nem ezt teszik, hallgatólagos közösséget vállalnak azokkal, akiket nem ítélnek el, akiktől nem határolódnak el.
Ők kilencvenen öt éve összefogtak, mert fonosnak tartották, hogy Duray sokszor kemény és szókimondó, de egyenes és őszinte politikai stílusa ellen tiltakozzanak.
Ők kilencvenen az azóta eltelt öt évben egyetlen felvidéki magyar közösséget sújtó problémát sem tartottak méltónak arra, hogy ismét összefogjanak és véleményt nyilvánítsanak.
Úgy látszik, szerintük a felvidéki magyarság egyetlen és legnagyobb problémája Duray Miklós. Azóta tartó hallgatásukból legalábbis erre lehet következtetni. Ha tévedek és nem így van (amit nagyon remélek), itt a legfőbb ideje, hogy színt valljanak ismét.
A Beneą-dekrétumok megerősítése a legmegfelelőbb alkalom erre. S ne csak ők kilencvenen, hanem lehetőleg csatlakozzon hozzájuk minél több felvidéki magyar értelmiségi.
Duray Miklós személyének és ténykedésének megítélése megoszthatja a felvidéki magyarok véleményét. A Beneą-dekrétumok megítélése nem!
Ha akkor összefogtak, most újra itt van a legfőbb ideje. Ellenkező esetben méltatlanná válnak a felvidéki magyar értelmiség megnevezésre, s méltán lesznek ők a felvidéki magyar értelmiségi fogyatékosok!
-bronsoft-, olvasói levél forrás: www.bumm.sk
www.commora.hu
|